Tavaszi Egyházmegyei Nőszövetségi Konferencia

2015. március 08., vasárnap

„Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti, Azt csudaképen őrzi itt lent, Inség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.”

2015. március 1 – én, délután 15:00 órakor, a csodálatosan szép 274. dicséretünk éneklésével kezdetét vette Hetényen a tavaszi Egyházmegyei Nőszövetségi Konferencia.

Egyházmegyénkből jó néhány gyülekezet nőtagjai énekelték lelkesen az említett sorokat, és várták nagy izgalommal Oláh Ilonát, Ica nénit, Magyar Örökség- díjas tanárt, a komáromi református gyülekezet kurátorát, aki „A nő béketeremtő ereje a családban és a környezetében”címmel készített előadást számunkra.

Az előadás bevezetéseként Écsi Gyöngyi, a hetényi gyülekezet beosztott lelkipásztora köszöntötte a megjelenteket, buzdított, hogy szolgáljon ez az együttlét böjti méregtelenítő kúraként mindannyiunk számára.

„Derék asszonyt kicsoda találhat? ...Az ő száját bölcsen nyitja meg és kedves tanítás van a nyelvén”(Péld 31,10.26)

Eme bibliai vers szolgált alapul Ica néni bizonyságtételéhez, melyben felsorakoztatta azokat a női példaképeket, akik hitükkel, tartásukkal, Istentől kapott bölcsességükkel nagy hatást gyakoroltak életére.

Megemlítette többek között édesanyját, aki nagy bölcsességgel nevelte őt, sohasem tiltott, hanem mindig mindent nagyon okosan megindokolt. Szavait, bölcs tanácsait mind a mai napig szívében hordozza.

Apai nagyanyja 29 évesen özvegyült meg, 2 kis gyermekkel magára maradt. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy gyermekei, unokái a házi munkához értsenek. Később ez nagy hasznára vált Ica néninek. 

Anyai nagyanyja, akinek szintén nagyon nehéz élete volt, özvegyen 5 gyermeket nevelt fel becsülettel, tisztességgel. Példakép lehet mindannyiunk számára!

De anyósa is példája volt az életét szeretettel a családjának szentelő asszonyoknak.

Nagy szeretettel emlékezett Zsemlye Katalinra, elsős tanító nénijére, aki szintén sok hasznos dologra tanította meg. Elmondta Ica néni, hogy a jó pap holtig tanul, de a jó pedagógus halála után is tanít.

Zsindely Ferencné Tüdős Klára, kinek könyveit nagy előszeretettel olvassa Ica néni, szintén példakép lehet mindannyiunk számára, hiszen Tüdős Klára Istenhez való ragaszkodását, hitét, példamutató életét, örömét, akkor is, amikor nehezebb időszakok következtek az életében, töretlenül megtartotta.

Megemlítette még Szabó (Csukás) Rózsika nénit, lelki testvérét, aki13 éves korától vezette őt a hit útján.

Majd Lorántffy Zsuzsanna következett a sorban, aki 16 évesen ment férjhez, 5 gyermeket szült, ebből négyet kénytelen volt eltemetni. „Példakép számunkra, mint családanya, fejedelemasszony, mint pedagógiát, kultúrát, reformációt, magyarságot támogató asszony.”

A hölgyeken kívül nagy szeretettel emlékezett vissza egykori lelkipásztorára Végh Dánielre, aki szintén meghatározó példakép volt számára. Elmondta, hogy kitűnő bibliai alapokat kaptak tőle a hitoktatásban, kátéórákon.

Ica néni mind a mai napig fel tudja sorolni fejből a Biblia könyveit. Meg kellett tanulniuk többek között a derék asszony dicséretét is, ami nagy nyomot hagyott benne, ezekre az igékre építette életét, és erre biztatta a konferencián jelenlévő valamennyi asszonytestvért is.

Felidézte még Petőfi Sándor sorait, amit feleségéhez, Szendrei Júliához, irt: „…Júlia tőled függ, hogy sötét árnyék, vagy fényes sugár leszek.” Bizony nagy szerepe van egy feleségnek abban, hogy a férje lelkileg hogyan érzi magát: a fellegekben, vagy egy „süllyesztő bugyorban”!

Elmondhatom minden jelenlévő nőtestvérem nevében, hogy Ica néni előadása, bizonyságtétele, igazi lelki feltöltődést, gazdagodást hozott számunkra. Élmény volt Őt hallgatni! Istenbe vetett hite, bölcsessége, tartása, vitalitása – azt gondolom – példaértékű mindannyiunk számára.

A tartalmas előadás után Écsi Gyöngyi lelkésznő egy elmélyítő játékkal készült. Minden jelenlévő asszonytestvér kapott egy gondosan elkészített kis papírgalambot, melyen a következő Igét találtuk: „Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.” (Péld 31,26) A különbség csupán annyi volt, hogy mindegyik galamb más színű ágacskával rendelkezett. Miután színek szerint csoportokba rendeződtünk, minden csapat külön válaszolt a kapott kérdésekre.

Többek között arra kerestük a feleletet, hogy: életünkben hol vannak a határok, mi az, amit még el kell tűrnünk, és mi az, amit már nem tudunk elviselni? Mi lehet sikertelen béketűrésünk kudarcainak oka, és melyek a sikeresen megharcolt béketűrés bizonyságtételei?

Rá kellett jönnünk, hogy kudarcaink okai bizony saját magunk vagyunk! Nagyon gyakran hiányzik életünkből a feltétel nélküli szeretet, az igazi mély hit, és sokszor „rossz karban vagyunk”, ami annyit jelent, hogy nem vagyunk az Úr karjaiban.

Úgy érzem, mindannyian elgondolkodhatunk a hallottakon, és kérhetjük az Úr Isten segítségét, hogy erősítsen meg minket a hitben, adjon több bölcsességet, szeretetet, béketűrést a mindennapokban, a családi életben, és a gyermeknevelés terén is.

Az összejövetelt Dr. Szénási Szilárd, a Komáromi Református Egyházmegye esperese zárta, aki megköszönte Ica néni bizonyságtételét, és elmondta, hogy amint az előadásból is kiderült, bizony azok az emberek vannak a legnagyobb hatással ránk, akik ott vannak a környezetünkben, akiket személyesen is ismerünk. A nők, asszonyok azok, akik arra hivatottak, hogy a békességet, biztonságot megteremtsék a családban.

Adja Isten, hogy úgy tudjuk megélni a mindennapok örömeit, nehézségeit, hogy hitünkkel, Istenhez való ragaszkodásunkkal mi is példaképpé válhassunk a ránk bízottak számára!

Sasák Ilona, Kamocsa


események továbbiak →