A nap reggel 9 órakor kezdődött a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium dísztermében Rendkívüli Egyházmegyei Közgyűléssel, ahol többek között jelöltettek és megválasztattak az egyházmegyei tanácstagok és tanácsbírák. Az eddig megválasztott és a közgyűlésen választottakkal együtt a Barsi Református Egyházmegye új tanácsa a következő összetételben végzi majd feladatát: Kassai Gyula, esperes, Antala Éva főjegyző, Fülöp Sándor jegyző, Révész Tibor, Tóth Zoltán, Tóth Árpád és Icso Sándor lelkészi tanácstagok, a világi részről pedig Kiss Pál egyházmegyei gondnok, Oros Zoltán világi főjegyző, Bohák József jegyző, Kiss Gyula, Hőnyi Lajos, Batár Péter és Rási Szabolcs.

A közgyűlés egyhangúlag a tiszteletbeli esperes címet szavazta meg egyházmegyénk eddigi esperesének, Kiss Pál nagysallói lelkésznek.

A gimnázium épületéből a közgyűlés résztvevői átvonultak a templomba, a lelkészek együtt, palástosan, ahol a 90/1 eléneklése után Kassainé Mártha Tímea köszöntötte az egybegyűlteket és vendégeket, az egyházmegye lelkészi és világi tagjain, gyülekezetek tagjain, lévaiakon kívül velünk ünnepelt Ft. Fekete Vince egyetemes gondnok r, Ft. Géresi Róbert püspökhelyettes, a két szomszédos egyházmegye újonnan megválasztott esperese is, Nt. Somogyi Alfréd és Nt. Szénási Szilárd doktor urak, Nt. Mártha Géza nyugalmazott esperes, Nt. Szőke Szilárd Attila és felesége Dunakesziről, Tóth Péter, lévai magyar plébános úr, Kiss Balázs diplomata, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének képviseletében, a gimnázium és az alapiskola igazgatói.

Ft. Püspök úr a Jn 7:16 alapján szólott az jelenlévőkhöz, kiváltképp az espereshez és a gondnokhoz. Bevezetőként elmondta, Léva mindig is központi szerepet játszott az egyházmegye életében, s most visszakerül ide az esperesség. Kiss Pál gk. úr személyében pedig tovább adatott a staféta a családban, hiszen az édesapa volt eddig az egyházmegye esperese. Igemagyarázatában a Kik vagyunk? Miért vagyunk? Hová tartunk? Mivé leszünk kérdésekre kereste és adta meg a választ. Aláhúzta, a bátor kiálláson túl, ebben a tisztségben fontos a tisztánlátás és az Atya tudománya ahhoz, hogy az egyházmegyét jól tudják vezetni. Püspök úr ezután kivette az esküt az egyházmegye esperesétől és gondnokától.

Az esperes úr székfoglaló igehirdetése előtt a gyülekezete Tompa Mihály: A gyülekezetben c. versével köszöntötte, valamint Bokros Rózsa gondnok asszony a gyülekezet szeretetéről és támogatásáról biztosította, s vállára helyezték a gyülekezet ajándékát, egy új palástot.

Esperes úr székfoglaló igehirdetésében a (Zsid 3,6 alapján) a bizalom fontosságáról, annak erősítéséről beszélt. Ezt, a bizalom erősítését tartja az egyik legfőbb feladatának, hogy közösen tudjuk aztán, egymásban megbízva a bizalom adóját, az Urat szolgálni. Az Isten azt akarja, hogy mi erős oszlopok legyünk, az ő háza mi vagyunk. Oszlop lehet az esperes, a lelkész, a lévai gyülekezet, az egyházmegye, a lelkészi közösség, az új egyházmegyei tanács, ha Jézusra tekint. Wass Albert homokból épített, köddel összekötött oszlopára utalt, melyet minden emberi gonoszság ellenére hittek az ő Urának épít az ember. Nekünk is hittel, bizalommal, együtt kell oszloppá lennünk az Isten dicsőségére.

Esperes úr vette ki az esküt a megye tanácstagjaitól és tanácsbíráitól, Kiss Pál tiszteletbeli esperes pedig a zsinati képviselőktől és pótképviselőktől.

Az eskütételek után köszöntések hangzottak el, a palástos lelkészek egy-egy igeverssel köszöntötték az egyházmegye esperesét, gondnokát és őrállóit.

Az ünnepi istentisztelet után az egész templomi közösség átvonult az egy utcával arrébb található Atom Szállóba, ahol a szeretetvendégségen terített asztal várt mindenkit. Együtt, a palástosan vonuló lelkészek vezetésével. Talán nem kellene annyira hangsúlyozni, hogy palástosan vonultak a lelkészek a gimnázium épületéből a templomba, majd a templomból a szeretetvendégségre Léva főutcáján. Hiszen ennek természetesnek kell lennie. Igen, de Léván ez egyáltalán nem természetes. Itt a nyelvhatáron igenis fontos, s egyfajta bizonyságtétel ez is, egységben, szolgálatban, bizalommal.

Nos, ez volt az a nap, amit az Úr szerzett, örömünnepként mind az esperes úr, gondnok úr és családjaik, mind a lévai gyülekezet, mind pedig az egész egyházmegye számára.