„A Te világosságod által látunk világosságot!” – A hálaadások sorozatai voltak átélhetőek Sáróban

2017. november 02., csütörtök

2017. október 30-án Sáróban tartotta meg a barsi egyházmegye jubileumi reformációi istentiszteletét. A felemelő alkalmat gazdagította, hogy a helyi gyülekezet hálát adott a megújult épületeiért, és két emléktábla leleplezésére is sor került, valamint bemutatták az egyházmegyei prédikációs könyvet.

Az alkalom rendkívüliségét jelezte az is, hogy Isten hajléka ünnepi díszbe öltözött. Új terítőt kapott a szószék, az úrasztala és a Mózes-szék is. A szószék Luther Márton híres szavait hirdeti, miszerint „Itt állok, másként nem tehetek.” Az úrasztalán levő ünnepi terítő pedig Kálvin János jelmondatát idézi: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak ajánlom!”. Találó és odaillő ünnepi ékessége ez a templomnak a reformáció 500. évfordulójában, amit a kaposvári gyülekezet azzal ékesített fel, hogy egy óriás méretű Szentírást adományozott az úrasztalára, mely kinyitva várja az Igét szomjazó lelkeket.

A barsi egyházmegye lelkipásztorainak közös szolgálata a megújult József Házban vette kezdetét, ahol a helyi lelkipásztor, Révészné Bellai Csilla imára kulcsolt kézzel mondott fohászt. Az udvaron a lelkészek a 151. dicséretet énekelték el, majd felolvasásra került az Ige Ézs. 60,1-3 alapján. A szentelő imádságot és áldást a lelkipásztor édesapja, Bellai Zoltán, a dunántúli egyházkerület püspöki főtanácsosa, a kaposvári gyülekezet lelkipásztora mondta el, aki évek óta a sárói gyülekezet legfőbb támogatója!

Az udvarról Isten hajlékába a lelkészek a 370. dicséret éneklésével vonultak be, ugyanakkor a templomban a Franz Schubert vegyes kar éneke fogadta a bevonuló lelkészeket s indította útjára a hálaadói alkalmat.

Az apostoli köszöntést követően a református magyarság néphimnuszától, a 90. zsoltár első versétől zengett a templom. Az üdvözlő köszöntést Révész Tibor lelkipásztor végezte, majd az ünneplő sereg a 390. dicséret első versét énekelte.

A vendégek sorait bővítette Szabó András, egykori pozsonyi esperes, aki Sáróban kezdte szolgálatát. Elkísérte őt lelkipásztor felesége is. Volt meglepetésvendég is, családi kapcsolat révén megtisztelte ünnepi együttlétünket dr. Takaró Károly nyugalmazott tábori püspök. A felemelő alkalmat Túrmezei Erzsébet Nem tehetett másképp! c. verse koronázta meg, amit Ambrus Erika lelkésznő zavalt el. Az Apostoli Hitvallás megvallása után a 393. dicséret volt elénekelve. Sándor Károly sárói születésű nyugalmazott lelkész fohászt mondott, rámutatva az Igére, miszerint „Akik bíznak az Úristenben nagy hiedelemben, azok nem vesznek el…” Ugyancsak ő olvasta fel Isten Igéjét Ézsaiás könyvéből (12).

A kálvini bűnvalló imádságot követően az igehirdetésre a 390. dicséret 4. verse készítette a hálaadókat. A szószéki szolgálatot Bellai Zoltán, a dunántúli egyházkerület püspöki főtanácsosa végezte Zsolt. 36:5-10 alapján, kiemelve az utolsó verset: „A Te világosságod által látunk világosságot!” A bevezetőben elhangzott, az igehirdető úgy érzi, mintha itt is otthon lenne, hiszen a barsi egyházmegye egykor a dunántúli egyházkerület része volt.

Az igehirdetésben elhangzott, hogy Isten hűségéről, kegyelméről, ítéletéről csak világosság által láthatunk, vagyis Jézus által, mivel Ő maga a világ világossága. Az Atya Jézusban adott oda nekünk mindent. „Önmagunkat meg kell aláznunk ahhoz, hogy megértsük, Isten szeret minket!” Az igehirdető szólt arról is, hogy Isten hű marad hozzánk, s ezt szintén csak az isteni világosságban tudjuk meglátni, mint az igazságot is, hiszen mi sok mindent rosszul látunk, értelmezünk! Végül hangsúlyozta azt is, hogy Isten döntései helyesek, s mi akkor cselekszünk helyesen, ha igazán meg tudjuk vallani: „Legyen meg a Te akaratod!”

