Isten háza, menny kapuja - A kiskövesdi református templom felújítása

2017. október 06., péntek

Huszonkilenc ezer euróból újult meg ötven év után ismét a kiskövesdi református templom. A kiadások jelentős részét az egyházközség az Emberi Erőforrások Minisztériumától érkezett támogatásból fedezte, de a hivek is hozzájárultak adományaikkal a költségek fedezéséhez.

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” (Zsolt 84,2.5)

1.

A kiskövesdiek közül sokan az úrnapi istentiszteletek előtt igyekeznek nem csak az utolsó harangszóra érkezni. Vannak akik a kezdés előtt már fél órával ott vannak a templomnál. Az asszonyok bent a templomban csendesebben, a férfiak kint, az épülettől jobbra, jóízűen beszélgetve. Lehet, hogy éppen egy hete látták egymást legutóbb. Jó találkozni: kezet fogni, egymásra mosolyogni, megbeszélni az ügyes-bajos dolgokat, a világ híreit.

2016. október 30-án a szokottól is többen érkeztek korábban az istentiszteletre. Pedig 11 óra helyett fél 11-kor kezdtünk. Mégis derűs kíváncsiság, őszinte érdeklődés vibrált a templom körül. Úrvacsorás alkalomra készültünk. Kettős hálaadásra. Ötven esztendő után történt jelentős renoválás az épületen. Ezt is szerettük volna megköszönni Istennek.

Urunk akaratából végül több mint százan gyűltünk össze. Előbb az 1Móz 28,16.17-ből hirdettem igét (e beszámoló címét is onnan vettem), majd az úrvacsorai közösség előtt gyülekezeti kórusunk dicsőítette Istent.

 2.

A presbitérium már 2015-ben elhatározta a felújítást. A templomfalak vizesedése évtizedes probléma volt. Mivel az utóbbi időben már többször is egyértelműen megtapasztalhattuk mindenható Atyánk segítségét, kimondtuk hát, hogy ne halogassuk tovább a munkálatokat.

Az épületet a több mint száz esztendő alatt megrongálta az esővíz. A Kiskövesd fölötti dombról, a Tarbuckáról folyamatosan nagy mennyiségű víz érte. Mivel teraszos kiképzésű alapzaton fekszik, a körülötte lévő talaj nem tudta elnyelni, elvezetni a vizet. Ráadásul a falak tövében, a padlószinttől magasabban betonozott vízelvezető feküdt, amely lefojtotta a természetes száradást. Az utóbbi időben az esővíz már a vékony – párkány és könyöklő nélküli – ablakokon keresztül is beszivárgott.

3.

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura!”

A templom állapota, külleme általában valós képet mutat a gyülekezetről. Olyan a templom, mint mi magunk. És mi, Kiskövesden nagyon szeretjük templomunkat. Kedves nekünk ez a hajlék. Bár a presbiterek a parókia lakhatásának javítását és felújítását javasolták, végül – mint legjelentősebb munkálat – a templom renoválása került az első helyre, mondván: jobb a nehezebbel kezdeni.

4.

A felújítás május 23-án, a gyülekezeti Szeretethídon kezdődött. Egyebek mellett ezen a napon pakoltuk ki a templomot.

A kivitelezést Verba János gibárti vállalkozóra, Pavčík Marek asztalosra és a kiskövesdi Soltész család asztalos műhelyére bíztuk. Természetes volt egyébként, hogy helyi vállalkozót is bevonunk a kivitelezői körbe.

Az említett októberi istentiszteletig 22 vasárnapon voltunk a kultúrház vendégei. A gyülekezet végig nagy elkötelezettséggel segítette a munkát. Az asszonyok a Nőszövetség szervezésében sokszori takarítással, a presbiterek és a gyülekezet férfitagjai brigádmunkával. Közösen takarítottuk el a levert vakolatot és ástuk ki a templom kerületén a vízelvezetés számára való gödröt.

Hogy végül mi újult meg? Hosszú a felsorolás. A belső falak a vizesedés fölötti magasságban, három rétegben szellőző, falszárító vakolatot kaptak, és az eredetihez hasonló mintázatú szilikát falfestésre is sor került. Felújítottuk a szószék feljáratát, ahová új lépcsőzet került. A karzat alatti raktárt kimeszeltük. Felújítottuk a padokat is: rossz állapotuk és a falak vakolása miatt lerövidítésük mellett döntöttünk. Ezen kívül villanyszerelési munkákat is végeztünk.

