Hit és a közösség szolgálatában - nemzetközi tudományos szeminárium

2017. október 15., vasárnap

Nemzetközi tudományos szemináriumot szervezett Hit és a közösség szolgálatában – Életutak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban címmel 2017. október 12-én Komáromban a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Történeti Tudományok Tanszéke és a Tanárképző Kar Történelmi Tanszéke.

A Tanárképző Kar és a Református Teológiai Kar történészei és előadói az elmúlt évben kapcsolódtak be az Iskolaügyi minisztérium tudományos ügynöksége által támogatott három éves projektbe azzal a céllal, hogy közös konferenciák szervezésével, kiadások publikálásával adjanak bizonyságot az egyetemi előadók kutatásának eredményeiről.

Ennek egyik hozadéka a Hit és a közösség szolgálatában – Életutak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban címmel megszervezett,  egy teljes napot kitevő konferencia, amelyen tizenhét előadás hangzott el négy témakörben: Hit – egyház – hatalom, Egyház és szolgálat, Új keretek között, Szolgálatban címszavak alatt.

„Tervünk az volt, hogy a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából legalább egy évszázadból felvillantsunk olyan hivatásprofilokat, emberi nagyságokat a Magyar Református Keresztyén Egyház, különösen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történelméből, amelyek mind a mai napig jó példával szolgálhatnak a jelenlegi generációk előtt is, mintegy bizonyításul, hogy egy meglehetősen nehéz korban is tették a dolgukat, de emberileg és hitbelileg is tartást adtak a gyülekezeteiknek, egyházmegyéiknek, egyházkerületeiknek. Ilyen módon adtak egyfajta alapot annak a lelkületnek, amelyet mind a mai napig jó érzéssel idézünk vissza” - tájékoztatott a konferencia témájával kapcsolatban Lévai Attila, a Református Teológiai Kar dékánja, aki hozzátette: „Az előadások nagy része a huszadik századi egyházban érintett személyekről szólt, akár világi térfélről voltak érdekeltek az egyház történetében, vagy pedig a püspöki, lelkipásztori életutakról, amelyek a huszadik században meghatározták valamely egyházkerületnek az életét. Olyan előadások is elhangzottak, amelyek az egyházszervezéssel, egyházkerületek létrejöttével voltak összefüggésben, azoknak a személyeknek a munkásságán keresztül, akik valamilyen módon sokkal inkább a világi részről voltak ebben érdekeltek” – mondta a dékán.

Először a Hit – egyház – hatalom témakörben hangzott el előadás Szarka Lászlótól a Nemzetiség, lojalitás-egyházi autonómia címszó alatt a szlovenszkói reformátusok kéréseiről és a szlovák egyházpolitikáról az 1920-as évek első felében. Filep Tamás Gusztáv pedig Péter Mihályt, /1930-ban lett a Tiszán-inneni Egyházkerület püspöke/a két világháború közötti korszakban a felvidéki reformátusok egyik püspökét mutatta be, aki a korabeli publicisztikákon keresztül jelenítette meg a szlovákiai magyar reformátusok akkori problémáit. Elmondta, hogy a trianoni békediktátum után a Szlovákia területére jutott egyházközségek kénytelenek voltak leválni a Magyarországi Református Egyházról és magukat megszervezni, ami államjogi szempontból indokolt és logikus is volt, viszont az 1923-ban a lévai zsinaton hozott törvényeket a Csehszlovák állam nem volt hajlandó elismerni. Elfogadását a szlovák reformátusok számára egy külön egyházmegyének a létrehozásához kötötte, valószínűleg az egyház elszlovákosítása céljából – mondta az előadó. „A szlovákokban azonban ilyen igény nem mutatkozott, illetve nem is valósult meg ez a kérés, ami lehetetlenné tette a református egyház törvényesítését, vagyis hogy hivataloson is létre jöhessen a Csehszlovákiai Magyar Református Egyház, elismerve ezzel az egyház 1923-as törvényeit. Másrészt, az állami szervek sakkban akarták tartani az egyházat, mert nemzeti egyháznak tekintették, ami szerintük veszélyeztette volna a csehszlovák állam ideológiai egységének megnyilvánulását. Húsz évig húzódott az ügy, nem is történt meg az egyházi törvények elismerése. A harmadik kérdés pedig a magyar lelkész- és pedagógusképzés biztosítását érintette. Az állam egy közös Evangélikus-Református Teológia létrehozásában gondolkodott, de ez elfogadhatatlan volt az akkor egyházi vezetés számára tartva a reformátusok beolvasztásától az evangélikus egyházba, illetve a szlovák nyelvű evangélikus képzéstől, ami elszlovákosításhoz vezetett volna” – mondta többek között az előadásával kapcsolatban Filep Gusztáv Tamás. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos, aki korábban a Nemzeti Emlékezet Intézete Levéltári Főosztályának volt az igazgatója,a Reformátusok Mindszenty szolgálatában címmel tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy a Népi Szövetség, mint a szlovákiai magyarság legszélesebb és legtovább működő illegális szervezetének a képviselői miként próbáltak segíteni a szlovákiai kisebbség 1945 és 1949 között elkövetett jogsérelmein. „A szövetség célja az volt, hogy felekezetre való tekintet nélkül próbálja felölelni a szlovákiai kisebbséget és a hontalanság éveiben érvénybe léptetett jogsérelmekkel szemben közös álláspontot képviseljen a magyar kormányzat felé. Elsősorban Vízváry László rozsnyói lelkészhez fűződik ez a kapcsolat, illetve Hajdú Lászlóhoz, aki a rozsnyói gyülekezetnek volt a tagja. Ide tartozott még Végh Kálmán ekeli, Tömösközy Ferenc  ekecsi, Lenkey Lajos, Ján Tomašula lelkipásztorok. A népi szövetség több memorandumot készített. Az egyikben, amely a Magyar Református Egyház püspöki karának címeztek, felhívták a figyelmet arra, hogy vagyonjogi szempontból milyen károk érték a szlovákiai magyar református gyülekezeteket és mekkora nyomást gyakorolt a hívekre és a lelkészekre a reszlovakizáció, figyelmeztettek a református egyház beépítésének a törekvésére az evangélikus egyházba, illetve, hogy a magyar református gyülekezetek élére szlovák nyelvű evangélikus lelkészeket próbálnak ráerőszakolni” - mondta Bukovszky László. Vajda Barnabás pedig a II. háború utáni korszak egyik szegmensét mutatta be Az ateizmus és a vallásosság Dunaszerdahelyen az 1945-1989-es években című előadásában, felidézve többek között az is, hogy ebben az időszakban tudatosan milyen egyházi épületek kerültek lebontásra, illetve szüntették meg a katolikus köztemetőt.

