Ahol majd megszólal a halk és szelíd hang – Letették a bősi református templom alapkövét

2018. február 27., kedd

Az istentiszteleti alkalom résztvevői a kultúrotthonból az erre a célra rendelt két autóbusszal, de voltak, akik autókkal érkeztek ahhoz a telekhez, ahol majd – az ott lévő családi ház mögött – felépül a ma még csak 33 választójoggal rendelkező bősi református gyülekezet első temploma.

Az alapkőletétel előtt először Fazekas László püspök osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Elmondta, hogy  együtt vagyunk ezen a telken, ahol a bősi leányegyházközség megálmodta templomát. Nagy hálával tartozunk Istennek azért, hogy kirendelte ezt a lehetőséget, azokat, akik a szívük indulatában úgy gondolkodtak, Istennek szentelik ezt a helyet. Majd rámutatott arra, hogy Izráel vándorlása során is mérföldköveket állított fel, amelyek azt jelezték, Isten népének szent helye van. Ez a telek és a mai alkalom szintén azt jelzi, hogy Isten népe az ő evangéliumát kész hirdetni és mindent megtesz azért, hogy ez a hely szent, elkülönített hellyé váljon, ahol összegyülekeznek mindazok, akik közösségben akarnak lenni Istennel és egymással. „Alapkövet helyezünk el, de tudjuk, az igazi szegletkő nem más, mint Jézus Krisztus. Adja Isten, hogy az itt felépülő hajlékot ne rengesse meg semmi, és mindazokat se, akik látogatói lesznek, se semmiféle vihar, vész, veszedelem, mert az alap Jézus Krisztus“ – mondta befejezésül a püspök.

Hegedűs László a gyülekezet gondnoka a múltbeli történéseket még a rendszerváltás előtti időből elevenítette fel, hogy amikor 1989 októberében Patasra került Görözdi Miklós lelkipásztor (később esperes), - aki miután tudomást szerzett arról, hogy több református is él Bősön -, 1990 tavaszán felkereste őket, hogy a korábbi években megkezdett lelkigondozás továbbfolytatása céljából felvegye velük a kapcsolatot. Az első istentiszteletet már 1990 húsvétján meg is tartották a helyi művelődési központ egyik termében az akkor még teológiai tanulmányokat folytató Görözdi Zsolt szolgálatával. Ezt követően évente a sátoros ünnepek alkalmából tartottak úrvacsorával egybekötött istentiszteleteket  a művelődési házban, majd a községi hivatalban. Később Peres Imre padányi lelkipásztor id. Görözdi Miklóssal együtt szorgalmazta a bősi egyházközség megalakítását. Ezzel a feladattal az akkor már lévitaként ott szolgáló Oros Csabát bízták meg. 1995. november 19-én el is kezdődtek a rendszeres istentiszteletek a községi hivatalhoz tartozó mozi helyiségében. 1997. június 15-én volt az első konfirmációi alkalom, ekkor tett vallást hitéről a gondnok lánya, Hegedűs Katalin is és Izsmán Jónás, aki jelenleg Ipolyságon lelkipásztor. Később a Csemadok helyi szervezete kínálta fel termét, ahol több szép évet is eltöltöttek – mondta a gondnok, majd emlékeztetett arra, hogy itt került sor a bősi egyházközség megalakulására is 1997. november 23-án. A szolgálattevő Dr. Mikó Jenő volt püspök a János 3,16–28 alapján mondott igehirdetésében örömét fejezte ki, hogy miközben máshol gyülekezetek esnek szét, addig itt egy új közösség jön létre. A közgyűlésen, amely Görözdi Miklós esperes és Sárközi Dénes egyházmegyei gondnok elnökletével zajlott, a jelenlévők kimondták a leányegyházközséggé való megalakulást és a Dunaszerdahelyi Református Anyaegyházközséghez való tartozást. Oros Csaba lévita kapott megbízást a bősi szolgálatra, majd a teológia elvégzése és a lelkészképesítés megszerzése után beosztott lelkészként szolgált és szolgál továbbra is Bősön, immár húsz éve. Az események sorában Hegedűs László a 2013 szeptemberében megtartott ünnepségre hivta fel a figyelmet, amikor átadták a ma is használatban lévő gyülekezeti házat, amelyhez lelkipásztoruk Oros Csaba és felesége Márta jóvoltából jutottak hozzá, akik annak egy részét húsz évi ingyenes használatra ajánlották fel a református gyülekezet számára. Azóta a gyülekezet létszáma megduplázódott. A közösség másik nagy álmának a megvalósítása, a saját templomnak a felépítése is most kezdődik el – közölte bizakodóan a gondnok hozzátéve: van saját telkünk, építkezési engedélyünk. Csak a Mindenhatónak adhatunk hálát azért, hogy idáig eljutottunk. Beszéde végén köszönetet mondott mindazoknak, akik eddig támogatták céljuk megvalósulását: Magyarország Kormányának, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak, Bős város önkormányzatának, önkéntes szervezeteknek és minden adakozónak is.

