Még egyszer Szeretethíd 2015

2015. július 23., csütörtök

Az idei Szeretethídra négy gyülekezetemből három bekapcsolódott. Zalabán első ízben, Garamsallón a kezdetektől számítva mindig, Ipolypásztón pedig harmadik alkalommal és igen szép számmal vettünk részt az önkéntes napok munkálataiban.

Mivel három helyen tartatott, három különböző hétvégén – sőt, egy hétvége egy esküvő miatt ki is maradt – így gyakorlatilag egy hónapig tartott nálunk a Szeretethíd.

Zalabán kezdtük, s jó volt az időzítés, mert a szeretethidas hétvégén egy falurendezvény is volt, így be tudtunk kapcsolódni az előkészületekbe, a templom környékét, a volt iskola udvarát tettük rendbe, virágot ültettünk, fát vágtunk, szemetet égettünk, sövényt nyírtunk... Idősek és fiatalok, reformátusok és nem reformátusok, magunknak, másoknak, magunkért, másokért, átélve a közösen elvégzett munka közösségformáló erejét. Gondnokné asszony és polgármesterasszony jóvoltából sem éhen, sem szomjan nem maradtunk.

A következő szombaton Garamsallón dolgoztunk, a parókia udvara, a templom, parókia, iskola és tájház környéke várta a szorgos kezek munkáját. Füvet nyírtunk, kerítést javítottunk, elhanyagolt területeket tisztítottunk ki. Ebben a faluban, ahol a fehér lakosság kisebbségben él, különösen fontos, hogy ez a kis oázis, a templom környéke rendezettségről, szerető kezek munkájáról és az összetartozásról meséljen. Megjegyzem, a parókia évtizedek óta lakatlan, nincs helyben lakó lelkész, mégis a gyülekezet minden évben valamit megújít a parókia épületén vagy épületében, nem engedve, hogy az épület csak emlékké váljon. A munka szüneteiben gondnok asszonyaink jóvoltából inni-és harapnivalóval frissíthettük fel magunkat.

Az utolsó a sorban az ipolypásztói alkalom volt, a temetőben gyűltünk össze, javarészt fiatalok, gyermekek és néhány idősebb gyülekezeti tag. Itt sem a felekezeti hovatartozás volt a mérvadó, együtt és sokat tevékenykedtünk, először Kovács Sebestyén József, a gyülekezet szabadságharcos lelkésze sírját tettük rendbe, de a fűnyírók, kapák, gereblyék tovább dolgoztak, s a temető régi részét sikerült nagyon szép állapotba hozni, a régi sírköveket, melyeket az idő kidöntött, visszaállítani, a kripták kerítéseit helyretenni. A munka után jóleső éréssel telepedtünk le a fűbe, hogy az egyik asszonytestvér által sütött lángossal jóllakjunk.

Mindhárom helyen átéltük, mennyire találó a szeretethíd elnevezés, s hogy mi magunk is, a közös munka által hidakká és felkiáltójelekké változhattunk. Hidakká ember és ember, felekezet és felekezet, idős és fiatal, múlt és jelen, templomi gyülekezet és hétköznapi ember, vasárnap és hétköznap között.

Ambrus Erika

események továbbiak →