A szív hálája hangot öltve járult Isten elé Rimaszécsen

2017. október 10., kedd

Tizenhatodik alkalommal szervezte meg a Gömöri Református Egyházmegye a kórustalálkozóját, melynek ezúttal a rimaszécsi református templom adott otthont. A szeptember 23-i alkalmat összekötötték a reformáció 500. évfordulójára való megemlékezéssel is, s a helyiek kopjafát is avattak.


Abaházi Zsolt rimaszécsi helyettes lelkész köszöntésében elmondta, a gyülekezet nagyon nagy odaadással készült erre a találkozóra. Kiemelte, hogy egymás bizonyságtételei által lehet épülni, közösen, együtt dicsérve, magasztalva az Urat.


Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese felhívta a figyelmet, hogy egy-egy ilyen alkalommal is mennyi áldást ad számunkra az Úr. „Magasztaljuk az Urat, élvezzük azt a közösséget, mellyel megajándékozott minket az Isten” – mondta. Hozzátette, ilyenkor tudnak a kórusok is egymásra és Istenre hangolódni, s hálát adni a Mindenhatónak.

Stubendek Márta, Rimaszécs község polgármestere a helyi önkormányzat nevében nagy tisztelettel üdvözölte a megjelenteket. Kiemelte, több szempontból is örömteli és emlékezetes marad ez a nap. „Ma Rimaszécsen a református egyházközség kopjafát állít a reformáció 500. évfordulója alkalmából. Rimaszécsen eddig nem állt kopjafa. Ezt a hiányt pótolja a református egyházközség ezzel a nemes igyekezettel, ily módon is emléket állítva eleinknek, hitvalló őseinknek, ugyanakkor emlékeztetve hitbéli és nemzeti hovatartozásunkra, a magyar nemzet és a magyar reformátusság sorsfordulóira” – mondta el bevezetőjében. Majd így szólt a résztvevőkhöz: „Önök, kedves kórustagok hitüket énekelve is megvallják. A zene nagyon alkalmas módja Isten dicsőítésének. Az ének segíti a lelket ebben. A zene jó kifejezésmódja az Istent kereső és szerető ember áhítatának. Kálvin János szerint az ének bizonyságtétel, melyet maga Isten ad az ember szájába, buzdítás az ő dicséretére, gyógyító a kísértésben és a bajokban, orvosság a bűn és hitetlenség ellen. Az anyanyelven való éneklés pedig reformátusságunk fontos kifejezése.” A nap mottójának a „Szólj ötágú síp, zengj magyar ének, adjunk hálát az ég nagy Istenének!” idézetet választotta.


Szőkéné Orémus Zsuzsanna harmaci lelkipásztor igehirdetésében a templom szeretetéről szólt. Két igeverset olvasott fel a Zsoltárok könyvéből: „Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek Királyunknak, énekeljetek!”(Zsolt 47,7) és „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét!” (Zsolt 26,8). Mint mondta, a templom az a szent hajlék, ahová mindig azzal a reménységgel lépünk be, hogy itt a felülről jövő kegyelemmel és erővel feltöltődik a lelkünk. Igehirdetésében kiemelte, hogy az alkalmat összekötötték a reformációra való visszaemlékezés 500. évfordulójával. S kifejtette, a reformáció is azzal a céllal indult, hogy megtisztítva minden mellékes dologtól Isten hajlékát, alkalmassá tegye arra, hogy itt alkalomról alkalomra Isten üzenete tisztán jusson el az emberi szívekhez. „Itt e szent helyen kapja meg az Isten után vágyakozó emberi szív kérdésére a választ, amit Isten közöl az igéje által velünk. S ez tölt fel erővel, reménységgel és bizalommal bennünket minden körülmények között” – mondta. Hozzáfűzte, az őszinte imára Isten elé jut az emberi szív kérése, s megvidámított szívvel tudunk eleget tenni az igei felszólításnak: Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek Királyunknak, énekeljetek!  „Az éneklésben benne rejlik az emberi szív érzése, nemcsak az Istenhez kapcsolódóan, de az ember-emberhez való viszonyában is. A szív hálája, öröme vagy éppen fájdalma hangot öltve járul Isten elé, s ezzel hirdeti Isten dicső voltát. Az Úr örül, amikor az emberi szív hangjai szárnyra kelve jutnak elé” – fejtette ki. Megjegyezte, Debóra az Ószövetség egyetlen női bírája minden hálaérzését énekben vitte Isten elé.