Szarka Miklós református lelkipásztor, pár- és családterapeuta, aki többször is tartott az elmúlt évben előadásokat Bősön három szóban foglalta össze mindaz, ami hamarosan kezdetét veszi ezen a telken: fal, hajlék, csend, majd a fogalmakat külön-külön is kifejtette.  

Az első a fal. Amióta Jeruzsálem kőfalai leomlottak és kapui megégtek tűzben, azóta nagyon jól tudjuk azt, hogy jaj, ha nincsenek falak. Vannak, akik manapság gúnyolódva azt mondják: ezek nem is falak, csak egy egyszerű, ócska kerítés. Mi azt mondjuk, hogy fal. Majd el kezdenek falak épülni. Akik majd figyelik ezt az építkezést hétről, hétre, mindenekelőtt falakat fognak tapasztalni. Ezekre a falakra kimondhatatlan szükség van, mert tudjuk azt, hogy sem várost, sem ország, sem haza, sem gyülekezet nem lehetséges falak nélkül. Ez az első, hogy a falak álljanak.

A második a hajlék. A falaknak hajlékká kell épülniük. Ha csak falak vannak és nincs rajta ajtó, bejárat, kapu, akkor egy zárt világ. De ahol hajlék van, oda be lehet menni, nem akárkinek. Annak, aki vágyik ebbe a hajlékba. Így lesz hajlék, födém lesz a fejünk felett és biztonságban kezdjük érezni magunkat. Ez a második nagyon fontos dolog, hogy adott lesz a gyülekezet számára a hajlék. Lehetséges, hogy belsőépítészeti szempontból még sok munka lesz, de a hajlék már adott lesz. Az első istentiszteleteket úgy fogják tartani, hogy még nincs minden lekövezve, leburkolva. De a hajlék sem a cél.

A cél a csend. Aki kívülről befelé vágyakozik, az a csendre vágyakozik. Rohanó, őrült világban éppen a csend a legnagyobb hiánycikk. De a csend, amely majd lakozást vesz ebben a hajlékban, az nem öncélú dolog. Az nem azért van, hogy siket legyen a csend, hanem azért, hogy egy halk és szelíd hang, annak a hangja, aki azt mondta, az én juhaim hallják az én szómat. Ezért épülnek a falak, és ezért épül a hajlék. És ezért van szükség csendre. Hogy ebben a csendben majd halljuk valakinek a kopogtatását. Az Úr Jézus az, aki majd bekéredzkedik ebbe a hajlékba, hogy annak majd ő legyen az Ura. Ami bensőnk, ami szívünk, ami életünk, az szintén egy hajléka legyen ennek az élő Jézusnak, ugyanakkor mi az Ő oltalmában dicsőítsük őt. Még egyszer: fal, hajlék, csend, amelyben megszólal a halk és szelíd hang. Az életünket, gondolatainkat, érzelmeinket és a karakterünket, jó esetben még a jellemünket is ez az élő Jézus el kezdi formálni. És akkor itt nemcsak egy templom lesz, hanem egy élő gyülekezet. Én ezt már most érzem, sejtem, sőt, tudom. Isten adja meg, hogy ez a tudás sokunk élménye, tapasztalata és tudása legyen“ – jelentette ki bizakodásul beszéde végén Szarka Miklós lelkipásztor.

Fenes Iván polgármester beszédében pedig utalt arra a kőre, amelyet a földben helyeznek el, hogy az a teremtett világ csupán egyetlen darabja, majd azzal folytatta, hogy az elkövetkező időszakban kő, üveg, fém áll össze egyetlen imádságos hellyé, a bősi református közösség otthonává. „Bár minden templom bizonyos értelemben lelket kap. Megnyitja az utat a lelkek országa felé. Aki pedig igaz szívvel imádkozik majd itt, és kitart az Úr mellett, a Jelenések könyve szerint az oszloppá lesz az én Istenem templomában. Városunk előjárójaként azért is örömmel tölt el a templom gondolata, mert hiszem, hogy nem csupán az imádságnak, hanem nemzetünk szép nyelvének is otthont ad. A templom nemcsak a lelkeket tereli Krisztus köré, hanem a Csallóközi magyarságnak is a megtartója lesz, egy újabb darabja, sőt a jövő nemzedéknek örökségül szánt kincsesládája. Szolgáljon ez a hely Isten nagyobb dicsőségére és a bősi emberek vigasztalására“. 

Ezután került sor az alapkőletételre, amelyre Fazekas László mondott áldást. A templom építése reménység szerint tavasszal kezdődik el.

Az alapkőletétel előtt elhangzott beszédek itt hallgatgatóak meg.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Bucsuházy István

események továbbiak →

Reformáció 500