Lelket simogató volt hallgatni a már fent említett vegyes kar újbóli szolgálatát, s a két ének közül had legyen kiemelve a „Mindig velem, Uram, mindig velem” c. ének, tudva, hogy az Úr jelenléte életünkben elmaradhatatlan.

Luther Márton négy rövid imádságát négy lelkész vitte az Úr elé, amit a 394. dicséret első versének eléneklése követett.

A barsi egyházmegye prédikációs könyvét Kassai Gyula esperes mutatta be, amelyről elmondta, hogy Isten dicsőségét hirdeti. „Többszörös öröm van a szívünkben.” Megújultak a sárói gyülekezet épületei, Isten hajléka és a József Ház, ezen felül a barsi egyházmegyében idén 23 épület újulhatott meg, ami remélhetőleg lelki gyarapodást is hoz majd magával. Kiemelte az egyházmegye közös alkalmait, így az ún. majálist, mely az összetartozást hivatott erősíteni; majd szólt a szószékcseréről, ami azon felül, hogy a lelkészek megismerik egymás gyülekezeteit és szolgálatait, azt üzeni, hogy fontos a másik lelkész és annak szolgálata is. Így érkezett el az esperes az újabb közös egyházmegyei összefogás eredményéhez, a prédikációs könyv bemutatásához, amiben megtalálható minden gyülekezet temploma, annak rövid leírása és a gyülekezetek lelkipásztorainak személyenkénti két igehirdetése. Az áldáskívánás előtt egy kívánság is elhangzott az esperes ajkáról, miszerint szeretné, ha ez a könyv „életre kelne és szolgálna közöttünk”. Ebből a könyvből egy-egy példányt kaptak az egyházmegye lelkészei és a jelen levő vendégek is.

A felújításokért való hálaadás után következett az emléktáblák leleplezése. Elsőként a reformáció 500. évfordulójára készített egységesített egyházmegyei emléktábla leleplezésére került sor, amit Kassai Gyula esperes leplezett le, s amit a helyi lelkész ismertetett, melyen a következő igevers található: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8) A gyülekezet Szódói Balogh András gályarab prédikátor emlékének is állíttatott egy emléktáblát. A néhai prédikátor mély hitű ember volt, aki Isten kegyelméből kibírta a gályarabságot. Egy szabadult gályarab lelkész esetében nagyon is kifejező a zsoltárvers, miszerint „A Te világosságod által látunk világosságot” (36:10). Az egész emléktábla ennek alapján készült, ahogy a tengeren hánykódó gályát bevilágítja a Megváltás fénye. Antal Andrea iparművész készítette, aki azt vallotta, hogy számára ez a munka egy nagyon komoly belső út volt, és megtapasztalhatta közben Isten szeretetét. Az emléktáblát Bellai Zoltán és Kassai Gyula közösen leplezte le.

Köszönetnyilvánítás szólt mindazok felé, akik jelen voltak a felújítások során. Voltak, akik oroszlánrészt vállaltak ebben a munkában. Isten áldása kísérje mindazokat, akik szívvel-lélekkel hordozták, kísérték a felújítási munkálatokat! Ugyancsak köszönetet mondtak az MTVA munkatársainak, de nem maradhattak el a köszönet szavai a lelkésznő felé sem, mely szavak egy rózsacsokorba öltöttek külső formát. Lőrincz Katalin presbiter a szeretetet és az összefogást hangsúlyozva azt kérte az összesereglett gyülekezettől, hogy vigyék hírül e kis gyülekezet nagy tettét!

A 394. dicséret 5. versének eléneklése után az ünneplő sereg ajkáról a Jézustól tanult imádság hangzott fel. A nemzeti ima, a magyar himnusz eléneklését követően a helyi lelkész az ároni áldás szavaival fejezte be a közös hálaadói istentiszteletet, mely minden bizonnyal emlékezetes marad a résztvevők számára!

A szeretetvendégségre a kultúrházban került sor, amiért nagy köszönet jár a szervezőknek, szolgálattevőknek. Mindenért egyedül Istené legyen a dicsőség!

Reformata, Sándor Veronika, II

események továbbiak →