Kirchentag 2015. – „avagy jó-e, ha a keresztyének fesztiváloznak?”

2015. július 02., csütörtök

Az immáron 35. alkalommal megrendezett német egyházi napoknak 2015. június 3-tól 7-ig Stuttgart városa adott otthont, s a több száz helyszínen az 5 nap alatt több ezernyi program várta az ide zarándoklókat.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat összesen 19 személy képviselte, köztük Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok urak is, továbbá 7 lelkész, 3 tanárnő és 7 gimnazista diák. A Kirchentag idei „mottója" a 90. zsoltár 12. verse volt, mely később a záró istentiszteleten is áthatotta az egész együttlétet: „damit wir klug werden" – „hogy bölcs szívhez jussunk".

Az út szervezése már hónapokkal a rendezvény előtt megkezdődött, s egyházunk külügyi képviselője, Palcsó Attila hetényi lelkipásztor nagy igyekezettel és körültekintéssel szervezte az utat. Bár az út –az autóbusz egy nem várt meghibásodása miatt- kissé „kalandosra" sikeredett, de csütörtök reggelre megérkezve a városba, a szálláshelyünkül kijelölt Robert Bosch műszaki iskola egyik termét elfoglalva mi is belevetettük magunkat a rendezvény sűrűjébe.

Az egyes napokra ajánlott programmennyiség szinte zavarba ejtően sokrétű és sokszínű volt, ám éppen ebből kifolyólag mindenki megtalálhatta a számára legvonzóbbnak, legmegfelelőbbnek vélt alkalmakat, ahol új ismeretekkel, hittel gazdagodhatott, ugyanakkor a reggeli óráktól egészen a késő estig tartó „zarándoklás" egyben a város kultúráját, történelmét is megismertette velünk, hiszen a kétévente megrendezett fesztivál méretéből az is adódik, hogy a főként Német Evangélikus Egyház szervezésében lebonyolított „Kirchentage"-ba az épp aktuális helyszínül szolgáló város is szervesen bekapcsolódik. Stuttgart a maga óvárosi részével és gyönyörű épületeivel, valamint 39 múzeumával és 29 színházával még német vonatkozásban is erős a kultúra ápolását tekintve. Ugyanakkor a tömegközlekedés kiépítettségéből kifolyólag kevés nála alkalmasabb várost választhattak volna helyszínül az idei egyházi napokra, hiszen az egyes programok közti átjárásokat rendkívül gyorsan és szervezetten lehetett lebonyolítani.

Küldöttségünk általában egy nagyobb csoportban, de többször szétszakadva egymástól 1-1 közös istentiszteleten, alkalmon- kereste a legérdekesebbnek, -vonzóbbnak vélt programokat és helyszíneket, s a mintegy 3 és fél nap alatt így vehettünk részt számos alkalmon, amelyek életünket gazdagították, s amelyekről a teljesség igénye nélkül röviden számolunk be.

Mindenekelőtt a felállított nagysátrak egyikében a Rajnai Egyházkerület képviselőivel találkoztunk, akik egyházunk küldöttségének ottlétét is támogatták, s egy rövid ismerkedés után tartalmas beszélgetésekre, valamint közös fotózkodásra került sor. Egy esti istentisztelet alkalmával a fellbachi városrészben található Paulus-kirche templomában német-magyar úrvacsorai istentiszteleten vehettünk részt, a többnyire több, mint 700 km távolságból ideérkezőkből álló többszáz tagú gyülekezet Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének tartalmas és szívhez szóló igehirdetését hallgatta meg, amelyet közös úrvacsora és a gyülekezet szeretetéből fakadó vendégség követett.

Csütörtökön a késő esti órákban a város főterén több ezer ember vett részt az aznapot záró istentiszteleten, majd másnap mindenki újult erővel futhatott neki az előtte álló napnak. Jártunk a Magyar Evangélikus Diakónia standjánál is, ahol Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület elnök-püspökével egy riportot hallgathattunk meg, Dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület elnök-püspöke pedig egy még nem teljesen elkészült animációs sorozatot mutatott be Luther Márton életéről, mely sorozat kiadásához egyházuk nagy reményeket fűz.

