A reformátusok még többségben vannak

A korábban szinte színmagyar település mára már nemzetiségileg megosztott. A magyar ajkú reformátusok ugyan még többségben vannak, de szlovák evangélikusok is laknak Runyán. Önálló közösséget alkotnak, de mivel kevesen vannak, nincs saját templomuk. Az istentiszteleteik megtartására a reformátusokét használják.

„A runyai gyülekezet egy 130 főt számláló, igazi családias, tipikus gömöri közösség, akik nagyon nagy szeretettel tudnak együtt lenni az istentiszteleten. Szívesen részt vesznek az egyházmegyei programokon és különböző alkalmakon is. Egy élni akaró gyülekezet. Ennek tipikus példája az is, hogy nagyon szépen megújították a református templomukat, amit az adakozásukkal is támogattak” – így jellemzi röviden a híveket lelkipásztoruk, Nagy Ákos Róbert. 

Mivel Runya kis település, így mindenkiről tudják, hogy hová tartozik. Melyik felekezetnek a tagja, vagy számon tartják azt is, milyen gyakran jár templomba, illetve miért hiányzik. Vannak ugyan néhányan, akik nem vallották magukat egyik felekezethez tartozónak sem, de a számuk elenyésző. A jegyzett 130-as szám így egy reális létszámot tükröz, és nincsenek tartalékok, akikkel még bővíteni lehetne a létszámot – derül ki az adatok elemzésekor.

Elöregszik a gyülekezet

„A gömöri gyülekezetek jelentős részénél már szemmel látható az elöregedés. A közösség jelentős részét inkább az idősek teszik ki. Runyán már kevés fiatal él. Örvendetes viszont, hogy akik még vannak, azok szépen megjelennek az istentiszteleti alkalmakon. Az óvodásokkal, illetve iskolásokkal külön foglalkozunk, próbáljuk visszavezetni őket az Istennel és az egymással való szeretetbeli és hitbeli közösségre” – mondja bizakodóan Nagy Ákos Róbert, aki megemlíti, hogy a gimnáziumi vagy egyetemi kort elért fiatalok jelentős többsége már Magyarországon tanul tovább.

Sajnos, a legtöbbjük ott is marad. Néhányan tovább mentek Nyugat-Európába, ahol a jóléti társadalmak sok mindennel kecsegtetik a pályakezdőket. A huszonéves korosztály emiatt teljesen hiányzik a gyülekezetből. Nem is csoda, hogy sokan másutt keresik a boldogulásukat. A község alsó tagozatos alapiskoláját a kevés gyermek miatt már jó pár évvel ezelőtt bezárták. Számuk most a szomszéd települések alapiskoláit gyarapítják. Egyesek a magyar tannyelvűt, mások a szlovákot. Ez utóbbit főleg a vegyes házasságban élők látogatják. „Nagyon érdekes viszont, hogy azok a gyerekek, akiknek szlovák iskolát választottak a szülei, mégis a magyar református gyülekezethez tartozónak vallják magukat és részt vesznek akár a hittanos vagy istentiszteleti alkalmakon” – avat be a titkokba a lelkipásztor.

A gyermekeknek nem tartanak vasárnapi iskolát. Nagy Ákos Róbert szerint erre nem is tudnak időt szakítani, mert vasárnap a szintén lelkipásztor, Hanván szolgáló feleségével együtt – beleértve a havai Idősek Otthonát - hét gyülekezetben szolgálnak. De majdnem mindig készülnek valamire: például ősszel a bibliaismereti versenyre, télen a közös kántálásra, nyáron pedig táborozni viszik őket.

Már karácsonykor sem telik meg a templom

A hívek – mint általában a legtöbb református közösségben - 10-15 százaléka vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken. Karácsonykor vagy más ünnepi alkalomra viszont kétszer –háromszor is többen jönnek el, de a 13. századból származó templomuk még ekkor sem telik meg. Nagy Ákos Róbert elárulja, hogy amikor a gömöri templomok épültek, azokat ás létszámú közösségnek tervezték. Akkor még számoltak azzal, hogy ha mindenki eljön meghallgatni az igehirdetést, az helyet tudjon foglalni. Sőt, a falvak is reformátusok voltak, többen is lakták. „Most a karácsony esti istentiszteletre lehet azt mondani, hogy szépen megtelnek a padsorok. Ritka esetben esküvőkor vagy más, rendhagyó, ünnepélyes alkalomkor. Egyébként sajnos nem – mondja lakonikusan a lelkipásztor, megemlítve, hogy a lakosság száma drasztikusan ugyan nem csökkent az utóbbi években, viszont a runyai magyar reformátusság ma már alig egyharmadát képezi a falunak: a többiek már szlovákok és más felekezetűek.

