„Az üzlettulajdonos akkor lépett az eladótérbe, amikor egyik beosztottja épp ezt mondta az egyik vásárlónak: – Sajnos asszonyom, már hetek óta nincs, és nincs is kilátásban, hogy hamarosan kapnánk. A tulajdonos a hallottaktól megrémülve futott a kifelé induló vásárlóhoz, és ezt mondta neki: „Nem igaz asszonyom. Természetesen hamarosan megérkezik. Valójában már két héttel ezelőtt megrendeltük.” Aztán félrevonta az eladót és rámordult: „Soha, de soha ne mond azt egy vevőnek, hogy valami hiánycikk. Ha éppen nincs belőle, azt mondjad, hogy már megrendeltük, és már szállítjuk. Mit akart ez az asszony?” „Esőt” – válaszolta az eladó.” (Anthony de Mello: A szív ébredése)

Az egyházmegyei közgyűlésnek különös módon szinte az egészét áthatotta e történet, mely egyébként a missziói beszámolóból hangzott el a gyűlés második felében. Nem csupán az esperesi jelentés, de a tavalyi évről való összes beszámoló mondanivalójából kicsendült a cselekvésre buzdítás, a „nem akarom” és „nincs” válaszok helyett a tettrekészség előmozdítása gyülekezeteinkben. Mindenekelőtt a gyülekezetek vezetőinek, de nem különben minden gyülekezeti tagnak azt kell tudatosítani, hogy mint Isten rendelt eszközeinek e mai korban, a mi felelősségünk, hogy Egyházunk, s benne egyházmegyénk életét milyen irányban mozdítjuk elő: a tenni akarás, az összefogás, vagy a „jó ez nekünk már így is...” és a „nekünk ez mindegy” gondolatok szellemében.

A közgyűlés istentisztelettel vette kezdetét. Pólya Csaba, párkányi lelkipásztor, tett bizonyságot igehirdetésében a „virágvasárnapi” Jézus Krisztusról Máté evangélium a 21. fejezetének 5–10. verséig terjedő szakasza alapján, majd a záró énekként énekelt 331. dicséret 4. verse előtt a házigazda gyülekezet énekkara szolgált 3 énekkel.

Ezt követően Gál Sándor egyházmegyei gondnok köszöntése után Czinke Zsolt egyházmegyei főjegyző – bátorkeszi lelkipásztor vette számba a jelenlevő alkotótagokat.

A tárgysorozati pontok ismertetését 100 %-os elfogadás után a 2015. február 1-én Martoson esküt nem tett tisztségviselők eskütétele követte, melyet a Komáromi Egyházmegye újonnan megválasztott és beiktatott esperese, Dr. Szénási Szilárd esperes – martosi lelkipásztor vett ki a testvérektől.

Az ünnepélyes eskütételek után került sor a 2014-es esztendőről való esperesi jelentésre, mely lényegre törően, színesen és sokoldalúan számolt be az elmúlt év gyülekezeti munkáiról egyházmegyénk egész területén, s összességében elmondható, hogy a múlt felelevenítése mellett e jelentés is törekedett a jelenlevő lelkipásztorok és gondnokok, gyülekezeti tagok éberségére való buzdításra, s Dr. Szénási Szilárd esperes zárszavai is az együttműködés, a tettre készség és a közösségépítés felé terelték figyelmünket.

Egyházmegyénk lelkészi főjegyzőjének, Czinke Zsolt lelkipásztornak kateketikai beszámolója rendkívül tisztán és jól rávilágított arra a tényre, hogy egyházmegyénk hitoktatási munkája, kateketikai rendezvényei sokszínűségük és mennyiségük miatt is hálára kell, hogy indítsanak bennünket Teremtő Istenünk iránt, ugyanakkor a következő esztendőkben is számos terv vár megvalósításra.

Kalocsainé Lami Alexandra diakóniai beszámolójából minden jelenlévő számára kitűnt, hogy ezen a téren nagyon sok terület van még gyülekezeteinkben, ami nincs lefedve, de a már meglévő alkalmakat és rendezvényeket is könnyebben lehet tovább építgetni-gyarapítani, mintha a semmiből kellene kezdeni az építkezést. Reménység szerint gyülekezeteink szintjén is egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a szeretetszolgálat felvállalása, a diakónia kiépítése.

Sasák Attila – kamocsai lelkipásztor – egy még eddig nem létező bizottság, a Sajtó- és Médiabizottság elnökeként tartott rövid beszámolót az elmúlt év írott sajtó és elektronikus formában történt missziós munkáról, de arról is szólt, hogy a bizottság következő években való terveit ismertetni egy óra sem lenne elég, ezért mindenekelőtt Istennek hálát adva kell, hogy nekifeszüljünk az előttünk álló esztendőnek is.

Egy „lélegzetvételnyi” szünet után folytattuk tovább a közgyűlést.

Elsőként Tatár István – kisújfalusi lelkipásztor – frappánsan megfogalmazott missziói beszámolóját hallgattuk meg, mely mintegy tükröt tartva elénk a fentebb idézett Anthony de Mello: A szív ébredése című történetét is magába foglalta.

Végül pedig már csupán két beszámolóra került sor, elsőként Écsi Gyöngyi – hetényi lelkipásztor – egyházzenei jelentésére, mely jelentésből kitűnt, hogy egyházmegyénk szinte minden gyülekezetében történt valami kiemelkedő, ami egyházzeneileg előremozdította gyülekezeteinket, valamint Erdélyi Zoltán – perbetei lelkipásztor – a 2014-es esztendőről való egyházmegyei gazdálkodást vetítette elénk. E beszámoló érdekességeként egy statisztikát is tartalmazott, mely a ránk következő éveket vizsgálva nyeri majd el értelmét, hogy egy-egy gyülekezetben, de egyházmegyei szinten is a választók névjegyzékéhez mérten hogyan változnak majd az egy főre jutó adományok.

Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése előtt az előző választási ciklusban esperesként szolgáló dunamocsi lelkipásztor, Dobai Sándor mondta el a záró imát, s végül a közgyűlésnek otthont adó gyülekezet lelkésze, Nátek Sándor a gyülekezet szeretetéből fakadó vendégségre invitálta az egész gyülekezetet egy helyi étterembe, ahol késő estig tartottak a beszélgetések.

Édes Ákos Deáki