Az ipolysági Musica Aurea vegyes kar éneke alatt vonultak be a lelkészek az új templomba, majd felhangzott a 90. Zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva ...“

Izsmán Jónás helyi lelkipásztor ezekkel a szavakkal köszöntötte a közel ötszáz egybegyűltet. „Köszönjük, hogy együtt ünnepelnek velünk ezen a szép és csodálatos napon, amikor az ipolysági református gyülekezetnek egy nagy álma valósulhatott meg. Áldjuk ezért az Istent, hogy ez a kicsiny, a történelem viharaiban sokat szenvedett gyülekezet megérhette az Istennek azt a csodáját, hogy egy csodálatos templomban dicsérheti a mindenható Istent.”

A 65. Zsoltár eléneklése után Kiss Pál, a barsi egyházmegye esperese olvasta fel Nehémiás könyvének 2,1-8 verseit, majd Szűcs Zolán, az amerikai Kálvin Egyházkerület nyugalmazott püspöke mondott hálaadó imádságot.

Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke igehirdetése bevezetőjében elmondta: nem örül, hanem ujjong benne a lélek. „Bár ez az épület is ugyanolyan anyagokból készült mint bármely más ház, de más a rendeltetése. Mert Isten ipolysági választott népének a különválasztott helye ez, egy elválasztott, megszentelt hely, mert itt Isten népe szembesülhet Isten kijelentésével. A múltban arról volt szó, hogy lassan-lassan elhal minden hit és nem lesz többé szükség az Istenre. Hol vannak már a királyok és a császárok,? Hol vannak, akik önmagukat dicsőítették? Az Isten népe viszont jelen van ebben a világban és kell, hogy a föld sójává és világosságává legyen. Akkor, amikor egy nép egy ilyen központ köré gyülekezik és egy megszentelt helyen keresi az Isten akaratát, akkor azt mondjuk, hogy ott élet van. És az élet élni akar“.

Az igehirdetés után Fazekas László püspök felszentelte az ipolyságiak új templomát, majd Trevalecz László elszavalta az erre az alkalomra írt versét.

Majd Izsmán Jónás lelkipásztor  ismertette a gyülekezet történetét. „Az ipolysági reformátusságról többszörösen is elmondható, hogy Isten kegyelme tartotta meg ezt a nyájat. Nem is tudok én most másról szólni csak az Isten kegyelméről, meg az Ő hatalmáról. E kicsiny nyáj a történelem viharaiban nagyon megpróbáltatott. Többször meg is szűnt létezni. De Isten időről időre gondoskodott arról, hogy megmutassa hatalmát ebben a kisvárosban. Mindig hívott el embereket, akiknek szívében felgyúlt az Isten iránti vágy és az iránta való bizalom“ – mondta többek között Izsmán Jónás lelkipásztor. Beszámolója végén hálát adott Istennek a megtartatásért és a növekedésért, a jövőre nézve pedig a következőt kérte: „Egyetlen kívánságom, hogy az Úr vezetését tapasztalva folytathassuk tovább a megkezdett utat és illeszkedhessünk bele az Ő tervébe, az Isten dicsőségére, hogy sokan ismerjék meg Megváltó Urunkat, az Ő gazdagságát, megváltását“.

Oros Zoltán, a gyülekezet gondnoka megköszönte a támogatóknak a támogatást, a munkásoknak a munkát, a gyülekezetnek pedig az áldozatos odaszánását. Mint elmondotta: „Fontos számunkra, hogy Kuczy Lajos lelkipásztor kezdeti elképzelésének megfelelően templomunknak regionális missziós szerepe kell, hogy legyen, s ennek értelmében a széles környéken hangoztatni tudjuk a megbékélés, a hit a szeretet igéjét és Isten hívó szavát“. Beszámolója végén pedig emlékeztetett arra, hogy egy dolgot azonban nem szabad elfeledni: Isten segítsége nélkül nem épülhetett volna meg ez a templom, ezért egyedül Istené a dicsőség.

A gondnok szavai után következtek az ünnepi köszöntések. A sort Fónagy Miklós, a Vác-felsővárosi testvérgyülekezet volt lelkésze kezdte. Beszédében visszaemlékezett a megtett útra. Elmondta, hogy szemtanúi, együtt örvendezői lehettek imádságos közösségben a templomépítés ügyének és láthatták milyen csoda az Isten gondoskodó szeretete. Elmondta, hogy a hálaadásban osztozik most az a Nőszövetség is, amelyik apró pénzekből, az özvegyasszonyok két fillérjéből egymillió forintot adakozott össze, hogy hozzájáruljon a templom felépüléséhez.

