A megemlékezést Fazekas László püspök, komáromi lelkipásztor nyitotta meg, aki egy személyes vallomással kezdte beszédét. Elmondta, hogy olyan Énekeskönyvet használ, amelybe Tóth Kálmán neve van beírva, s így feltételezi, hogy az valamikor az övé volt. Majd rámutatott arra, hogy nagy alázattal és megújult élettel szolgált mindenütt, ahová csak került: Komáromban, a kárpátaljai Feketeardón, Kiskoszmályon, Léván, a kitelepítettek között a szudétanémet területen Csehországban, Prágában a teológián és Ipolypásztón. „Szolgálatát mindig egy megújulás, felbuzdulás követte, mert a tiszta evangéliumot hirdette“ – mondta bevezetőjében a püspök, majd  az 1 Pt 2,2 igét olvasta fel: „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre“. Majd utalt arra, hogy ez a hit indított sokakat arra, hogy nagy dolgokat tudjanak véghez vinni. Mindenütt a Krisztust hirdették, a megfeszítettet. S legyen ez  ösztönzés számunkra, – tette hozzá a püspök – hogy a tiszta, hamisítatlan tejjel táplálkozzunk. Ez a lelkület indít bennünket arra arra, hogy szolgáljunk és szolgálókká tesz bennünket Isten dicsőségére. Tóth Kálmán egész életét hálaáldozattal Istennek szentelte – mondta többek között nyitó beszédében Fazekas László püspök.

Az alkalom fő részét az az egy órás előadás töltötte ki, amelyet Galo Vilmos, a komáromi Duna Mente Múzeum történésze tartott Tóth Kálmán lelkipásztor életéről és munkásságáról. 1904. december 5-én Nagypeszeken szegény, hétgyermekes családban ötödikként  látta meg a napvilágot, de már ötéves korában elvesztette az édesanyját. Napszámba járt dolgozni, hogy kisegítse a családot. Szülőfalujában hat elemit végzett. S mivel kiváló memóriája volt, ezért Patay Károly esperes tanácsára Pápára küldik tanulni, majd két év elteltével, 1926-ban az ipolysági  gimnáziumban érettségizik. Majd Losoncra kerül, a Református Teológiai Szemináriumba. Itt fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy a református ifjúsági munka területén szeretne munkálkodni. 1930-ban fejezte be  tanulmányait. Segédlelkész volt Léván, Hontfüzesgyarmaton, majd a katonaság után Komáromba került Galambos Zoltán lelkipásztor mellé, amely időszak számára a lelki növekedést jelentette. Nagy hatással volt rá Nehézy Károly lelkipásztor, akivel együtt új lendületet vittek be az ifjúsági munkába: bibliaköröket, konferenciákat szerveztek, újságokat adtak ki. 1936-ban kötött házasságot a jómódú Tárnok Gizellával, majd nemsokára a kárpátaljai Feketaradóra költöztek, ahol az ottani gyülekezet lelkipásztora lett. De egy év elteltével visszakerül a komáromi egyházmegyébe, ahol újabb missziói lelkészi megbízatást kap: árvaházi lelkész lesz Kiskoszmályon. Közben részt vett a Timótheus-mozgalomban, melynek hatására Komáromban megépül a Timótheus-palota az árva gyermekek számára, akiknek a lelkigondozását szintét őrá bízták. Az 1945 utáni  felszámolás miatt azonban kénytelenek kiköltözni az árvaházból. 1947-ben újabb feladatot kap: megkeresni és lelkigondozni a csehországi szudétanémet területre kitelepített reformátusokat. Később docensnek nevezik ki és két szemeszteren keresztül oktatja a magyar teológusokat a prágai Comenius Evangélikus Teológiai Kar a gyakorlati teológiai tanszéken. 1952-ben felsőbb utasításra visszahívják, majd a barsi egyházmegyében Ipolypásztón kap lelkészi állást. Négy évi szolgálata után Itt halt meg nem kezelt cukorbetegsége miatt 1956-ban. Halálával a szlovákiai református belmisszió legkiválóbb képviselője távozott – mondta előadása végén Galo Vilmos történész.

Tóth Kálmán szülőfalujának jelenlegi lelkipásztora Csernyíkné Tóth Magdolna is szólt a megjelentekhez, aki többek között azt mondta: büszke arra, hogy olyan közösség között szolgálhat, ahol egykor Tóth Kálmán nevelkedhetett. Megemlítette, hogy szülőháza, amely a falu szélén állt, ma már nincs meg. A családnak emlékül átadta a keresztelési anyakönyvi kivonatát másolatát, valamint egy koszorút, hogy helyezzék el a lelkipásztor sírjára, amely ma már Dunaszerdahelyen található meg. Ambrus Erika ipolypásztói lelkipásztor is megemlékezett volt elődjéről, aki négy éven keresztül szolgált az ottani gyülekezetben. Nem titkolta azt sem, hogy jó érzés számára olyan szószéken állnia és szólnia a hívekhez, ahol többek között olyan elődök hirdették az Isten igéjét, mint Tóth Kálmán lelkipásztor.

A megjelentek közül Édes Dezső Marcelházáról és Kuczy Lajos garammikolai lelkipásztor is szólt a Tóth Kálmánhoz kapcsolódó emlékeiről, Kassai Gyula lévai lelkipásztor pedig az elhangzottak alapján jövőbe mutató gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Ráczné Édes Jolán, a Diakonia Reformata igazgatója pedig felolvasta a 91 éves Csémy Lajos professzor, ny. lelkipásztor levelét, aki erre az alkalomra küldte el szeretetteljes sorait Tóth Kálmánról, felidézve róla néhány emléket is. De beszélt a lelkipásztor marcelházi kötődéséről is, hiszen egy ideig ott is szolgált.

A megemlékezés a református templomban Fazekas László püspök áldásával zárult.