A kiskövesdi egyházközség lelkészének, majd gondnokának köszöntése után Blanár Erik espereshelyettes hirdetett igét, majd a vendégelőadások következtek. Az előadók a saját gyülekezetük életéről és szolgálatáról beszéltek.

Először  Kiss Miklós lelkipásztor mesélt az örösi gyülekezetben történt nem megszokott változásokról. Arról, hogy miként igyekszik változtatni a lelkészközpontúságon, például az adakozás hirdetésének a módjában. Ezt is és a többi módosítást is időbe tellett bevezetni és elfogadtatni, de próbálkozni kell.

A következő előadást Sohajda Levente göncruszkai lelkipásztor tartotta. Szavaiból újabb bizonyítékot adott arról, hogy mit is eredményez a hit, az összefogás és a szeretet ereje a mindennapi életben. A lelkipásztor 12 éves szolgálatát és a göncruszkai történetet érdemes volna minél többeknek meghallgatni.

Az előadások sorát az alsókálosai gyülekezet lelkipásztora  Szarvas László zárta, aki a vály-völgyi reformátusok mindennapjait hozta el történetekben és képekben. Az előadó szavai rámutattak arra, hogy nehéz helyzetben is lehet eredményesnek lenni az Istentől kapott természeti erőforrásokat kihasználva.

A nap végén egy kerekasztal-beszélgetésnek lehettek tanúi a résztvevők. A három előadó fejthette ki véleményét többek között a gyülekezeteken belüli összetartás fontosságáról, a lelkész és a presbitérium közötti távolság csökkentésének lehetőségeiről, de beszéltek a szolgálatuk során szerzett jó és rossz élményeikről is. Bár valamennyien inkább csak az előbbire tudtak példát mondani.

A különböző településekből érkező lelkészeknek, presbitereknek nem csak kötetlen találkozásra és ismerkedésre adott lehetőséget, de megoszthatták egymással a saját gyülekezeteikben rendszeresen működő együttlétek hatását, illetve az azokon szerzett tapasztalataikat.

Máté Csaba, kiskövesdi presbiter