A közgyűlés az idén a 70. életévét betöltő Szabó András volt esperes, nagymegyeri lelkipásztor igehirdetésével kezdődött, aki szolgálatának alapjául egy olyan igeszakaszt választott, amellyel negyvenöt évvel ezelőtt elindult a prágai teológiára. Megköszönte az egyházmegye vezetésének, hogy a lelkészi pályafutása vége felé még egyszer szólhat igei szolgálattal a közgyűlésen. A kezdetekre visszaemlékezve elmondta, hogy nem készült lelkipásztornak. Gyermekkorában megfogalmazódott benne egy gondolat, hogy tanítónak és lelkésznek az menjen, akinek erre hivatása van. Majd úgy fogalmazott, hogy amióta az eszét tudja, mindig a templom közelében élt, konfirmált és rendszeresen járt templomba. „Édesanyám hívő asszonyként imádkozott értem Istenhez, mert szerette volna, ha teológiára jelentkezem és lelkész lesz belőlem. Neki is megmondtam, hogy amíg nincs hivatástudatom, s nem hallom a hívó szót, addig nem tartom tisztességesnek és becsületesnek, hogy olyan foglalkozásom legyen, amit nem tudnék teljes szívvel végezni” – emlékezett vissza a kezdetekre Szabó András, majd elmondta, hogy 23 éves volt, amikor az egyik baptista ismerőse nyáron gyermektáborba hívta.   

Szabó András tiszteletbeli esperes, nagymegyeri lelkipásztor

Ezen a táborozáson vált valósággá számára az, amit konfirmandusként az első kérdésre válaszolva már egyszer elmondott: „Jézus Krisztus tulajdona vagyok”. Amikor bűnbánattal sírva a bűnei miatt Jézus Krisztusnak ajánlotta az életét, azon a nyáron a Szentlélek által megújult az élete. De még mindig nem érezte az elhívást, s nem hallotta a hívó szót. 25 éves korában valakivel beszélgetve mégis megjött a várva várt hang, amelyre  már egyértelmű volt a válasza: megyek. Egy ifjúsági közösségi alkalmon mondta el, Isten hogyan szólt hozzá. Számára az ézsaiási ige, hogy „kimegy el nekünk küldetésbe”?, belső megszólításként hatott, majd később megjött a külső megerősítés is, és elindult. Elmondta, hogy a prágai teológián hat református kezdte meg tanulmányait, mindegyikük el is végezte. Felidézte azt is, hogy a záróistentiszteleten a dékán azt mondta nekik: ez az évfolyam fedezte fel újra a teológia számára a Bibliát.

„Lelkészi pályám végéhez közeledve hálás vagyok Istennek, hogy a negyven év alatt megtartott, sok ígéretet adott, sok bajban, küzdelemben megerősített, bátorított. Sok őszinte testvérrel találkoztam és ismerkedtem meg, sok másfélével is. Hálás vagyok Istennek, hogy itt ebben a közösségben, egyházmegyében tölthettem el lelkészi szolgálatomnak 37 évét. Hálát adok azért is, hogy Istent magam mellett tudhattam mindenkor. Ha valami nehéznek tűnt, neki mondhattam el. Hálás vagyok, hogy itt élhettem családommal, s feleségemmel együtt lelkészi szolgálatban lehettem. Itt nevelhettük fel gyermekeinket, akiknek az életében látjuk Isten kegyelmének munkálkodását. És hálás vagyok mindenkiért, akiket Isten kegyelméből megismerhettem” – mondta Szabó András.

Végezetül azt kívánta, hogy Isten legyen bennünk, közöttünk és általunk. S legyen fontos számunkra – amellett, hogy működnek a dolgaink – az új élet fakadása, az ifjúság, a megvigasztalt lélek, hogy a  konfirmandusok bizonyságtételében váljon valósággá a káté első kérdésére adott válasz:  – nemcsak megtanult, hanem őszinte szívvel vallott és vállalt bizonyosság – „Jézus Krisztus tulajdona vagyok”. „Mert megváltott, mert bűneimért megfizetett, az ördög hatalmától megszabadított, és megőriz úgy, hogy egyetlen hajszál sem esik le a fejemről Mennyei Atyán akarata nélkül. Sőt, minden dolgoknak üdvösségemet kell szolgálni, és ezért biztosít engem Szentlelkével az örök élet felől. Mindezzel Isten megajándékozott engem” – ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét Szabó András nagymegyeri lelkipásztor.

Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok

Az igehirdetés után a közgyűlést Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok nyitotta meg. A jegyzőkönyv-hitelesítők megválasztása után Somogyi Alfréd esperes javasolta a programpontok kibővítését, hogy Görözdi Zsolt, a helyi gyülekezet lelkipásztora köszönthesse a közgyűlést és beszámolót tarthasson a dunaszerdahelyi templom felépítésének 20. évfordulója alkalmából. A küldöttek elfogadták a javasolt kiegészítéssel együtt a napirendi pontokat.

Görözdi Miklós egyházmegyei főjegyző

A május 5-én, Pozsonyban megtartott közgyűlés határozatainak teljesítését és a legutóbbi Egyházmegyei Tanács jegyzőkönyvét is Görözdi Miklós egyházmegyei lelkészi főjegyző ismertette, amelyet a megjelentek tudomásul vettek.

Majd szót kapott Görözdi Zsolt lelkipásztor, aki tájékoztatást adott arról, hogy az elmúlt héten a heuzeni testvérgyülekezettel együtt megemlékeztek a templom építéséről. /Erről részletesen itt lehet olvasni/. Beszédében emlékeztetett többek között arra, hogy a 90-es éves elején Öllős Árpád református polgármester egy koronáért megvette a várostól azt a telket, amelyen 1998-ra felépülhetett a dunaszerdahelyi reformátusok temploma, kibővülve később gyülekezeti központtá lelkészlakásokkal együtt.

A beszámoló után Somogyi Alfréd esperes Isten áldását kívánta a gyülekezetre azzal a reménységgel, hogy egyszer majd kicsinek bizonyul a templom az itteniek számára.

A közgyűlésen szó volt a közalapi támogatásra benyújtott kérelmekről. Négy egyházközség – Kulcsod, Bogya-Gellér, Felsőpatony és Bős igényelt támogatást az építkezési keretből. A bősiek kérése nem is került a közgyűlés elé az időpont be nem tartása miatt, a kulcsodiakét pedig azért nem továbbították, mert a tervük megvalósítására majd más forrásból fognak támogatást kapni. Az egyhámegyei tanács által beterjesztett javaslatot, hogy első helyre sorolják a felsőpatonyiak kérelmét a parókia tetőzetének a javítására, a másodikra pedig a bogya-gellériekét a parókia kerítésének rendbetételére, a közgyűlés elfogadta.

Szavazás a határozatokról

Az esperes tájékoztatás adott a zsinati ülésen történtekről, majd bemutatta a komáromi gyülekezetből érkezett legfiatalabb  szolgálattevőt, Takács Klaudiát, aki dunaszerdahelyi beosztott lelkészként szolgál. Szólt arról is, hogy a Kárpátalja Nincs Egyedül Programban támogatott mind a négy diákot - a Nagyberegi Református Líceum tanulóit - felvették továbbtanulás céljából magyarországi intézményekbe. Elmondta, hogy az idén is lesz gyűjtés a Nyilas Misi Karácsonya program keretén belül a rászorulók számára, amelyet ezúttal is Misák Alica csilizpatasi lelkipásztor, diakóniai előadó koordinál. A gyűjtés november 1-től december 9-ig tart az egyházmegye gyülekezeteiben, s az összegyűjtött adományokat december 10-én és 11-én lehet leadni a gyűjtőhelyen: Csilizpatason.

Az esperes három gyűjtésről is említést tett. Az egyik, hogy az október 31-ei istentiszteleteken befolyt perselypénzzel a gyülekezetek Egyházunk Diakóniai Központjának munkáját támogatják. Folyik még egy korábban meghirdetett gyűjtés egy padányi család megsegítésére, majd tájékoztatott Erdélyi Pál és Anita vágfarkasdi lelkészházaspár segélykéréséről, akik másfél éves kislányuk Linzben történő szívműtétének fedezésére várnak adományokat. Bucsuházy István, az egyházmegye világi főjegyzője pedig a Magyar Református Egyház megalakulásának 10. évfordulója alkalmából 2019 májusában megszervezendő három napos alkalom előkészületeit ismertette.

A közgyűlés résztvevőinek egyik része

Somogyi Alfréd esperes szólt az egyházközségek által az Egyetemes Egyháztól felvett kölcsönökről és azok törlesztéséről, az új választási törvényről és a Csilizpatason december 7-én a Kárpátalja Nincs Egyedül Program keretében megvalósuló segélykoncertről. A presbiterek létszámának a csökkentésére vonatkozó, két gyülekezeti - Diósförgepatony és Apácaszakállas - felterjesztést is ismertette. Az egyházközségek kérését a közgyűlés határozatban hagyta jóvá. 

A Pozsonyi Református Egyházmegye következő, tavaszi közgyűlésére Somorján kerül sor.

Szöveg: Iski Ibolya

Fotó: Bucsuházy István, PREM