Ároni családból származott. Nagyapja, Borza Mór börtönlelkészként szolgált és egy ideig a hetényi pásztorolta, ahonnan az unoka lelkészi szolgálatából nyugalomba vonult. Édesapja, aki 1898-ban született Sókszelőcén, nemcsak a Zoltán nevet, de a lelkészi szolgálat iránti vonzalmat is örökítette fiának.

Borza Zoltán 1931. április 16-án született Dunaradványon, ahol édesapja abban az időben lelkészi szolgálatot végzett. Két testvérével – Erzsébettel (aki Mikó Jenőhöz, a későbbi püspökhöz ment feleségül) és Dániellel – nőtt fel. Az általános iskolát Beretkén végezte el.  1942-ben a Sárospataki Református Főgimnázium diákja lett. A történelmi helyzet miatt Rozsnyón, majd végül Tornalján szlovák nyelvű gimnáziumban érettségizett. Eközben a család többször változtatott lakhelyet a szolgálat miatt. Édesapja utolsó szolgálati helyéről Jókáról, mintegy az apai kívánságnak eleget téve jelentkezett a teológiára, Prágába. A tanulmányai befejezése után Varga Imre püspök Hardicsára helyezte ki, majd a katonai évek után Komáromba került, innen pedig a pozsonyi gyülekezetbe püspöki segédlelkésznek. Egy év eltelte után visszakerült Hardicsára, ahol három évig szolgált, majd ezt követően beszolgálta a bacskai, leleszi és a bélyi gyülekezeteket. 1963-ban Isten útja újra a nyugati országrészbe vezérelte és lett a sókszelőceiek lelkipásztora. Tíz évvel később, 1973-ban a hetényi gyülekezet hívta és választotta meg lelkipásztorául. Nyugalmazásáig itt hirdette Isten igéjét, vitte a gyülekezet ügyeit.

Állhatatos lelkület, töretlen vitalitás, sokrétű tevékenysége a gyülekezetben és az Egyetemes Egyházban nem tűnt el nyomtalanul. Két cikluson keresztül tagja volt a Zsinatnak. Erdélyi Pál esperes ideje alatt egyházmegyei lelkészi főjegyzői tisztet is betöltötte a komáromi egyházmegyében és ezt a tisztséget az esperes halála után, Nagy Lajos esperessége alatt is folytatta.

2002 őszén, 29 év után, 71 éves korában tette le a szolgálatot és búcsúzott el a hetényi gyülekezettől és az Egyetemes Egyháztól.

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését“ 1 Tim 4, 7-8.

Dr. Szénási Szilárd esperes