A konferencia célja egy közös állásfoglalás elfogadása volt, melyet a résztvevők eljuttatnak a Párizsban 2015. november 30. és december 11. között, a 21 legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország részvételével (COP 21) megrendezendő csúcstalálkozóra.

Az  éghajlatváltozásról röviden

Az éghajlatváltozás korunk talán legégetőbb problémája. Évtizedek óta hallunk róla, mégis csupán az utóbbi néhány évben kezd tudatosulni a társadalomban ennek mélyreható jelentősége. Bolygónk átlaghőmérséklete az utóbbi 50 évben ugrásszerűen megnövekedett, elsősorban az ipari termelésből eredőleg, mivel ezáltal ún. “üvegházhatást” okozó gázok kerülnek a légkörbe. Ezek közül a szén-dioxid van jelen a legnagyobb mértékben Földünk légkörében és megakadályozza, hogy a napenergia hője kellő mértékben visszajusson a világűrbe. A légköri hőmérséklet növekedése hatással van az időjárásra, így az egyes vidékek éghajlatára is. Az időjárási kilengések a Föld népessége életére alapvető hatást gyakorolnak. Néhol évekig tartó aszályt, másutt özönvízszerű esőzéseket tapasztalunk. Az ökoszisztéma nehezen viseli ezeket a kilengéseket. Állat és növényfajok pusztulnak ki tömegesen. Tovább rontja a helyzetet a nagymértékű fakitermelés, erdőirtás, valamint az ún. “monokultúrás” mezőgazdasági termelés is. A Föld lakosságának rohamos növekedése energiaválsággal is fenyeget, melyet a legnagyobb népességű országok további fosszilis energiahordozók (kőolaj, szén, gáz) elégetésével igyekeznek enyhíteni, tovább mélyítve ezzel a problémát. A Föld középhőmérséklete emelkedésének következtében olyan megalitikus problémák jelentkezhetnek, mint az elsivatagosodás, a sarki jégsapkák elolvadása, tengerszint emelkedés. Egyes tudósok szerint maga a földi élet fennmaradása is veszélybe került mára, összeomolhat nem csak az emberi társadalom, hanem a teljes földi ökoszisztéma is. Az emberi társadalomban jelentkező problémákat már ma is bőrünkön érezzük, hiszen tudatosítanunk kell, hogy a modern kori népvándorlás a klímaváltozással van kapcsolatban. A szíriai bevándorlás csak a jéghegy csúcsa, hiszen az elsivatagosodó területekről több száz milliós vándorlás indulhat el a jelenleg még mérsékelt éghajlatú területek felé. Európát akár több tíz milliós nagyságrendben áraszthatják el afrikai menekültek a Szahara déli irányú terjeszkedéséből kifolyólag. A  probléma tehát valós és nem csak akkor kell róla beszélni, ha nyáron bőrünkön érezzük a hetekig tartó 35–40 fokos szokatlan hőséget. Tenni kell ellene, mégpedig széles társadalmi összefogással. Vissza kell szorítani az üvegház-hatást, környezetbarát energiaforrásokat kell munkára fogni (szél-, víz-, nap- és bio-energia), hogy Földünk további felmelegedését megakadályozzuk. A kitűzött cél, hogy 2050-ig az átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1 °C-nál többel, csak jelentős gazdasági és társadalmi változások árán érhető el.

Mi közük az egyházaknak  a klímaváltozáshoz?

Az egyházak felelősséggel viseltetnek mindennemű társadalmi igazságtalanság iránt. A Szentírás számtalan helyen kiállt a társadalmi folyamatok igazságossága érdekében. Arra tanít, hogy a teremtettségnek gazdáivá tett minket Isten, s nem kaptunk Tőle felhatalmazást arra, hogy kizsákmányolóivá vagy pusztítóivá váljunk. Az egyházaknak Isten előtti felelősséggel kell kiállniuk, nem csupán az emberi jogokért, hanem védeni kell a Mindenható által teremtett világ egészét is. Az ún. „teremtésvédelem” a jelenkor egyházainak aktuális feladatai közé tartozik.

Mit tehetnek az egyházak a klímaváltozás ellen?

Egyen egyenként talán alig valamit, összefogásban azonban sokat. Az egyház egyetemes jellegéből adódik, hogy segédkezet nyújthat egy olyan határokon, sőt kontinenseken átnyúló probléma megoldásában, mint a klímaváltozás. A világon hozzávetőleg másfél milliárd keresztyén él, akiknek közös fellépése, hozzájárulása már jelentős lehet a klímaváltozással kapcsolatban. Globális a probléma és globális a felelősség is.

A konkrét tennivaló nagyon sok és szerteágazó.

Elsődlegesen a Biblia alapján rá kell mutatni az emberek előtt, hogy a világ iránt Krisztusban megmutatkozott isteni szeretet (Jn 3,16) életmód váltásra hívja fel az embert. Az ember nem tékozolhatja el, amit Istentől kapott. A klímaváltozás terén a „szeresd felebarátodat, mint magadat” parancsa és a jézusi aranyszabály a mérvadóak. Nem várhatjuk Istentől a jót csupán magunknak, s míg magunk az ipari termelés következtében kényelmesen élünk, addig feléljük azokat a forrásokat, amelyek a világ, mint egész számára adattak. Újból kell értelmeznünk a keresztyéni önvizsgálat és önmérséklet alapelveit a klímaváltozással kapcsolatban is.