Egykor református és színmagyar falu volt Runya

A falu református temploma a 13. századból való, gótikus stílusban épült. A reformáció idején, amikor a falu közössége áttért a helvét hitvallásra a templom a reformátusoké lett, akik többször is átalakították. Az úrasztala és a szószék került a középpontba, az egykori szentélybe pedig padok kerültek. Itt kötött házasságot 1849. május 1-én az ismert költő Tompa Mihály, hanvai református lelkipásztor Soldos Emíliával.

Runya egykor homogén református falu volt. Más nemzetiségű nem is élt a faluban. A II. világháború utáni időszak alapjaiban rengette meg a közösséget. Voltak, akiket otthonuk, szülőföldjük elhagyására kényszerítettek, míg másokat betelepítettek az üresen maradt házakba. A lelkipásztor megemlíti, hogy a Zsoldos család birtokát felosztották a betelepültek között. A gyülekezet lelkipásztorát Ablonczy Lászlót, aki helyben lakó lelkészként szolgált Runyán, mint magyar állampolgárságú személyt kitelepítették. Azóta mindig csak beosztott lelkész szolgálta be a közösséget. Évtizedeken keresztül havonta egyszer, vagy két hetente tartottak istentiszteletet.

„Isten kegyelme mégis megengedte, hogy amikor beiktattak a lelkipásztori szolgálatomba, az ötven évvel korábban elűzött elődömtől, Ablonczy Lászlótól vehettem át a szolgálatot. Nyugalmazott esperesként, 91 évesen elfogadva a felkérését, felköszöntött a beiktatásomon. Ez nemcsak egy ünnepi rítus volt akkor. Elmondhattam, hogy az Úr Isten az ördög munkáját így teszi semmissé. Ötven esztendő elteltével ismét lehetett saját lelkipásztora a gyülekezetnek” – idézte fel Nagy Ákos Róbert a 15 évvel ezelőtti eseményt.

„Mivel reformátusok azt valljuk, hogy a legnagyobb ünnepünk a vasárnap, így az istentiszteleteinket tartjuk a legfontosabbnak, s azokat meg is tartjuk. Mindig készülünk valamire. Megemlékezünk a nemzeti ünnepeinkről, hiszen egy református gyülekezeteknek főleg itt a gömöri régióban, illetve a szórvány-vidéken, küldetésük  a nemzeti ünnepekről való megemlékezés. Ébren kell tartani azt az örökséget, amit Isten adott nekünk: hogy magyarok és református keresztyének lehetünk. Ez különösen fontos küldetése a nemzetiségileg megosztott településen” – mondja a lelkipásztor.

Bibliaórát jó néhány évvel ezelőtt még tartottak a gyülekezetben, de később abbamaradt. Családlátogatásra cserélték ezeket az alkalmakat, hogy közelebb vigyék saját otthonaikban az idősek számára az evangéliumot és így erősítsék a közösséget.

Adakozó hívek

A runyai gyülekezet tagjai nagyon adakozók. Húsz hektár földjük van. Az innen származó bérleti díjat, illetve a hívek adakozását kölcsön törlesztésére, vagy egyéb kiadásainak fedezésére fordítják. Nagyobb felújítások alkalmával pályáznak, hogy különböző támogatások felhasználásával modernizálják az épületeiket.

Megvalósításra váró tervek

A hívek nemrég újították meg a templomukat. De szeretnék visszakapni az önkormányzattól az egykori egyházi iskola épületét. Ezzel kapcsolatban a későbbiekben terveznek tárgyalásokat folyatni a község új vezetésével. Ha sikerül visszakapniuk az épületet, akkor a következő feladatuk annak felújítása, rendbe tétele lesz. A gyülekezetnek szüksége is lenne egy saját épületre, ahol a téli időszakban közösségi térként ki tudnák használni a felnőttekkel való foglalkozásra vagy a gyermekeknek tervezett különböző alkalmaira. Az egyházközségnek parókiája is volt, amit szintén államosítottak, abban jelenleg önkormányzati óvoda működik. A jelenlegi törvények sajnos nem teszik lehetővé annak visszaigénylését.

Mi várható?

„Aki a gömöri falvakat járja, az lemondóan nyilatkozik. Én azt látom, hogy Isten kegyelméből nem csak az van előttünk, amiben ebben a pillanatban vagyunk, hanem is, hogy ha az Úr Isten is úgy akarja, akkor jövője is van a gyülekezetnek. Vannak gyermekek, fiatalok. Folyik a hitoktatás. Egy élő és megmaradni akaró közösség, akikre Isten áldását kérjük és kívánjuk” – mondta bizakodóan Nagy Ákos Róbert lelkipásztor.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: gyülekezeti archív