Így ír róla Bod Péter: „Tanúlt a ’ Német országi Oskolákban 1583-dik esztendő tájban, vólt Tarczali Prédikátor, Abaújvár és Torna Vármegyékbeli Ekklésiák Esperestjek, nagy hírű és kedvességű és szép tudományú, nevezetes ember. Köz akaratból írt egy Kátékismust és botsátott Világ eleibe 1597-dik esztendöben. Melyet az után is sokszor nyomtattak ki és közönségesen éltenek véle a’ Reformáta Ekklésiákban.”

A káté és énekszerző, a lelkésznövendékek külföldi egyetemjárását támogató lelkész többek között zsoltárfordítónk, Szenci Molnár Albert útegyengetője is volt. Kapcsolatban állt a református ruszkai Dobó Ferenccel, az egri hős leszármazottjával, aki ekkor alsó-magyarországi főkapitány, császári és királyi tanácsos, barsi és beregi főispán, s a vidék legbefolyásosabb közéleti személyisége.

Siderius csillagszerű ragyogásának titka - neve csillago(s)t jelent - a saját nemzedékében, hogy az élet Igéjére figyelt. Így beszél és tanít minket ma is a példájával a Szentírás igazságára: "...ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek" (Fil 2 ,15-16)

A templom és parókia közti parkolóban került sor a budapesti Kálvin téri 67/95. számú reformációs emlékkő örökbefogadott másának átadására Orémus Zoltán abaúj-tornai esperes igei szolgálatával és áldásmondásával. Az emlékkő, - amely jelképesen összeköt anyaországi "házunk népével" - Luther és Cseri Kálmán szavaival hirdeti az arra járó gyalogosoknak Isten lényét és a reformáció lényegét: „Istennek az a hírneve, hogy a méltatlanokra tekint, s akik haragot érdemelnének, azokat kegyelmében részesíti (Martin Luther)“.

 „A reform új viselkedésre tanít, a reformáció új gondolkozásra“. (Cseri Kálmán)

A reformáció emléknapi istentisztelettel folytatódott, amely egyben a gyülekezeti napok zárása is volt. A mintegy 25 hittanos és konfirmandus énekes-verses szolgálatával keretezve hangzott a reformáció aktualizált üzenete: vissza a Forráshoz - az Irgalmas Istenhez -, aki miatt ma is érdemes odaszánni magunkat Krisztus követésére, mert csak ebből fakad új gondolkodás, és képesség különbséget tenni jó és rossz között.

-má-