Átadták a megújult Timóteus-házat

2017. május 08., hétfő

2017. május 6-án, szabadtéri ünnepi istentisztelet keretében adták át rendeltetésének az 1938-ban épült, később a Beneš-dekrétumok miatt államosított, majd a rendszerváltozás után ismét egyházi tulajdonba visszakerült Timóteus-házat Komáromban. Több, mint tíz éven keresztül zajlottak a felújítási munkálatok. Az építkezés gyors befejezését elősegítette a magyar kormány 2016-ban érkező jelentős támogatása. Az idén júniusban az egykori fiú-árvaházban Idősek Otthona és Szociális Intézmény kezdi meg meg működését.

A Timóteus-ház megnyitó ünnepségén Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepségen megjelent többek között Erdélyi Géza nyugalmazott, tiszteletbeli püspök és Márkus Mihály nyugalmazott püspök, Mező István Mózes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért felelős államtitkárságának Egyházi Koordinációs Osztályának vezetője, Pathó Marianna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, Nagy László – Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa, Menyhárt József – a Magyar Közösség Pártja (MKP) országos elnöke, Stubendek László – Komárom polgármestere, a német és magyar segélyszervezetek képviselői.

Az ünnepség istentiszteleti részén igehirdetéssel szolgált Erdélyi Géza tiszteletbeli püspök, aki beszéde elején elmondta, hogy az együtt örvendezés alkalma ugyanolyan kiemelkedően fontos az egyetemes  egyház számára, mint amilyen volt  az első világháborús események után az az összefogás és a figyelem, amely az árvákra irányult. Majd kitért arra, hogy a Timóteus-ház visszaszerzése és teljes újjáépítése elsősorban, de nem kizárólag a református magyarság közös ügye, mert sokan kitartóan járultak hozzá a cél eléréséhez. „Ma már bizonyosak lehetünk afelől, hogy nem hiába imádkoztunk. Az imádság nagyon fontos része az Istenben bízó emberek életének. Kegyelmes Urunk meghallgatott bennünket és alkalmassá tette az időt, valamint az érintetteket világi és egyházi részről a cél eléréséhez“ – mondta Erdélyi Géza.  A múltat felidézve megemlítette, hogy bár az árvaházak létesítésének sorában időrendi sorrendben nem az első helyen áll a komárominak a megépítése, de ugyanakkor jelentőségében és súlyánál fogva leginkább kiemelkedő és így is vésődött be hívek tudatába és szívébe. Emlékeztetett arra is, hogy az egyház bibliai alapon álló szociális jellegű szolgálatának jelképévé vált a komáromi árvaház és maradt is egészen az erőszakos megszüntetéséig, illetve bezárásáig. Emlékeztetett az épület hosszú és küzdelmes visszaszerzésére, amelyekhez pozitívan kapcsolódik Komárom városának egykori vezetése, majd köszönetet mondott mindazoknak a döntéshozóknak és tisztségviselőknek a becsületes magatartásáért, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy az árvaház egyházi tulajdonba kerüljön vissza. Utalt arra is, hogy a házba valósággal beleépült Magyarország és a magyar kormány miniszterelnökének Istennek és embernek tetsző bátor áldozatvállalása is, amelyért köszönetet mondott, de a református egyház élenjáró felelős vezetőinek szilárd, kitartó küzdelméért is, valamint az erőt és a bölcsességet adó Teremtőnek. Végezetül azt mondta, ahhoz, hogy ebből a házból otthon legyen, sok jóindulatú szívre lesz szükség. „A cél lelki, testi szükséglet megelégítése, az együtt dobbanó szív melegségével. Ez az a többlet, amit az egyház kínál az elesetteknek, rászorultaknak és mindenkinek“ – ezekkel a szavakkal zárta beszédét Erdélyi Géza.