Így volt ez a tizenhatodik alkalommal megrendezett gömöri kórustalálkozón is, amikor a kórustagok ajkáról zengett az ének Istennek, s megszólaltak a szívünk húrjain az őszinte hálaadás hangjai. Dicsőítettük Istenünket, tudva azt az igazságot, amit egy másik zsoltárban így olvashatunk: Boldog az, akit Te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornácaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!” – mondta Szőkéné Orémus Zsuzsanna harmaci lelkipásztor.


Idén kilenc kórus vett részt a találkozón: a Gömörhorkai Református Egyházközség kórusa Máté László vezetésével adta elő az Új szívet adj, Hinni taníts Uram, Ébredj bizonyságtevő lélek énekeket. A gömöri lelkészkórus A töredelmes szívet és az Esti könyörgést tolmácsolta a megjelenteknek, a harmaci női kórus Szőkéné Orémus Zsuzsanna lelkipásztor vezetésével Az Úr énnékem őriző pásztorom, Sokszor úgy érzem összeroskadok című énekekkel dicsérték Istent.

A nagybalogi Szivárvány kórus Gebe László lelkipásztor vezetésével a Csend van bennem, Ha visszanézek a megtett útra; a rimaszombati református gyülekezet kórusa Siess keresztyén lelki jót hallani, Mennyben lakó én Istenem; a serkei férfi kórus A Sionnak hegyén, A mennyben fenn a trónusnál; a simonyi Bárka kórus Kodály Zoltán Stabat mater, Kegyelmes Isten, Úr lesz a Jézus mindenütt; a hanvai református gyülekezet Tompa Mihály énekkara Hálát adok Uram; Hadd menjek Istenem, Kodály Zoltán Esti dalát; a zádorháza-rimaszécsi női kórus Az Istenhez az én szómat, Lent a Via dolorosán című énekekkel tették gazdagabbá a kórustalálkozót.

Végül a kórusok egy szólamban, orgonakíséret mellett közösen énekelték a Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád kezdetű éneket. Majd Bodnár Noémi kassai beosztott lelkipásztor, az Egyházzenei Osztály munkatársa értékelte a kórusokat. Kiemelte, valóban „csak azzal tud énekelni a száj, amivel tele van a szív”. Elmondta, sok áldást hordoz az együtt éneklő, imádkozó lelkészi közösség. Talán más egyházmegyék is követik majd a gömöriek példáját. Többen megmutatták, hogy milyen fontos szolgálata az énekkarnak új énekeket bevinni a gyülekezetbe. A kórusok a szívükben Jézus iránt érzett háláról tettek bizonyságot.


Ezt követően Bodnár Noémi Szarvas Erzsébet, vály-völgyi lelkésszel és egyházzenei tanácstaggal átadták a kórusoknak az emléklapokat és az Egyházzenei Osztály ajándékát. Ehhez csatlakozott a rimaszécsi gyülekezet is, minden kórus számára egy egyedi kézműves ajándékkal. A gyülekezet gondnoka, Kolozsi Zoltán köszönetük jeléül egy-egy virágcsokrot nyújtott át Bodnár Noéminek és az igehirdető lelkésznőnek.


A záróének és a Himnusz eléneklése után a kórustalálkozó a templomkertben folytatódott a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére felállított kopjafa leleplezésével, ahol az ünnepi beszédet Kolozsi Zoltán gondnok tartotta. Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét ifj. Martinovics János adta elő. Az ünnepi alkalom Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperesének áldáskérésével zárult.

Reformata, Agócs Tímea

A jobb oldalon található galériában még több fényképet láthat a 16. gömöri egyházmegyei kórustalálkozóról.

események továbbiak →

Reformáció 500