Nemzeti Összetartozás Napja

2015. június 15., hétfő

Az idei Összetartozás Napján 2015. június 4-ln Léván ünnepeltünk és emlékeztünk, istentisztelettel és gróf Esterházy János emléktáblája előtt a lévai Czeglédi Péter Gimnázium udvarán ünnepi köszöntésekkel, a lévai Juhász Gyula Alapiskola, a gimnázium és az Érsekkétyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda diákjainak kultúrműsorával és koszorúzással.

Református templomaink harangjai ezen a napon fél ötkor ugyanúgy emlékeztek szerte a Kárpát-medencében, mint ahogy sok helyütt szervezetten emlékeztünk mi magunk is. A tavalyi esztendőben Léván, a Czeglédi Péter Református Gimnázium falára került gr. Esterházy János emlékműve, mely a lévai magyar szervezetek és intézmények összefogásából született, Kassai Gyula lévai esperesnek köszönhetően. Ennél az emlékműnél álltunk megy tavaly is és az idén is az Összetartozás Napján.

A megemlékezés a református templomban kezdődött, Csomós József, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke igehirdetésével. Mind ő, mind pedig Kassai Gyula esperes a bevezető szavaiban elmondták, bár gyásznap számunkra ez a nap, benne van a szűnni nem akaró fájdalom, mégis, tovább kell lépnünk, s a fájdalomból, veszteségből is erőt merítenünk, hiszen a sok évtized, amely Trianon óta eltelt is bizonyította, hogy nem lehetett ezt a nemzetet megsemmisíteni, összetartozunk a gyászban, az emlékezésben és a jövő építésében is. A püspök a Jn 17,15.20.21 alapján hirdette Isten igéjét, leszögezve, bennünket nemcsak a magyarságunk köt össze, vagy épp a gyászunk, hanem az Úr szeretete is. Nem magunk erejéből maradtunk meg, s éltük túl Trianont, de Mohácsot, s annyi rettenetet, hanem az Úr segítségével, aki nem ment szabadságra akkor, mikor a trianoni palotában aláírták az ítéletet. Jézus főpapi imájában azt kérte, hogy az Atya ne vegyen ki bennünket ebből a világból, hanem ebben a világban segítsen bennünket. Segítsen bennünket, hogy egyek legyünk. Kitörölni Trianont nem lehet a szívből és az emlékezetből, de az egységgel egymással és a mi Urunkkal le lehet azt győzni.

Az istentisztelet után közösen vonultunk át a gimnázium épületéhez, ahol folytatódott a megemlékezés esperes úr köszöntő szavaival, aki elmondta, nemcsak a gyász és az emlékezés napja ez számunkra, hanem az ifjúságé is, akikre építhetünk, s kell is építenünk. Ennek jegyében hívta a megemlékezésre a gimnázium diákjait, a lévai Juhász Gyula Alapiskola és az Érsekkétyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda tanulóit, valamint itt ünnepeltek a mosonmagyaróvári általános iskolások is, akik a Határtalanul elnevezésű program keretében érkeztek a lévai alapiskolába, s együtt töltötték velünk ezt a néhány órát.

Kassai Kaszás Imre színművész szavalatai után Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka ünnepi szavai következtek, majd a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa, Harmati Zsolt köszöntötte az egybegyűlteket. A kultúrműsorban először a kétyiek népdallal, verssel, néptánccal, a lévai alapiskola néptánccal, és a gimnázium Gaudium Irodalmi Színpadának műsorával gazdagították a megemlékezést, melyet koszorúzás zárt.

Összetartozunk? Igen, ezen a napon, ezen a megemlékezésen átélhettük ezt az érzést; barsiak, lévaiak, iskolások, vendégek egyaránt.

Ambrus Erika

események továbbiak →