Az elmúlt rendszerben a szomszédos Csatával közös közigazgatás alá kényszerítették Oroszkát, így a két község majdnem egybe is épült: a két települést csak egy vasútátjáró választja el egymástól. Viszont amikor lehetőség nyílt a különválásra, akkor ezt megtették. De Tóth Árpád Csatán is próbálja egybegyűjteni a híveket, ahol 49-en vallották magukat reformátusnak. Úgyhogy ha a két település reformátusságát összeadjuk, akkor 130 főre tehető a létszám, ami már nem is olyan kevés – mondja bizakodva a fiatal lelkipásztor. Közülük azonban jelenleg még csak huszonnyolcan vannak a választók névjegyzékén.

A múlt rendszerben a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóipar adott munkát az embereknek, emiatt költöztek be reformátusok is a községekbe, de mára sajnos a konzervgyár és a cukorgyár megszűnt, a malom megmaradt ugyan, de kevés munkást alkalmaz.

Érdekes helyzetben van Tóth Árpád lelkipásztor, akinek szolgálati helyeként az egyház vezetése Vezekényt jelölte ki, viszont ő most családjával Oroszkán él, tehát a leányegyházközségben. A vezekényi anyaegyházközségben ugyanis nem volt biztosítva a lakhatás, így kénytelenek voltak olyan helyen vásárolni házat, ahol elérhető áron hozzá tudtak jutni – bár így is kölcsönt kellett felvenniük. Az ingatlan nem tartozik az egyházközség tulajdonába, nem volt olyan erős az oroszkai gyülekezet, hogy házat tudott volna venni. Tóth Árpád lelkipásztor azonban reménykedik abban, hogy erősödni fog. A bizakodásának az szolgál alapul, hogy növekszik a reformátusok száma.

Oroszkán több mint 1200-an élnek és körülbelül ennyi a lakosa Csatának is, akad munka tehát bőven. Tóth Árpád nem fél a kihívástól, látja a tartalékokat és a lehetőséget a hívek megszólítására, hiszen olyanok is vannak, akik nincsenek megkeresztelve – missziós terület a javából!

Mivel Oroszkán kevés református él (valószínűleg így volt ez korábban is) nincs sem saját templomuk, sem egy termük, ahol összejöhetnének. Pedig a második világháborút megelőző időszakban a cukorgyári munkások számára már volt református istentisztelet, de akkor is bérelt helyen. Aztán az akkori szolgálat folyamatossága megtört jó pár évtizedre. Pillanatnyilag pedig az evangélikusok imatermében tartják az istentiszteletet és bibliaórát. Ahová általában hatan-tízen járnak el. Egyébként Csatán is hasonló a helyzet. Templomuk nincs, de az evangélikusok ott is a rendelkezésükre bocsájtják az imatermüket. A látogatottság itt sem nagy, 1-8 fő között mozog. Megoldás lehetne az is, ha csak egy helyen tartanák az istentiszteletet, de hogy a távolság ne jelentsen akadályt, inkább tart kétszer, két helyen istentiszteletet a lelkész, aki az alkalmakat látogató egyháztagok segítségével (akik ismerik a többieket, tudják ki honnan jött, milyen felekezetű), próbál eljutni a két falu lakóihoz.

A lelkipásztor felmérése szerint a közösség összetétele fiatal, így van remény a gyülekezet megerősödésére és bővítésére. Ezt szeretnék elérni a Csatán történő iskolai hittannal is, valamint minden más szolgálattal és akkor megépülhet egy imaterem vagy templom, hiszen érzik, hogy más vendégségbe menni, vagy a sajátjukban lenni.

Van a községben egy idősek otthona, ahol, ha teheti, heti rendszerességgel megjelenik. Felekezeti hovatartozás nélkül, mindenkivel szót vált. Van, amikor istentiszteletet is tud tartani és van, hogy az úrvacsorát is kiosztja. A 24 lakóból heten-nyolcan járnak el az istentiszteletre és élnek is az úrvacsora közösségével. Közöttük vannak evangélikusok és akár katolikusok is, de ha vágyakoznak, akkor nem vonja meg tőlük a bűnbocsánatnak ezt a lehetőségét, mondja a lelkipásztor. A lekéri kórháznak is van egy kihelyezett munkahelye Oroszkán, ahol hosszú ideje kezelt beteg férfiak vannak. Ott is tart bibliaórákat, amelyen 12-14-en vesznek részt.

Oroszkán jelentős mértékben hozzájárulnak az evangélikusok imatermének a fenntartásához, mivel ők többet használják, mint a tulajdonosok. Csatán fele-fele arányban használják ki a helyiséget, Vezekényen pedig az evangélikusok járnak a reformátusok imatermébe – így tudja a két felekezet segíteni egymást. Az egyik gyülekezeti tag egy nyomtatót ajándékozott az irodai munkák megkönnyítésére. A két anyagyülekezettel (Kisölveddel, Vezekénnyel) együtt hozzájárulnak a parókia fenntartásához – mondja a lelkipásztor. Az utóbbi három évben a helyi önkormányzattól is érkezett támogatás. Igaz, hogy csökkenő mértékben, de ennek is nagyon örülnek. De egyéb bevételi forrással nem rendelkeznek, csak azzal, amit a hívektől kapnak. Már az is nagy dolog, hogy a községtől kedvezményes áron megvásároltak egy 384 négyzetméteres földterületet, ahová majd felépítik az imaházukat vagy templomukat. A hívek mondják: ha kell, jönnek és segítenek, szakemberek is felajánlották kezük munkáját.

A gyülekezet saját forrása egyelőre talán arra lenne elég, hogy az alapozás elkészüljön. Egy jóakaratú személy elkészítette az imaház/templom tervét. Egyelőre nem tudják, hogy végül melyik valósul meg, mert a tervek szerint ugyan lesz tornya is, de harang nélkül. Tóth Árpád lelkipásztor bizakodik. Már látja maga előtt azt az épületet, amely az istentiszteleteknek és más közösségi alkalmaknak ad majd helyet. Csak az időpontot nem tudja. Az még csak Isten előtt ismert.

Kálvinista Szemle 2014/11