A helyi lelkipásztor Csernyíkné Tóth Magdolna igei köszöntővel üdvözölte a gyülekezetet: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt. 118:24)  Ezt követően a helyi énekkar énekszóval kezdte dicsőíteni az Urat: „Jöjj, itt az idő…” Előbb szólóban, majd együttesen, minden tag bekapcsolódva kérte, hogy adjuk át szívünket az Úrnak!

A helyi lelkipásztor Isten Igéjét a Zsolt. 33:1-3, 145:3 alapján hirdette. Beszédében hangsúlyozta, hogy az igaz emberekhez illik az Isten dicsérete, sőt, egyenesen feladata, hogy dicsőítse az Urat! Erre alkalmas az énekszó is. Kérte, hogy Isten Szentlelke szabadítsa fel a kórus- és énekkar tagokat a félelmektől és segítse őket abban, hogy dicsőíteni tudják Őt, mert méltó, hogy Istent dicsérjük!

Az ároni áldást követően a hazai, a hontfüzesgyarmati énekkar kezdte meg Isten dicsőítését énekszóban. Előbb szólóban hangzott el a „Rejts most el” c. ifjúsági ének, majd minden tagtól együttesen szólt a „Szálljon hangunk” c. ének.

A vendégek közül elsőként a pozbai asszonykórus állta körül az úrasztalát, köztük két férfihanggal. A 425. dicséretet énekelték, „Ó, Ábrahám Ura”, valamint a „Ki Istenének átad mindent” c. dicséret dallamára szólt a „Bár szétszakadva él az egyház…”

Az újlóti Remény énekkar szintetizátor kíséretével dicsőítette az Urat. A méltó felvezetést követően szállt az ajkakról az ének: „Gyermekként jött égi lény”, „Tudd, van egy gyertya”, valamint külön megszólaltak a férfi és női hangok a „Nagy Istenem, ha nézem a világot” c. énekben.

A nagysallói énekkar asszonyai szintén három énekkel dicsérték az Urat. Egy dicsérettel „Ne csüggedj el kicsiny sereg”; majd két ifjúsági dal következett: „Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam”, valamint a „Szálljon a jó hír, húsvét napja kél.”

A pozbai ifjúsági kórus elsőként Pál apostol Filippiekhez írt levelében található igeversről énekelt Draskóczy Lídia keresztyén énekírótól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít.” Majd zene kíséretével egy amerikai dallamra énekelték a „Az Úr csodás kegyelme járt ily tévelygő után” c. éneket.

A lévai kórus egy szavalattal kezdte meg fellépését. Elhangzott Bódás János: Lehetetlen c. verse ifj. Andruska Csilla személyében, aki egyébként a közelmúltban a „Legjobb kisebbségi pedagógus“ díj tulajdonosa lett. A kórusvezető egy éneket idézve köszöntötte a gyülekezetet: „Dicsérd, Sion, Megváltódat, Vezéredet, Pásztorodat…”, amit végül el is énekeltek. Szólt az ének: „Jézus népek reménysége”, „Fel, ékes zsoltárt zengjetek”. Dicséretre méltó, hogy a kórusban egy férfihanggal három szólamban lépett fel a kórus!

A vendégek közül végül a kétyi kórus tett tanúbizonyságot az Úrról. Szintén dicséretre méltó, hogy két férfivel négy szólamban lépett fel a kórus! Felemelő volt hallgatni: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”. Mintegy igehirdetésként szólt a 42. zsoltár 3. verse, mely arról tett hitvallást, hogy bizodalmuk csak Istenben van. Végezetül egy áldáskívánással zárták a fellépések sorát: „Zendül az Ige, csendül az ének, kísérje áldás amerre léptek”.

Ezt követően a helyi énekkar zárta a fellépést. Zene kíséretével énekelték a „Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat, egyedül Őt imádd” c. éneket.

Szarvas Erzsébet, az Egyházzenei Osztály képviselője elmondta, hogy egy csodálatos élményben volt része. „Az Isten dicsőítése nagyon átjött, érezni lehetett, hogy amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A szívekben ott lakik Isten, és ez a legfontosabb.”

Ezt követően a kórus- és énekkarvezetők örömmel vették át az ajándékot és a részvételi emléklapot, melyre rákerült az egyházmegye idén elkészült címere is.

Kassai Gyula esperes egy igeverssel szólította meg az egybegyűlteket: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld széléig” (Ézs. 42:10a) Elmondta, hogy az Istent dicsőítő éneklés is szolgálat, és Isten várja a szolgálatot. „Új erővel szolgálni csak úgy lehet, ha Istenre tekintünk.”

Végezetül a már 45 éve szolgáló százdi citerazenekar fellépése következett. Első szolgálatként a „Tavaszi szél vizet áraszt” c. népdalt pengették el, melyre a hontfüzesgyarmati énekkar aláénekelte az „Ahogy vágyik a gímszarvas” c. éneket. A „Csillagok, csillagok” dallamára a citerazenekar játszotta és énekelte az „Istenem, Istenem” c. éneket. Az „Emeld fel a szemedet az égre” c. éneket a citerazenekarral együtt kicsik és nagyok egyformán énekelték. Végül az „Adjon Isten jó éjszakát” c. énekkel zárták be az alkalmat a százdi zenekar tagjai.

Kimenő záró énekként egy ifjúsági ének szállt az ajkakról: „Tied a dicsőség és imádat…”

Az alkalmat követően a kultúrházban várta a szeretetvendégség a jelenlevőket.

Ezúton is köszönet illeti a négy gyülekezet tagjait, a helyi és a hozzá tartozó fegyverneki, nagypeszeki és a nemesoroszi gyülekezet tagjait! Isten áldása kísérje a jószívű és jókedvű szolgálattevőit!

Reformata, Sándor Veronika, fotó Mente Róbert