Harmincnégy évvel ezelőtt érkezett Madarra új lelkipásztor Nagy Lajos személyében, aki egészen  2013. június végéig, 70. életévének betöltésig szolgált a gyülekezetben egészen végleges nyugalomba vonulásáig. Dobai Sándor esperes még két hónapra megbízta a szolgálatokkal, majd ezt követően az egyházközség lelkipásztort keresett a megüresedett lelkészi állás betöltésére. Arra az időszakra Czinke Zsolt Bátorkesziről lett a gyülekezet beszolgáló lelkipásztora. Mivel a gyülekezet keresése eredménytelenül zárult, végül pályázatot írtak ki a lelkészi állás betöltésére. Erre jelentkezett Csiba Zoltán, komáromi beosztott lelkipásztor, akinek a pályázatát az elmúlt év végén a megválasztott új presbitérium bírálta el és döntött a meghívásáról. A pozitív visszajelzés után az egyházközségi közgyűlés választással is erősítette meg a presbitérium meghívásának a tényét. Csiba Zoltán április közepén foglalta el a lelkészi állást, majd folytatta a megkezdett parókia felújítását, nyáron pedig öt napos gyermektábort szervezett az alapiskolások számára. Mivel a választási folyamat a lelkipásztor beiktatásával fejeződik be, így ezt az ünnepi eseményt szeptember 7-ére tűzték ki.

Az ünnepi istentisztelet a lelkipásztorok közös bevonulásával, majd a jelenlévők köszöntésével és Szabó Csongor egyházzenész orgonajátékával vette kezdetét. Fazekas László püspök igehirdetésében az 1 Kor 2, 1-5 alapján szólt a gyülekezethez: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek a Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megnyerő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék”. Beszédét azzal kezdte, hogy elérkezett ez az alkalom is Madaron, amikor beiktatják a megválasztott lelkipásztort a szolgálatba. Majd örömét fejezete ki afelett, hogy a gyülekezetben továbbra is szépen folyik a munka és ha meg is volt váltás, mégis minden ékesen és szép renddel megy tovább. Elmondta azt is, hogy a  gyülekezet olyan lelkipásztorok szolgálata után, mint Mokos Kálmán, Rácz László és Nagy Lajos Csiba Zoltánra esett az egyházközség választása. S elmondta azt is, hogy amikor egy új lelkipásztor érkezik a gyülekezetbe, vagy, amikor valaki arra adja a fejét, hogy Isten igehirdetőjévé váljék, nagy elszántság és elhatározás kell. Majd személyes életén keresztül utalt arra, hogy aki lelkipásztori szolgálatra vállalkozik, annak meg kell lenni a külső és a belső elhívásnak is. Külsőleg fel kell készülni a szolgálatra, de belülről kell éreznie a hívó szót. Pál apostol is elmondta levelében, hogy milyen félelemmel és vívódással ment a korintusi gyülekezetbe. Meg lehetne kérdezni a lelkipásztort, tette fel a kérdést a püspök, hogy ő vajon milyen lelkülettel kezdte meg itt a szolgálatát, hozzátéve: mert ott van bennünk is a félelem, hogy meg tudunk-e felelni az elvárásoknak. Az ember ugyanis retteg a kihívásoktól. Mi módon tudom majd az üzenetet hirdetni, amely rám bízatott, ha minden Krisztust hirdeti – mondta többek között Fazekas László püspök.

Az igehirdetés után Dobai Sándor, a komáromi egyházmegye esperese az egyházközség pecsétjének és a templom kulcsának a szimbolikus átadásával beiktatta a madari egyházközség élére Csiba Zoltán lelkipásztort.

A lelkészi állás betöltője a szószékfoglaló igehirdetésének alapjául Jn 15, 16 igerészt választotta: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek ki titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsötök, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek“. A lelkipásztor azzal a vallomással kezdte igehirdetését, hogy sok emberben ott van az a kósza gondolat, hogy vannak véletlenek az életében.  Ő viszont vallja, nincsenek véletlenek. Az övében sem történt semmi sem úgy esetlegesen vagy véletlenül. Nem a jó és a balszerencse formálta, alakította az életét, hanem minden esemény vagy döntés mögött a Mindenható Isten jóváhagyását látja. Elmondta azt is, hogy a Teremtő olyan családdal ajándékozta meg őt, amelyben megismerhette a biztonságot, az elfogadást, az áldozatkész szeretetet és kapott egy olyan szabadságot is, amely nem volt a kárára. Fiatal korában is, ha kedve volt, útra kelhetett. Nem volt véletlen az sem, hogy a családja révén a komáromi református gyülekezetben nőhetett fel. Majd felidézte igehirdetésének alapigéjét, amelyben Jézus azt mondja, hogy nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket. „Az Isten választ ki minket, az ő népét. Mindazokat, akik hisznek benne és mernek  benne bízni. Hiszem, hogy engem is ő választott ki Fia, Jézus Krisztus által, hogy megismerhesse a kegyelmét és irgalmát“ - mondta igehirdetésében Csiba Zoltán.

A szószékfoglaló igehirdetés után a komáromi egyházmegye, valamint a Madarról származó lelkipásztorok köszöntötték egy-egy igével Csiba Zoltánt. A gyülekezet részéről Fisher Angéla gondnok, majd Édes István a község polgármestere mondott rövid beszédet. Majd a lelkipásztor beszámolt a lelkészlakon eddig elvégzett felújítási munkálatokról.

Az ünnepélyes beiktatás a Himnusz és a 200. dicséret eléneklésével zárult.