Rajta kívül a díjban részesült Komoróczy Géza író, történész, Sipos András, a Raoul Wallenberg Egyesület korábbi elnöke, Szőke Péter, a magyarországi Sant'Egidio Közösség képviselője és Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. animációs stúdió ügyvezető igazgatója. A Raoul Wallenberg-díjat a budapesti Holokauszt Emlékközpontban adták át.

A díjátadón az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára Rétvári Bence a Raoul Wallenberg svéd diplomata eltűnésének 71. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen azt mondta, hogy a gyűlöletből nem lehet építkezni, a szeretetből viszont igen. Az élet és az élet kultúrája végül mindig diadalmaskodott a világban. Rámutatott arra, hogy a wallenbergi világképből a másik ember tisztelete a legfontosabb. Fontosnak nevezte azt is, hogy meg tudjuk különböztetni az értékest az értéktelentől. Hangsúlyozta, hogy ehhez nem elegendő külső, formális kategóriákba kapaszkodnunk, hiszen azok az emberek is ilyen szabályokat követtek, akik embertelenül cselekedtek a vészkorszakban.

Dr. Antala Éva 1999-ben kapta a református egyháztól a megbízást, hogy börtönmissziót szervezzen meg Szlovákiában, amely az ország összes börtönében működik. Ő az első református lelkész, aki erre a feladatra vállalkozott Szlovákiában a második világháború után. Dr. Antala Éva teljes életét ennek a munkának szenteli: látogatja a fogvatartottakat – elsősorban magyar ajkú, gyakran roma származású embereket, támogatja a börtönben lévőket és odakint élő családtagjaikat, rendszeresen táboroztatja az elítéltek gyermekeit. Vallja, hogy a börtönfalak közt végzett lelkigondozói szolgálat csak akkor lehet igazán hatékony, ha a fogvatartottak családjaival is kapcsolatban áll, ismeri a környezetet, ahonnan az elítélt jött és ahová visszatér majd. A lelkész szakdolgozatát is a börtönmisszió témájából írta. Dr. Antala Éva a Szlovák Testvér Börtöntársaság elnökségi tagja.

Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti Svéd Nagykövetség titkáraként több ezer ember életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a szovjet hatóságok állítása szerint 1947-ben börtönben halt meg, de egyes források tudni vélik, hogy még évekkel később is fogolyként élt. Utoljára 1945. január 17-én látták élve Budapesten.

MTI, reformata.sk, szombat.org