Az emlékezés koszorúja

2016. április 25., hétfő

Április 17-én emlékeztek meg a garamsallói református templomban a kitelepítés áldozataira. A móri gyülekezet tagjai – ahol a helyiek egy része otthonra talált - együtt emlékeztek a garamsallói hívekkel. Isten üzenetét Veres Péter lelkipásztor hirdette. A megemlékezés végén elhelyezte az emlékezés koszorúját a templomban található emléktáblánál.

„Garamsallón a deportálás 1946. december 17-19. között zajlott le. Összesen 42 családot deportáltak Csehországba, a szudéta-német vidékre. Itt cselédként vagy béresként helyezték el őket nagygazdáknál, földbirtokosoknál, mégpedig úgy, hogy ne alkothassanak zárt közösséget. Két-három családot helyeztek ki egy-egy helységbe. A cél a beolvasztás volt. A deportálás azonban nem érte el a célját, mert az 50-es évek elejére a deportált családok nagy része titokban visszaköltözött régi lakóhelyére.

Sokkal súlyosabb károkat okozott a lakosságcserének is nevezett kitelepítés 1947 tavaszán. Garamsallóról 41 családot telepítettek át Magyarországra, Mórra és Tolnára. A kitelepített családok minden ingóságukat magukkal vihették, egy-egy család több vagonnal is ment. A letelepedéskor házat és az itt maradt földjeik arányában földterületet kaptak.

Amennyiben százalékos arányban kellen kifejezni a Garamsallóról kitelepített magyarok számát, vissza kell nyúlni az 1930-as évek adataihoz. Akkor az összlakosság és a magyar lakosság aránya 1066:964 volt. 114 egyént telepítettek ki, a kitelepített magyarok aránya 11,82% (a magyar lakosok számához képest), ill. 10,69% (az összlakossághoz képest). Mivel ugyanekkor 125 szlovákot telepítettek a faluba, a magyarok aránya 1947-ben (az összlakossághoz képest) 78,92%, ami azt jelenti, hogy a falu magyar lakosságának „csak” mintegy 11,82%-át sikerült kitelepíteni.” (Ambrus Erika-Zsigmond István: Részletek Garamsalló történetéből. Kézirat.) - hangzott el többek között az megemlékező istentiszteleten.

A kitelepítés nem érte el eredeti célját, nem sikerült a magyar nemzetiségű lakosok számát jelentősen lecsökkenteni, azonban a gyülekezet gerincét megtörték. A ma élő és templomba járók, s a templom maga is arról beszél, egykor nagy és erős volt a garamsallói gyülekezet. Mára 48-ra apadt a gyülekezet választóinak száma. Az évek során ehhez sok egyéb is hozzájárult, de az első csapás a háború borzalmai után a kitelepítés volt. A Mórra telepített reformátusok pedig, mivel semmi más kapaszkodójuk akkor nem volt, az Istenbe vetett bizodalommal az ottani gyülekezet oszlopos tagjaivá váltak.

Az emlékezés koszorúja ebből a 114 szál virágból áll. S ez a koszorú sosem hervad el, nem engedi át a felejtésnek és az enyészetnek a kitelepítettek emlékét.

Ambrus Erika


események továbbiak →