Kint a homlokzat is szellőző, falszárító vakolatot és szilikát falfestést kapott. Az északi homlokzatnál támfal készült, amelynek alapja mélyebben van, mint a korábbi talajszint, hogy elvezesse a Tarbuckáról érkező esővizet. A templom teljes kerületén dréncsöves csapadékvíz elvezető rendszer kiépítésére került sor.

Összesen 16 ablakot cseréltünk ki. A 4 alsó ablak nyitható, itt az eredeti ablakok fémkeretét mint rácsozatot tartottuk meg. A 11 emeleti ablak közül a karzatokban levőek nyithatók. És immár a szószékbe vezető feljáratnál is új körablak van. Mindegyik ablakhoz készült párkány.

Az október 30-ai istentiszteleten láttuk először a régi-új szószéktakarót. Az évtizedekkel korábbi eredeti színben és eredeti sorrendben hímzett énekidézetekkel. A szószéktakaró adományként készült.

5.

Hálásak vagyunk a jelentős anyagi támogatásért. Még szoknunk kell, hogy komoly segítségre számíthatunk, hiszen az elmúlt majd' száz esztendőben más reflexeink alakultak ki. Úgy tűnik, szolgatársként tekint ránk a támogató fél.

A gyülekezetek megerősítését szolgáló egyházmegyei keretből 7.500 eurót, valamint szintén az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül – további két forrásból – több, mint 19.000 eurót kaptunk. Ehhez tettük hozzá a 6.000 eurót meghaladó gyülekezeti gyűjtést.

A munkálatok végül közel 32.000 euróba kerültek. Ide számítva a kiskövesdi óvoda fürdőszobájának felújítását is. Az intézmény önkormányzati fenntartású ugyan, de gyülekezeti tulajdonban lévő épületben működik. Mivel a közegészségügyi hivatal minél gyorsabb beavatkozásra kötelezte a fenntartót, igyekeztünk segíteni.

6.

„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!”

Gyülekezeteinkben a lelkieket, általában a lelki munkát mintha nehezebb lenne – vagy kevesebbeknek sikerül – megragadni. Épületeink felújításában tálán többeknek átélhető Isten gondoskodó szeretete. Boldogok lehetünk, hogy méltatlanságunk ellenére is Isten háza népe vagyunk. De nemcsak azt köszönhetjük neki, ami elkészült, hanem azt is, amit a felújítás közben átéltünk. Az Úr jelenlétében végzett munka közös örömét.

Az Ő gondoskodó szeretete volt – főleg az idősebb – testvérek sok imádsága, a brigádokon a nőtestvérek és atyafiak kétkezi munkája, és az, hogy egész falunk bekapcsolódott a gyűjtésbe. Az Ő gondoskodó szeretete volt, hogy megkezdtük a felújítást, bár a teljes anyagi fedezet nem állt rendelkezésünkre.

Sokszor csak előre tekintünk, de e sorokat írva – közel egy év után visszatekintve – is jó hálát adni az elvégzett munkálatokért. „Szüntelenül dicsérni” – vagyis másoknak is hallhatóvá (olvashatóvá) tenni Isten jóságát. De jelenleg már a parókiát újítjuk. Szintén nagyon jelentős segítségből. Most is hallom – nem csak lelki füleimmel – a légkalapács hangját az ablak alól. Posztmodern zenei aláfestés e beszámolóhoz. Most azonban valahogy még a géphangra és fúráshangra írt dallam is Istent dicséri.

7.

A kiskövesdi református templomot 1904. szeptember 4-én szentelték fel. Néhány éve már szeptember első úrnapján koszorút helyezünk el az építéskor falába mélyesztett márványtáblánál. Az 1Móz 28,16.17 olvasható rajta Jákób bizonyságtételével Isten házáról és a menny kapujáról.

A koszorúval – némi emberi ügyetlenséggel, de őszinte szándékkal – hálát adunk a régiekért: hitükért, kitartásukért. Jó visszanézni, és alázattal meglátni, hogy nem velünk kezdődött a mi kiskövesdi egyházunk. Hanem Jézus Krisztussal. Mert Isten háza mindörökké Jézus Krisztusé. Más ajtót nem találunk Istenhez. Ő a menny kapuja.

Reformata, Langschadl István


események továbbiak →

Reformáció 500