Az egyházaknak jelentős szerep juthat konkrétan az emberek felvilágosítása, mozgósítása terén. Erre szolgált az a megmozdulás is, ami Norvégiából indult, az ún. klíma-zarándoklat. A középkorban a zarándoklat arra volt jó, hogy a zarándokok szent helyeket keressenek fel, de arra is, hogy így mutassák meg hitük valóságát, bűnbánatukat, áldozatkészségüket vagy jóakaratukat. A mai kor zarándokai e cselekedetükkel hirdetik sokaknak, hogy sürgető és mindenkit érintő gondunk van, és Isten nevében fel kell, hogy lépjünk. A zarándoklat emlékezteti az országokat, a politikusokat, gazdasági vezetőket, a teremtett világ iránti felelősségükre. A most Németországon áthaladó zarándokok magukkal viszik az egyházak üzenetét a párizsi klímacsúcsra. A schwertei konferencia résztvevői maguk is csatlakoztak egy rövid 7 km-es távra a zarándokokhoz.

Az egyház jó példával járhat elöl, ha olyan kezdeményezésekben vesz részt, mint az ún. „zöld-projektek”. A Vesztfáliai Evangélikus Egyház, mely a rendezvénynek otthont adott a Villigst Evangélikus Tanulmányi Központban, maga is sok zöld kezdeményezést indított el az elmúlt időszakban. Egyik ilyen a „zöld kakas” kezdeményezés, amely gyülekezeti épületek és templomok zöld energiával való ellátását szorgalmazza. A templomok tetejére napelem cellák kerülnek, hőkollektorok segítik a fűtést és a víz melegítését. A zarándoklat egy olyan farmon keresztül haladt, amelyen egy diakóniai projekt keretében idősek otthona lett kialakítva. Ezen a farmon fiatalok dolgoznak fő munkaidőben, és hasznosítják az állati trágyából kitermelt bio-gázt, valamint a nap- és szélenergiát. A Vesztfáliai Evangélikus Egyház gyülekezeteinek nagy része bekapcsolódik a „zöld kakas” kezdeményezésbe. Ezen felül tervbe vették egy ún. „zöld pénzügyi alap” létrehozását az egyházban, amely befektetőket keres környezetvédelmi beruházásokra az egyházon belül. Hallhattunk beszámolókat arról is, mit tesznek a résztvevő egyházak a saját lehetőségeikhez képest. A Magyarországi Református Egyházat Ábrám Tibor főgondnok képviselte, aki ismertette az református egyház teremtésvédelmi kezdeményezéseit. Ezekről bővebben a MRE internetes oldalán az Ökogyülekezet címszó alatt tájékozódhat az olvasó.

Meg kell említeni azonban, hogy a fenti egyházi kezdeményezések nem képzelhetők el, olyan szakemberek bevonása nélkül, akik egyháztagok és hozzáértésükkel segítenek megvalósítani az elképzeléseket. Mindehhez nagy szükség van az egyházon belül a gazdasági, természettudományos és energetikai szakemberek munkájára is a jó ügy érdekében. A tudomány itt az egyház szövetségesévé válik, hiszen a jövőben egyre kifinomultabb technológiákra lesz szükség, hogy Istentől kapott tiszta energiaforrásainkat (nap, szél, víz) fel tudjuk használni.

A hitéleti vezetők állásfoglalása

A konferencián 15 európai országból több mint 30 egyház és egyházi szervezet képviseltette magát. Az alkalma zárásaként a jelenlévők állásfoglalást fogadtak el a közelgő párizsi COP 21 csúcstalálkozóra.

Az állásfoglalás főbb gondolatai:

Mi, egyházi vezetők mély aggodalmunkat fejezzük ki a klímaváltozás következményeivel kapcsolatban, abban a hitbeli meggyőződésben, hogy ez közös ügyünk. A klímaváltozás az életet veszélyezteti, a drága ajándékot, amit kaptunk, s amire vigyáznunk kell.

Egyetértünk abban, hogy a COP 21 csúcstalálkozó megfelelő pillanat arra, hogy:

- ökológiai gondoskodásunk konkrét tettek formájában megvalósuljon, mivel a világmindenséget Istentől kaptuk, hogy arról gondoskodjunk.

-  megmutatkozzék a generációk közti felelősségvállalás, mivel kötelességünk a Földet örökül hagyni gyermekeink számára.

-  biztosítva legyen az éghajlati igazsághoz való jog, mivel a klímaváltozás az emberi népesség jelentős hányadát már most megalázó helyzetbe hozza, mely példátlan a történelemben.

-  személyes és strukturális átalakulás vegye kezdetét, mivel meg vagyunk győződve, hogy az emberiség nincs önpusztításra ítélve, és lehetséges kölcsönös tiszteletre és a természettel való összhangra váltani, ha a továbbiakban elkerüljük a szén-központú gazdaság, a fenntarthatatlan fogyasztásnövekedés, a végtelen gazdasági növekedés csapdáit, s ha a 21. század közepéig kiiktatjuk a fosszilis üzemanyagokat.

- egy látnoki irányítás valósuljon meg, mivel nem csupán számon tartjuk, hanem támogatjuk azokat a politikusokat, akik igényes munkát végeznek a megegyezés érdekében a párizsi csúcson és azon túl.

Egy tisztességes, nagyra törő és kötelező globális megállapodást szeretnénk, amely minden ország számára alkalmazható.

Felszólítunk minden országot, különösen a G20 csoportot és az OECD tagokat, a nagy bevételekkel rendelkező országokat és más nagy kibocsátókat, hogy nemzetileg kötelező, nagymértékű rövid távú emisszió csökkentési célokat tűzzenek ki, s támogassák ebben azokat az országokat is, amelyek kevesebb anyagi forrással rendelkeznek a csökkentés megvalósítására.

A cselekvés nem korlátozódhat csupán a kormányzatokra. Mindannyiunk közös erőfeszítésére van szükség.

Fülöp Sándor