Horváth Zsigmond a Léva melletti Nemesboriban született 1914. november 10-én. Teológiai tanulmányait a losonci teológiai szemináriumban fejezte be 1938-ban. 1941-ig segédlelkészként szolgált Hontfüzesgyarmaton, Vágfarkasdon, Vámosladányban és Búcson.

1941-ben a hontfüzesgyarmati gyülekezet lelkipásztorául választotta meg, ahol 1948-ig szolgált. Majd a búcsi reformátusok hívták meg az egyházközség élére, ahol 1949-től 1972-ig, mintegy 23 éven át szolgált. A búcsi gyülekezet odaadó és szeretetre méltó lelkipásztora volt. Az ő szolgálata alatt ez volt Szlovákiában az első gyülekezet, amelyik emléket állított a második világháborúban elesett leventéknek.

1964 és 1971 között a dél-nyitrai egyházmegye esperese volt. A komáromi gyülekezet 1973-ban választotta meg lelkipásztorául, s itt szolgált egészen haláláig 1988-ig.

1972-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház első püspökhelyettessé választották, Varga Imre püspök halála után pedig a  püspöki teendőket látta el egészen az új választásokig.   

Tekintettel széles teológiai látókörére és egyéni adottságaira a Komáromban 1984. május 4-én ülésező Zsinat püspökké választotta.

A lelkipásztori szolgálata alatt a kijavították komáromi református templomon külső falát, belseje pedig új festést kapott, majd újraaranyozták a csillagot és a gömböt.

Horváth Zsigmond 16 évig szolgált a komáromi gyülekezetben, 46 évig pedig lelkipásztora volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. Az Úr életének 79. évében hívta haza megfáradt szolgáját. Földi maradványát szülőfalujának temetőjében, Nemesboriban  helyezték nyugalomra.