Később együtt énekelhettünk egy magyarországi evangélikus ifjúságból álló rögtönzött zenekarral is, aminek hallatán a sátorban szinte minden fül és szem-pár oda szegeződött, mi pedig örvendeztünk, hogy együtt dicsőíthetjük az Urat. A Magyar Evangélikus Diakónia az este folyamán még a belváros főterétől nem messsze ételosztásra is meghívott bennünket, a frissen főtt magyar gulyás egyben kuriózum is volt a standhoz látogatóknak.

Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok meghívott vendégként egy nagyszabású fogadáson is részt vett a stuttgarti városházán, ahol több német miniszternek, a város polgármesterének, valamint vallási vezetőknek és képviselőknek társaságában egy tartalmas estét tölthettek el.

Könnyedebb programokként a város történelmével szorosan egybenőtt Mercedes és Porsche autómárkák világhírű múzeumaiba is ellátogattunk, valamint néhányan a társaság nagyobb részétől elszakadva a festői szépségű 11. században épült Hohenzollern kastélyt vették szemügyre. A „magyar református" szemnek és fülnek kissé idegen volt a Dávid életét feldolgozó modern pop-opera műfaja, de legalább ennyire érdekes volt Ábrahám életét egy heavy metal operán keresztül érzékelni. Kissé könnyedebb volt az a jazz-istentisztelet, ahol Billie Holiday születésének 100. évfordulójára „A szofisztikált nő" címmel hallgathattuk Stuttgart egyik legismertebb és legkedveltebb keresztyén énekesnőjének, Fola Dada-nak és zenekarának, a „The Billie Project"-nek koncertjét.

A felsorolt alkalmakon kívül számos apróbb, de annál értékesebb találkozásban, élményben is részünk lehetett, hiszen a 30db kb. negyed futballpálya méretű nagysátor rengeteg lehetőséget kínált nap mint nap a „szabadidő" kitöltésére.

Vasárnap már a reggeli óráktól a szó legszorosabb értelmében özönlött a tömeg a záró úrvacsorás-istentiszteletre, ahol egy templomformában felépített nagyszínpad szolgált az igehirdetés, a kórus és a zenekar székhelyeként, akik a több tízezer emberrel már az istentisztelet előtt tanították az énekeket a kiosztott énekeskönyvekből. Az igehirdetés fő mondanivalója az 1 Kir 3: 5-15, Salamon álma alapján arra irányította hitünk szemeit, hogy az engedelmes szív és az Istentől jövő értelem és bölcsesség ma is értékesebb minden világi kincsnél, mert nem múlandó, hanem maradandó értékeket táplál az ember életében.

Az igehirdetést közös mozgó úrvacsora és a „Kirchentag"-ért való köszönetnyilvánítás követte, melyből kiderült, hogy Stuttgart mintegy 400 iskolája és több mint 4000 családja fogadott vendégeket elszállásolásra az 5 napra, valamint hogy Isten segítségével 2017-ben Berlin ad majd otthont a 36. német egyházi napoknak.

Vasárnap délután kb. 13:00-kor indultunk haza, s magunk mögött hagytunk számos élményt, ami életünk kitörölhetetlen emlékeit képezi már. 1 kisebb és 1 nagyobb autóbusszal este 21:30, ill. 23:40 órakor Révkomáromba megérkezve búcsúztunk egymástól, titkon talán mindenki remélve egyben azt is, hogy 2017-ben ismét részesei lehetünk a „Kirchentag"-nak.

Eme néhány nap rávilágított számunkra arra, hogy a világban való misszió ilyen formája is feltétlenül szükséges, mert sokak számára éppen a templomtól való idegenkedést győzi le az, ha egy keresztyén fesztivál jellegű rendezvényen „odakint" találkozik hívő emberekkel, akikkel elbeszélgethet, ismerkedhet, s általuk közelebb kerülhet magához az egyházhoz, a mindennapi gyülekezeti élethez is.

Köszönet és hála van bennünk, elsősorban a Mindenható Isten felé, Aki gazdagított bennünket ezzel az élménnyel, úttal, ugyanakkor megerősödtünk abban az elhívatásban is, hogy bár Isten ege alatt sokfélék vagyunk mi, emberek, de Krisztus hű katonáiként egy cél vezérel mindannyiunkat e világban, hogy arról a Krisztusról valljunk, Aki életét adta értünk, „hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Édes Ákos

események továbbiak →