Az igehirdetés után Czékus Dezső, az építkezés felügyeltével megbízott presbiter számolt be a felújítás menetéről. Elmondta, hogy az elején nem igazán hittek abban, hogy az egykori Timóteus-palota visszakerül egyházi tulajdonba. A múltat felelevenítve emlékeztetett arra, hogy marcelhelházi összefogással jött létre az első árvaház, majd Kiskoszmályon és Léván is alakult otthon az árvák számára a Bétel egyesületnek köszönhetően. Ebbe kapcsolódott bele később a Timóteus mozgalom, amelynek köszönhetően 1938-ban felépülhetett az úgynevezett Timóteus-palota az árva fiúk számára. A II. világháború után a Beneš-dekrétumokra hivatkozva elkobozták, majd tüdőszanatóriumot, pionírházat és szakiskolát is működtettek benne. A Szlovákiai Keresztyén Egyház a rendszerváltás után próbálkozott ugyan az épület visszaszerzésével, majd miután a helyi önkormányzathoz került végül sikerült a komáromi egyházközségnek 2004-ben szimbolikus egy koronáért megvásárolni a romos, használhatatlan állapotban lévő épületet. 2005-ben tervdokumentáció készült, majd 2006-ban megkezdődtek az építkezések: falak bontásával, majd a romos tető eltávolításával, /csupán a tartófalak maradtak/, majd beépítették a tetőteret, így lett három szintes az épület. Megépítették a liftházat, szennyvízelvezetőt, az új bekötő utat, majd végül megtörtént a tereprendezés is – foglalta össze röviden a Czékus Dezső a felújítási munkálatok egyes mozzanatait. Majd elmondta, hogy mivel nem volt elegendő pénz, így szakaszosan építkeztek és évente 40-50 ezer eurót fektettek be az épületbe és kilenc év alatt is csak a feléig jutottak el. 2016-ban viszont a magyar kormánytól érkezett támogatás jelentősen felgyorsította a folyamatokat és  egy év alatt befejeződtek a munkálatok, amelyből a gyülekezet tagjai is kivették a részüket. Tájékoztatásul elmondta, hogy az épületre tíz év alatt 973 860 eurót  fordítottak. A legjelentősebb támogatás a magyar kormány részéről érkezett az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül 521 594 ezer euró, de különböző pályázatoknak köszönhetően 65 653 eurós támogatást is sikerült szerezni Magyarországról a felújításra.

Fazekas László püspök, a helyi gyülekezet lelkipásztora pedig név szerint is ismertette azokat a támogatókat, akik adományaikkal vagy különféle rendezvények megszervezésével járultak hozzá az építkezés költségeihez. Végül azt mondta, hogy szeretnénk gondoskodni azokról, akik gondoskodást várnak, majd azt kívánta, hogy boldog lakókkal és sok örömmel teljen meg a Timóteus-ház.

Mező István Mózes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztályvezetője többek között elmondta, hogy Magyarország példát kíván adni a nemzetiségek számára, ezért egyedülálló módon segíti és támogatja őket. A kormány számára minden magyar fontos a határon innen és túl, ezért támogatja kiemelten a határon túli magyarokat is, így kaphatott az elmúlt években a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egymilliárd forintot. Ezen belül a Timóteus-ház felújításának befejezésére, a szociális intézmény beindítására közel 522 ezer eurót. Majd azt mondta, hogy fontos az idősek megbecsülése, lehetővé kell tenni a számukra, hogy korukhoz méltó életet, támaszt kapjanak. „Hiszem, hogy a Timóteus-ház falai között méltó körülmények között élhetnek azok, akikre a legnagyobb tisztelettel nézünk“  - zárta gondolatát az osztályvezető.

Köszöntőt mondott még Hans-Martin Trinnes, a Gustav Adolf Werk segélyszervezet képviselője is, majd a Szekszárdon élő, idén kilencven éves Szenczi László, az árvaház egykori lakója  tett bizonyságot arról, hogy milyen hatással voltak rá az itt töltött évek és hogyan vált Krisztus követővé. Elmondta, hogy örömmel jött, mert hazaérkezett. „Itt tértem meg és örülök, hogy hirdethetem Isten nagy dicsőségét“, majd azt kívánta az időseknek, hogy itt találják meg az utat Jézus Krisztushoz.

A támogatók ajándékainak az átadása után a nemzeti imádsággal zárult az istentisztelet. Az épületet pedig a 90. Zsoltár eléneklésével és szalag-átvágással adták át rendeltetésének.

Reformata, II

események továbbiak →

Reformáció 500