Szelek hava I. – Az önértékelés művészete

2015. május 06., szerda

Az áprilisi hónap, azaz Szent György hava, vagy Szelek hava igen gazdag volt szélben is, azonban nem időjárás-jelentésre készülök, hanem szeretném megosztani, milyen csodálatos lelki alkalmak, lelki szelek alkalmai voltak a barsi egyházmegye életében ebben a hónapban.

Volt egyházmegyei lelkésztovábbképző Zselízen, volt egyházmegyei közgyűlés Érsekkétyen és volt egyházmegyei bibliaismereti verseny Oroszkán.  Időrendi sorrendben haladva, kezdjük a lelkésztovábbképzővel.

Zselízen, a Csemadok Magyar Házában került megrendezésre április 10-én az egyházmegye lelkésztovábbképzője. Az előadó, Dr. Csoma Judit berekfürdői lelkipásztor volt. A cím pedig: Az önismeret művészete. Ez a téma igen aktuális, ma tele van minden a különböző oldalról, vagy módszerrel megközelített önismereti technikákkal, személyiségfeltáró és fejlesztő tréningekkel. Dr. Csoma Judit előadásában azonban a legbiztosabb oldalról, a hit felől közelítettük meg személyiségünket.

Már a bevezető áhítatban Pásztori Attila lelkipásztor gondolatai is ebbe az irányba tereltek bennünket, aki a Mt 4,1–11-Jézus megkísértésének történetét magyarázta. Kiemelte, a puszta nem a félelem helye, hanem az Istennel való találkozás helye. Jézus példát adott nekünk arra nézve, hogyan lehet és kell ki-és helytállnunk a kísértésekben.

Csoma Judit előadásában, melynek volt elméleti és gyakorlati része, három kérdésre kereste a választ, s mutatott rá ezek alapján arra, miért olyan az ember személyisége amilyen. A három kérdés pedig a nagyon korai gyerekkorba vezethető vissza. Az első: vártak-e bennünket szüleink erre a világra? A második: elfogadtak-e bennünket, megelégedtek-e velünk szüleink?, s végül: hogy szerettek-e, megöleltek-e, ölbe vettek-e bennünket? Ezek a tények, ún. rejtett programokat képeztek ki bennünk, s azok alakították, sőt alakítják életünket, cselekedeteinket, gondolatainkat felnőtt korunkban is. Konkrét példákon, gyülekezeti példákon keresztül világította meg az előadó, milyenné válik az ember, ha a három kérdésre igen, vagy ha nem a válasz. Azt is hangsúlyozta, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni - mert a pszichológusokat tévedhetetlennek tartjuk -, hogy igaz, hogy az ember személyiségfeljődésére nézve, az életünk első hat éve a meghatározó, s ami addig kialakult, marad is változtathatatlanul bennünk, de mi azért tudjuk, hogy a mi Urunké az utolsó szó ebben is. Hadd álljon most itt ízelítőül egy rész a befejezésből. (Az egész előadás meghallgatható a Sola Rádió oldalán az Előadások címszó alatt) „Úgy éreztem, hogy igen sok választ kaptam, ezek mégis csak részleges válaszok, mert senki nem mondott teljesen kielégítő választ arra, mi bennem a titok, ezért Istenhez fordultam.

– Miért vagyok titok?”, kérdeztem tőle.

„Mert az életedet tőlem kaptad,” – szólalt meg Isten a szívemben. „Benned van az örökkévalóság, amit én helyeztem el a szívedbe. A lélegzésed, ami éltet, én leheltem beléd, és a szíved, ami benned dobog, én formáltam. Sehol ezen a világon nincs még egy olyan ember, mint te. Te az én képmásom vagy, az én egyszeri, egyedülálló alkotásom, és azért vagy és maradsz, minden időben titok.”

Miután Istentől hallottam, hogy mindig titok maradok, megnyugodtam. Nem keresek további válaszokat. Elfogadom magam, elfogadom a titkot, a titkaimat. Azóta megváltoztak a kapcsolataim. Felfedeztem, hogy a másik ember is titok épp úgy, mint én. Azóta békességben élek önmagammal és tisztelem a másikat.”

Ambrus Erika

események továbbiak →