A másik témakörben az  Egyház és szolgálat címszó alatt Gyurgyík László a szlovákiai magyarság vallási összetételének alakulását mutatta be a statisztikai adatok alapján, különösképpen kiemelve azt, hogy miként alakult a református felekezetűek aránya a többségében magyarok által lakott területeken 1918 -2011 között. Galo Vilmos a két világháború között Szlovákiában és Kárpátalján elindult ébredési  mozgalmakat elevenítette fel, szólt azok elindulásáról, hatásáról a hívekre és az általuk elért eredményekről. Bándy György a 150 évig működő somorjai evangélikus elemi iskola felemelkedéséről és bukásáról szólt, előadásában kiemelve Halmi Béla iskolaigazgató tevékenységét. Két iskola rektoraként és reformátoraként mutatta be Kónya Péter Thököly Imre kedvenc tanárát, a vértörvényszék elé beidézett, gályarabságra ítélt Ladier Illést, aki először Bartfán, majd Eperjesen tevékenykedett és modern tanrendet vezetett be, igyekezvén elérni, hogy a diákok elsajátítsák a szlovák, magyar és a német nyelvet. Érdekes adalékokkal szolgált előadásában Kónya Annamária a református lelkészek szolgálatát illetően az 1555-ös és 1652-es évekből származó jegyzőkönyvekből vett adatok alapján.

A szeminárium harmadik része Új keretek között címmel Lévai Attila Pálóczi Czinke István, az 1921-ben a tiszáninneni egyházkerület Csehszlovákiához csatolt része püspöke életének és munkásságának egy korszakát elevenítette fel, Simon Attila a mauthausen-i haláltáborba került, Révész Kálmán püspök titkárának, Štefan Štunda református lelkipásztornak és társainak politikai tevékenységét és szolgálatát ismertette. Somogyi Alfréd adalékokkal szolgált a pozsonyi templomépítő Balogh Elemér, a Dunáninneni Református Egyházkerület püspökének az életpályájáról, aki jelentős szerepet töltött be a Szlovákiai Református Egyház szervezeti kiépítésében és egyházi alkotmányának kidolgozásában. Csonthó Aranka pedig a losonci Teológiai Szeminárium megalapítójáról, a Dunáninneni egyházkerület 1938-ban megválasztott püspökének, Sörös Béláról tartott előadást. Az 1934–1939 között a szlovenszkói Tiszán-inneni egyházkerület püspökének, Magda Sándornak az életét és munkásságát pedig Czinke Zsolt hozta közelebb a hallgatóság számára.

A negyedik rész a Szolgálatban címszó alatt a Kisújfalun tevékenykedő iskolaigazgató és kántor Tóth István élete került bemutatásra Kiss Jolán előadásában, Buza Zsolt Rozsnyó és Homonna Kálvin Jánosát, a 150 éve született Réz László templomépítő lelkipásztor munkásságát elevenítette fel, Tömösközi Ferenc a Komáromban szolgáló lelkipásztor, Galambos Zoltán életét és szolgálatát hozta közelebb a hallgatóság számára.

A nemzetközi szeminárium folytatására a következő évben kerül sor.

Reformata, II


események továbbiak →