Dukon András, a gyülekezet lelkésze zsoltárverssel köszöntötte az ünneplő sereget: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.” (95:1-2)

Isten Igéjét és annak üzenetét Rúth 1:6 alapján Kassai Gyula, a barsi egyházmegye esperese tolmácsolta. Naomi a tragédiákat követően elindult haza, s a hívó szó nem embertől jött, de Istentől. Isten szólt 500 évvel ezelőtt is, hitvalló őseink nem emberi szóra keltek fel. Isten erőnk felett nem próbál meg minket, de gyarapítani akar bennünket! – mondta többek között igehirdetésében az esperes.

Az úrasztalától a történelmi visszatekintést a helyi lelkész ismertette, rámutatva arra is, hogy nemcsak a reformáció 500. évfordulója van, de méltó emlékezni a debreceni zsinat 450. és a galántai zsinat 425. évfordulójára is, amikor  elfogadták a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét hitvallásként, illetve megerősítették annak elfogadását.

Lukátsi Vilmától a Wittenberg című versét Kálnay Csenge osztotta meg velünk.

Az emléktáblát Kiss Ilona és Nátek Sándor nyugalmazott lelkészek leplezték le. Az emléktábla alá egy-egy szalagot helyeztek el a jelen levő - a pozbai, barsbaracskai és az újlóti - gyülekezetek gondnokai.  Az ünnepnapot énekszóval a besei-pozbai vegyes kórus tette emlékezetesebbé. Az istentiszteletet követően a templom mellé ültették el a reformáció fáját, egy díszmeggy fát.

A himnusz eléneklése után szeretetvendégség várta az ünneplő gyülekezetet.

Reformata, Sándor Veronika