Borsi Attila, a Vác-felsővárosi testvérgyülekezet jelenlegi lelkésze köszöntésében pedig Isten igéjének fontosságát hangsúlyozta. Elmondta, hogy a beszámolókat hallgatva kiderült, mindig történt valami új. És egészen új az akkor és úgy kezdődött el, amikor és ahogyan ez a nép, ez a közösség kész volt és képes volt Isten igéjére hallgatni. Beszámolója végén átadta a Vác- felsővárosi gyülekezet ajándékát egy 1608-as Hanaui Bibliának a fakszimile kiadását.

Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociálpolitikáért felelős államtitkára köszöntőjében elmondta, hogy a keresztyénség üzenete nem néhány évtizedre és évszázadra, hanem kétezer évre visszatekinthetően és remélhetőleg sok- sok évszázadra előretekintve is örök és állandó. Azt az erkölcsi rombolást, azt az érthetetlen istentelenséget, amely népeinket támadják mindenfelől a keresztyénségünk segítségével és erejével meg tudjuk állítani. Ha egy gyülekezet nagyon akarja, akkor az a sok-sok ember, aki összefog, ilyen védőbástyává válik. „Hiszem azt, hogy az ő munkájuk, hitük, Istenszeretetük, igenis fölmutatja azt, hogy van más érték is, mint amit sokszor egyes médiában egyes üzeneteken keresztül próbálnak a társadalomnak a mélyére, a fiataloknak a lelkébe beleásni“. Köszöntője végén felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök gyülekezethez írt levelét:

„Tisztelt ünneplő gyülekezet! Az a közösség, amelyik házszentelésre készül, erős és biztos alapokkal rendelkezik. Erős, hiszen nemcsak számot vetett a hiányaival, hanem pótolni is akarta azokat. Biztos alapokkal rendelkezik, hiszen megingathatatlan a Gondviselőbe vetett hite, s ennek ajándékaként megkapta Istentől a munka elvégzéséhez szükséges lelkierőt éppúgy, mint az anyagi javakat. S mindeközben előre is tekint: bízik a következő generációkban, hogy az építők nyomdokain haladva, a jövőben is élettel töltik meg a falakat.

Örömmel és Isten iránti hálával gondolok arra, hogy az Önöké ilyen erős, építő közösség. Hálás vagyok, hogy hitük és összetartozásuk gyülekezeti központot hozott létre, melyben egyszerre dicsőíthetik a Mindenhatót, és hirdethetik énekkel és imádsággal, hogy magyarul gondolkodnak. Az egész nemzet nevében köszönöm, hogy felépítették és mostantól megvédik a kereszténységnek és a magyarságnak ezt az új bástyáját.

Engedjék meg, hogy osztozzam hálaadásukban, melyet az új gyülekezeti központ felszenteléséért éreznek. Kívánom, hogy erre az épületre is igaz legyen Isten ígérete: „Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.” Budapest, 2014. szeptember 28-án, Üdvözlettel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Lőwy János, Ipolyság város polgármestere köszöntőjében elmondta, hogy nemcsak a református gyülekezet ünnepe ez a mai, hanem a városé is, mivel egy új intézménnyel, egy új csodálatos épülettel bővült ennek a szép városnak a képe.

A hálaadó istentisztelet a végzős teológusok kibocsájtásával folytatódott. Fazekas László püspök három fiatalt bocsátott ki gyülekezeti szolgálatra: Csobolyó Esztert, Kalocsai Tamást és Lőrincz Gábort.

Az 1 Timóteus 6,12 igevers alapján szólt a kibocsájtandó teológusokhoz. Igehirdetésében elmondta, hogy az ipolysági gyülekezet életével kapcsolatosan már elhangzott az, hogy mennyi harcon keresztül jutott el most ide az ipolysági gyülekezet, s mint egyéneknek úgyszintén meg kell majd harcolni a hit harcát: „Követni az igazságot egy olyan világban, ahol rengeteg az igazságtalanság. Követni az Istenfélelmet ott, ahol a világ is Isten nélkül akar élni. Vagy szeretetben járni, békességet munkálni és békességes tűréssel átélni a mindennapokat. Szelídnek maradni, ahol sokszor ököl ökölre csap. S eközben meg kell küzdeni minden egyes lélekért, akik problémákkal küszködnek. Akik várják azt, hogy valahogyan felszabadulhassanak, hogy valaki utat mutasson nekik - ezt mindet végig kell harcolni. Meg kell küzdeni minden egyes gyermekért, hívőért, egyes fiatalért, felnőttért és öregért egyaránt.  Ha magunkra nézünk látjuk erőtlenségünket, de Krisztusban bízva, akinek odaadatott minden hatalom mennyen és földön, s aki azt ígérte nekünk, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig, győzhetünk. Ebben a bizonyosságban élve, bátran, felemelt fővel lehet végezni azt a szolgálatot, amit Isten reánk bízott“.

Az alkalmon egy külön persely volt elhelyezve az bajba jutott kárpátaljai testvérek megsegítésére, amire az ünneplő közösség 420,46 € összegben adakozott.

Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.

Izsmán Jónás