A királyhelmeci református templomot 1787-ben szentelték fel,  azóta szolgálja Isten itt élő templomos népének azt az igényét, hogy helye legyen az istentiszteletnek, ahol gyülekezetként tudnak Urukra figyelni, Őt énekeikben magasztalni, vagy életükhöz tőle útmutatást kérni. A templom felépülése óta sor került az épület bővítésére, többszöri javítására, amelyek sorában a legutóbbi, húsz évvel ezelőtti felújítást érdemes kiemelni. Akkor a kőlábazat lett kijavítva és a falak részbeni javítása mellett az épület újraszínezése történt meg. Azonban a vakolat – főleg az utóbbi években – egyre jobban vált le. Leginkább az északi templomfal csúnyult meg és a toronypárkányok mállása indult meg erőteljesebben, de a torony nyugati falán már nagyobb falfelületekről is lehullott a vakolat. Egyértelművé vált, hogy a templom felújításán el kell kezdeni gondolkodni, hiszen a vakolat néhol teljesen épnek tűnt, de idő kérdése volt csupán a felső réteg bomlása.

A templom külső felújítását az ablakok cseréjével kezdte a gyülekezet 2012-ben, majd a toronyablakok, zsalugáterek kicserélése következett 2013-ban. A presbitérium számolva a templomfelújítás magas költségével szükségesnek látta az erre való gyűjtés meghirdetését a gyülekezetbe.  2014 őszén határozat született az ún. templomfelújítási alap létrehozásáról. Az adakozás elindult, de a magas költséget sejtve nem lehetett gondolni arra, hogy már az idén megvalósulhat ez a munka, aminek a tervezettnél korábbi megvalósulását a Magyarországról érkezett 9000,- eurós támogatás nagyban segítette.

A felújítási munkálatokat végző magyarországi vállalkozóval történő szerződéskötést követően, június 16-án, az állványzat felállításával megkezdődött a munka. A munkálatok során a templom teljes falfelületéről, - ami meghaladja a 600 m2 felületet, -  eltávolították a vakolatot; a kőfalig, illetve bizonyos helyeken egészen a téglákig letisztították a falat, beleértve a fugákat is két centiméter mélységig. Ezt követően a falat vakolaterősítő hálóval látták el, majd újravakolták, és az ezt követő simítóvakolat felvitele után speciális mikroszálas nemesvakolattal burkolták be a falat. Az ablakok és a torony párkányainak bádogelemeit kicserélték, felújították a csatornavasat, új ereszcsatorna került a templomra. Új borítást kapott a stablon, a faborítás pedig új festést. A kőlábazat nem lett ugyan eltávolítva, viszont a faltól több helyen elvált betonpárkányt  elbontották és a falak szellőzésének segítésére a templom körül 60 cm széles és 60 cm mély árokban kavicságyat alakítottak ki, amelybe szellőző dréncső került. Felújították a  főbejárat lépcsőzetét, a kőlábazatot kőbalzsammal kenték le, lefestették a toronyablakokat és megújultak a bejárati ajtók. A korábbi ablakcserék során a karzat, illetve a torony négy ablaka nem lett kicserélve, de most erre is sor kerülhetett. 

A felújítás során olyan hibákra is fény derült, amelyekkel nem számolt a gyülekezet. A toronyablakok mellől és az ereszcsatorna alatti párkányokból a vakolat eltávolítása után kihullottak a szétmálló téglák, amit pótolni kellett, de ennél nagyobb meglepetést okozott, hogy a torony melletti tető az északi oldalon csúszásnak indult. Bár ez utóbbi problémáról a gyülekezet vezetői nem tudtak, viszont nem új keletű  a tetőszerkezet gyengülése, hiszen a tetőkonstrukció már korábban is megerősítésre került. A tetőzet ezen részét a mostani felújítás során újra megerősítették, a szarufákat alátámasztották abban a reményben, hogy sikerült a hibát ezzel eltávolítani.

Nem csupán az említett, előre nem látható és nem tervezhető feladatok okoztak meglepetést, hanem az is, ami a vakolat eltávolítása után láthatóvá vált. Mindeddig ugyanis az volt a gyülekezet sejtése, hogy a templom első bejárata a nyugati, vagyis a jelenlegi női bejárat volt, hiszen a türelmi rendelet után építhetett ugyan a gyülekezet templomot, de annak ajtaja nem nyílhatott a fő utcára, vagyis a mai főbejárat a toronnyal együtt nem készült el a XVIII. század végén. Most vált láthatóvá, hogy a templom déli részén, vagyis a parókia felőli oldalán egy szép bolthajtás van kőből kialakítva majd befalazva, vagyis valószínűsíthető, hogy itt lehetett egy bejárat, s talán ez lehetett az első, vagy az egyetlen bejárata a templomnak az építéskor.

A munkálatok során nem csak a templom külseje újult meg, hanem kis részben a templombelső is, hiszen a nyugati oldalon lévő kis cinterem újra lett festve, az említett karzaton lévő ablakcsere után a fal ki lett javítva, valamint a főbejáratnál, a templom előterében lévő fal málladozó vakolata is le lett verve és ún. szellőzővakolattal lett újra vakolva, majd festve.

A felújítás szeptember 14-én fejeződött be, de a munkálatok végére a pontot szeptember 23-án és 24-én tett a gyülekezet, amikor már a szép számú gyülekezeti tagokból álló csoport kezdte el a templombelsőt és a templom körüli területet kitisztítani, rendbe tenni. 

A királyhelmeci református templom teljes külső felújítása 42 484,35 euróba került. A kiadások fedezésére a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumából érkezett 9 000,- euró összegű pályázati támogatáson túl közel 11 000,- euró céladomány, felajánlás érkezett, de a KOINONIA jótékonysági alap is 6 000,- euró összeggel támogatta a királyhelmeci gyülekezet törekvését; az ezeken felül szükséges összeget az egyházközség saját forrásából, megtakarításaiból fedezte.

Ember tervez, Isten végez – tartja a mondás, s a királyhelmeci reformátusok a templomuk felújítása kapcsán is megélhették, hogy az Úr terve sokszor nagyobb, mint amilyen terveket az ember szövögetni mer. A templom külsőleg újjá lett, fehér falai messzire hirdetik, hogy Istennek hajléka van Királyhelmecen, amely hajlékban mindenkinek helye van. A templomújítással is a jövőbe tekintő királyhelmeci reformátusság bízik abban, hogy az Úrnak terve van népével, s a templom szépsége nem csupán kívülről látszik, hanem belülről is, mégpedig a hívő szívű, Istent magasztaló lelkek által.

Molnár István