A megemlékezés a templomban kezdődött ünnepi istentisztelettel. Az igét Tóth László helybeli lelkipásztor hirdette a Zsolt 89,16–19 alapján. Beszédében felidézte a hajdani március idusát, párhuzamot vont a régi idők és a ma kihívásai között. Szükséges helytállásra intette a hallgatóságot anyaszentegyházban, népben, nemzetrészben egyaránt. „Minden nemzet  fennmaradásának talpköve az Isten nevének félelme. Csak az Isten törvényei iránti engedelmesség magasztalja fel a nemzetet“ – mondta igehirdetésében Tóth László lelkipásztor. A templomi együttlét a Himnusz eléneklésével ért véget.

Az istentisztelet után a résztvevők átvonultak a temetőkertbe, ahol Kovács János 48-as honvéd kopjafájánál először Sebők Eszter szavalta el a Nemzeti dalt, majd Deák János méltatta a márciusi ifjak úttörő, máig is iránymutató hősiességét. A Szózat éneklése közben az egyházközség és a társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit a kopjafán.

A baráti együttlét szeretetvendégséggel ért véget az imateremben – számolt be az eseményről Tóth László lelkipásztor.