A református templomban megtartott hálaadó ünnepségen megjelent Fazekas László püspök, Miloš Klátik evangélikus generális püspök, Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház Nyugati Kerületének püspöke, Tarr Klára, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének elnöke, Michael Martin, a Bajor Evangélikus Egyház főtanácsosa, Ulrich Zenker egyháztanácsos, Zsidó János féli esperes-plébános, érseki tanácsos, Szénási Szilárd esperes, valamint a komáromi egyházmegye és a szomszédos gyülekezetek evangélikus lelkipásztorai Nagy Olivér és Alena Klementová. Az alkalomra meghívást kaptak a bakonyszentkirályi, móri és őrbottyáni gyülekezetek képviselői is.

Erdélyi Pál lelkipásztor bevezetőjében elmondta, külön öröm a számára, hogy az 500 éves reformáció szellemében igazi ökumenikus közösségben ünnepelhetünk ezen a mai napon, hálát adva a gyülekezeti ház felújításáért.

Márk evangéliuma 11 részének, 11-19 verseit Szénási Szilárd, a komáromi egyházmegye esperese olvasta fel, majd imádságában adott hálát Istennek egy megfeszített időszak munkáiért és küzdelmeiért, a gyülekezeti ház megújulásáért, valamint köszönetét fejezte ki a támogatóknak.

Fazekas László püspök a felolvasott igeversek alapján szólt a megjelentekhez, kihangsúlyozva Jézusnak a jeruzsálemi templomban végzett cselekedetét. „Örülök, hogy virágvasárnapon együtt lehetünk és örvendezhetünk annak a munkának, amelyet Isten kegyelméből a vágfarkasdi gyülekezet elvégzett” – mondta beszéde elején a püspök, majd rámutatott arra, hogy Isten igéje mindig az elevenünkbe vág. Olyan, mint a kétélű kard, eljut a csontoknak és a velőknek a megoszlásáig, előhozza a szív rejtett indulatait is, de mindig rámutat a valóságra. A mostani valóság pedig egy érdekes képet mutat, mégpedig azt, hogy az ember keze alatt nagyon sok minden tönkre tud menni, át tud formálódni. Minden, amit Istentől kapunk, ajándék és ezeket az ajándékokat olyan sokszor tönkre tesszük. Ezért is történik meg az, hogy Jézus mielőtt bevonul Jeruzsálembe sírni kezd felette. Amikor pedig Jézus bemegy a templomba, látja, hogy tele van kufárokkal, árusokkal, nagy a zaj, és már a templom sem a régi. A templomnak régen megvolt a rendeltetése. A nagy találkozás helye volt, hogy az, aki oda bement, az találkozzon Istennel és áldozatot mutasson be a megtisztulása érdekében. Akkor is minden úgy történt, mint korábban. Mindenki tette a dolgát, de, aki oda bement, annak nem változott meg az élete. Letette az áldozatát, de úgy ment vissza, ahogyan jött. Folytatta ott, ahol abbahagyta. Nem történt életújulás, mert nem volt misszió. Ha viszont egy templom nem tölti be a küldetését, akkor akár be is lehet zárni. Voltak, akik csak átjártak a templomon, és nem tudták, hogy ott történik valamilyen szent dolog” – mondta többek között a püspök. Majd a gyülekezeti ház felújításával kapcsolatban tette fel a kérdést: Miért, mi céllal újították fel? Milyen jó lesz, ha a csendes téli estéken összejöhetünk és együtt tanulmányozhatjuk Isten igéjét? Vagy milyen jó lesz, ha itt a gyerekek nyugodtan együtt tanulhatnak Jézusról?" Majd így folytatta: „A templom nem azért van, hogy néha ott megjelenjünk, hanem azért, hogy Isten beleszóljon az életünkbe. Ezért érdemes mindent megtenni azért, hogy együtt legyünk és Igét hallgassunk. Isten erre rendel alkalmakat és helyeket. Itt van a ti templomotok és a megújított gyülekezeti házatok. Szolgálják ezt a célt. Isten adjon áldott alkalmakat ezeken a helyeken, hogy rámutasson életünk elferdüléseire, hibáira, buktatóira, az árkokra és indítson bennünket bűnbánatra. Így át tud formálni minket, hogy teremhessük a lélek gyümölcsét sokak javára és az Ő nagy dicsőségére” - mondta végezetül Fazekas László püspök.

A gyülekezeti terem felújításáról a helyi lelkipásztor, Erdélyi Pál számolt be. Elmondta, hogy az épület 1936-ban épült, használták csűrként, istállóként, majd a 60-as években kezdték el bizonyos részeit közösségi célokra is igénybe venni. Később dalárda teremnek hívták, mivel ide jöttek össze a férfiak énekelni. Jelenleg az egyik helyiségében bibliaköröket és konfirmációi előképzést is tartanak, de a gyerekekkel is itt foglalkoznak. Az ezredfordulókor a három helyiségből álló épület egyes részei nagyon rossz állapotba kerültek. A falak omladoztak, és szükséges volt a tetőrészt is megújítani. A presbitérium erről még 2012-ben határozatot is hozott, de a megfelelő anyagiak miatt az ügyben egy ideig nem történt semmilyen előrelépés. /Elsőbbséget élvezett, pontosabban sürgősebbé vált a templom és a parókia felújítása, amelyek szintén jelentős anyagi áldozatokat követeltek a gyülekezettől/. Előrelépést jelentett azonban az, hogy 2014. szeptember 21-én Molnár Károly, a gyülekezet gondnoka jelentősebb adományt adott az épület felújítására, amellyel elindult a gyűjtés a hívek között. Ennek eredményeként és egy sikeres állami pályázatnak köszönhetően a következő évben a presbitérium tagjai eltávolították a régi, omladozó tetőt, és annak helyére egy új tető került, az épületet pedig egy új és nagyobb terasszal bővíthették ki 15 ezer euró értékben /ebből az állami támogatás 13 500 eurót tett ki/.

