A Debrecenből érkező vendégek első állomása a Bécs-belvárosi református templom volt, ahol emlékáhítatot tartottak a mártírhalált halt Dr. Varga Zsigmond emlékére, akit szolgálatának végeztével 1944. október 19-én tartóztatott le a Gestapo.  A bécsi vizsgálati fogság után Mauthausen-Gusenba, a legszigorúbb, III. fokozatú koncentrációs táborba vitték, ahol embertelen bánásmódban részesült, itt is halt meg 1945. március 5-én.

A debreceni vendégeket Johannes Langhoff, a Bécs-belvárosi református gyülekezet képviselője  és Karvansky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkipásztora köszöntötte.

A megemlékezés a harangok megszólalása után templomi áhítattal kezdődött, melyet Fekete Károly, a debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartott. Az alkalmon elhangoztak az egyházi zsoltárok is. Az áhítat után Fekete Károly, Kustár Zoltán, ószövetségi tanszékvezető professzor, az egyetem rektor helyettese, Baráth Béla, az egyháztörténeti tanszék docense és a Teológiai Intézet vezetője megkoszorúzta az emléktáblát, majd a résztvevők közösen elénekelték a 90. Zsoltár 1. versét.

A vendégekhez Johannes Langhoff szólt, majd Karvansky Mónika a jelenlegi magyar református lelkigondozói munkáról számolt be – tájékoztatott az eseményről Karvanszky Mónika.

------------------

Dr. Varga Zsigmond emlékét őrzi a debreceni és a bécsi teológia, a magyar református szórvány és az osztrák református egyház. A 26 éves, tehetséges ifjú tudós halála tudatos sorsvállalás és teológiai meggyőződés eredménye. Ide kívánkozik a mártír teológus jelmondatának idézése: „Non videri sed esse” – „Nem látszani, hanem lenni”

Dr. Varga Zsigmond 1943-ban leírt prédikációjában a következőket fogalmazta meg: „Forgassuk szívünkben, Testvéreim, a Léleknek ezt a csodálatos üzenetét és lássuk meg az Atyának Krisztusban hozzánk eljött kimondhatatlan szeretetét, mely minden ítélet, halál, küzdelem fölött felragyogtatja a hitben, tűrésben és áldozatban Vele való szövetségünk mennyei szivárványát! Ámen”