Közben a munkálatok további folytatásához pályázatot nyújtottak be a Bajor Evangélikus Tartományi Egyházhoz, amelyre pozitív visszajelzést kaptak és 35 678 eurós támogatást kaptak a tervük megvalósítására. 2016 nyarán két hónap alatt kívülről és belülről is megújították a gyülekezeti házat, sikerült alapfelszereléssel és bútorzattal is ellátni a helyiségeket, valamint a konyhát is berendezni. A felújítás teljes költsége 55 ezer eurót tett ki. A kiadásokhoz az említett támogatásokon kívül az egyházközség 6 ezer euróval járult hozzá. Erdélyi Pál beszámolóját azzal zárta, hogy óriási csodának tartják a gyülekezeti házuk megújulását és nem győznek érte hálát adni.”

Beszámolója után a dalárdától hangzott el két egyházi ének, majd az óvodások egy német nyelvű dalocskát adtak elő, ezzel kedveskedve a németországi vendégeknek.

A vendégek közül először Michael Martin, a Bajor Evangélikus Egyház főtanácsosa kapott szót, aki elmondta, hogy nagy nap ez a gyülekezet számára, mivel felszentelik a megújult gyülekezeti házat. Emlékeztetett Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott levelére, amelyben azt írja, hogy ahol a testnek egy része ünnepelve van, akkor az egész test is ünnepel. „Mi is veletek együtt ünnepelünk, ezzel a gyülekezettel. Mindannyian közelről és távolról Krisztus testének, az egyháznak a tagjai vagyunk. S annak ellenére, hogy mi itt egy gyülekezeti házat szentelünk, azért az ember mindig egy nagyobbra is gondol. Pál apostol arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztus egyháza mindig nagyobb, mint egy helyi gyülekezet. Ő Krisztus testéről beszél, amelybe benne vannak mindenféle egyházak és felekezetek. Milyen jó, hogy ez a gyülekezet is túltekint a maga határain, amikor itt vannak azok a vendégek, akik más felekezetből érkeztek. Mert Krisztus egyháza csak akkor valósul meg, amikor együtt vagyunk: evangélikusok, katolikusok, reformátusok és más felekezetek. S milyen érdekes, hogy ezt a nagy egységet most ezen az alkalmon ez a kis gyülekezet prezentálja. Milyen jó, hogy összetartozunk Európa különböző részeiről. Mivel a nagyvilágban élünk, ezért egymásra vagyunk utalva” – mondta a főtanácsos utalva a vágfarkasdiak számára nyújtott jelentős támogatásra, majd ajándékként egy német nyelvű Bibliafordítást adott át a lelkipásztornak.

Martin Krivda evangélikus püspök gondolatmenete Jézus jeruzsálemi bevonulása köré összpontosult. Ugyanazt a kérdést tette fel, amit egyesek kérdeztek a szamárháton bevonuló Jézus láttán: Ki ez? Majd azt mondta, hogy a kérdést nekünk is feltehetik: ki volt Jézus Krisztus és ki neked Jézus Krisztus? Miért imádkozzunk hozzá? Az evangéliumi üzenet után arra kérte Istent, hogy továbbra is segítse a gyülekezetet és emlékezzenek arra, hogy éppen a reformáció 500. évfordulóján sikerült megvalósítani ezt a tervüket.

A hálaadó istentiszteleten Tarr Klára, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének elnöke elmondta, hogy a református keresztyének közössége erősíti a nemzeti közösséget. Az evangélikusok és a reformátusok együttműködésével kapcsolatban pedig utalt arra, hogy a leuenbergi konkordia 1973-as elfogadása után a tagegyházak úgynevezett szószéki és úrasztali közösségben vannak egymással, vagyis lelkészeik egymás gyülekezeteiben igehirdetést tarthatnak, illetve kiszolgáltathatják az úrvacsora szentségét, végezetül pedig a magyarországi protestáns egyházak nevében Isten áldását kérte a gyülekezetre és sok örömet kívánt a megújult gyülekezeti házban.

Zsidó János, féli esperes-plébános, érseki tanácsos a római katolikusok üdvözletét hozva gratulált a szép épülethez, Isten áldását kívánva azt mondta: „Úgy a templom, mint a  gyülekezeti ház, közösséget teremt. A mai világban pedig nagyon fontos a közösség, hiszen egy elmagányosodott, reményvesztett világban élünk. Ez a közösségi ház szolgálja a jó célt, hogy a református testvéreink összegyűlve egymás hitét erősítve építsék Isten országát, falai között pedig az Úr áldása mellett érezzék a testvéri szeretetet is”.

Az istentisztelet után Fazekas László püspök és Michael Martin, a Bajor Evangélikus Egyház főtanácsosa leleplezték a gyülekezeti ház falán lévő emléktáblát, amely emlékeztet arra, hogy kinek a támogatásával újulhatott meg az épület. Az emléktáblán a következő felirat olvasható: „EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG! Dalárdánk terme egész épületében megújult a Bajor Evangélikus Egyház és kegyes lelkek adományaiból az Úr 2015-2016. évében.“

A jelenlévőknek lehetőségük nyílt belülről is megtekinteni a megszépült és kibővített helyiségeket.

Az alkalom szeretetvendégséggel zárult a helyi kultúrházban.

Reformata, II