A Kálvinista Szemle olvasói előtt ismeretes lehet, hogy már évek óta vezeted a Szlovákiában működő koreai református gyülekezetet. Az azonban kevésbé, hogy mivel foglalkoztál szlovákiai szolgálatod előtt?

– Dél-Koreában tolmácsként majd angoltanárként dolgoztam. Teológia tanulmányaim befejezése után számos hazai gyülekezetben, aztán rövidebb ideig Indonéziában, a koreai gyülekezet missziós lelkészeként szolgáltam. Szlovákiába 2004-ben érkeztem. A Bécsi Koreai Gyülekezet azzal az ajánlattal szólította meg Erdélyi Géza püspök urat, hogy a Koreai Presbiteriánus Egyház szeretne Szlovákiába missziós lelkészt küldeni. Ezt az ajánlatot a zsinati tanács jóváhagyta, így családommal együtt ideköltöztem.

Hogy fogadtak titeket, mikor megérkeztetek?

– Nagyon nehéz volt a kezdeti időszak. Őszintén szólva, odahaza nem voltunk ahhoz szokva, hogy az emberek távolságtartók, barátságtalanok. Az itteniekben volt egy bizonyos előítélet az ázsiai ember iránt. Ez különösen a hivatalos intézkedésekkor nyilvánult meg.

Fiaidnak, akik kisgyermekként érkeztek, könnyebb volt a beilleszkedés, mint neked és kedves feleségednek?

– Bizonyos értelemben, igen. A fiaink magyar iskolákba jártak Komáromban. Belecsöppentek az iskolás élet sűrűjébe. Eleinte ez egyfajta identitászavart is jelentett számunkra, mert nem volt könnyű, hogy koreaiként Szlovákiában magyar iskolában tanultak. A szlovák nyelvvel az iskolában ismerkedtek meg. Koreában az angol a legfontosabb idegen nyelv, Dél-Szlovákiában pedig – vicces túlzással – a szlovák. Mi is mint misszionárius család, mivel magyarlakta területre érkeztünk, és magyar nyelvű gyülekezetekbe jártunk, így először a magyar nyelv megtanulása mellett döntöttünk.

Kezdetben miből állt a missziós munka?

– Legfőbb feladatom az volt, hogy miként segíthetném a Szlovákiai Református Keresztény Egyházat abban, hogy missziós gyülekezetek alakuljanak. Együtt dolgoztam a FIRESZ-szel, segítettem a nyári táborok, például a komáromi ifjúsági angol tábor szervezését. Jövőre már 10 éve lesz, hogy együttműködünk az ifjúsági misszióval. A másik fontos feladatot ma már a cigánymisszió jelenti számomra, Tóth Zsuzsával dolgozunk együtt, egyelőre Komáromszentpéter és Csata településeken.

Hogyan zajlik ezekben a cigány közösségekben a misszió? Elmész közéjük, és pontosan mi történik ott?

– Veszem a Szentírást és magyarázom. Arra törekszem, hogy az embereknek kialakuljon az az identitásuk, hogy Isten mindannyiunkat egyformának teremtett. Nem volt különbség zsidó és pogány között, ázsiai és európai nép között, ma se legyen hát semmiféle faji megkülönböztetés. Az emberiség egy faj, és mi, keresztyének, a keresztyén hitet szeretnénk az emberek közé vinni. Tehát minél több emberrel szeretném megismertetni az evangéliumot. Általában a koreai történelemből indulok ki: Korea nagyon szegény ország volt, különösen a háború után voltak nagy nehézségeink. Akkor a lelkipásztorok a szószékről a Jézus Krisztusban való reménységről prédikáltak. És minden megváltozott. Ezt szeretném én is átadni a cigány gyerekeknek, és azt, hogy hinni kell, és teljesen új emberré leszünk Jézusban. Évente kétszer-háromszor megyünk közéjük missziói útra a pozsonyi koreai református gyülekezet tagjaival. Néhány cigány diákot ösztöndíjjal segítünk. A kisebbeknek tavasszal és mikuláskor viszünk ajándékot. Érdekes, hogy a cigányság nem volt annyira távolságtartó. Vannak ugyan nehézségek, de ha hittel végezzük a szolgálatot, akkor eredményes lesz.

 Beszéljünk itteni anyagyülekezetedről. Ki és mikor alapította a koreai református gyülekezetet Szlovákiában?

– Az első gyülekezetet én alapítottam egy hívő családdal 2006-ban Érsekújvárban. Utána, 2009-ben alakult Pozsonyban egy másik gyülekezet, ugyanis néhány hívő ember felkeresett, hogy elmennék-e oda is istentiszteletet és lelkigondozói beszélgetést tartani? Ettől fogva vasárnaponként mindkét helyen tartottam istentiszteletet.

Azóta egy jó évtized eltelt, a gyülekezetek létszáma csökkenő vagy növekvő tendenciát mutat?

– Az érsekújvári gyülekezeté csökkenőt, mert a Surányban működő Samsung gyárban dolgozó koreai munkások a munkaszerződés lejárta után hazaköltöznek. Újak már nem jönnek helyettük, 3-5 év után szlovákiai munkások veszik át a helyüket. Ezért jelenleg Érsekújvárban nincs önálló gyülekezet. 2013-ban a pozsonyi és az érsekújvári gyülekezet egybeolvadt, 2014-től pedig a koreai református missziós gyülekezet betagolódott a szlovákiai református keresztény egyházba. Most 80 tagja van a gyülekezetnek. Vasárnap a családok együtt járnak istentiszteletre. Keddenként imaközösséget tartunk, csütörtökön pedig női bibliaóra van.

És emellett ott van még az egyetem.

– Így van. De kérlek, hadd mondjam még el, hogy a surányi Samsung gyárban, amelyet Bangjoonak, magyarul Noé bárkájának hívunk – örömömre – a hónap első munkanapján, immár hetedik éve tartok istentiszteletet. A koreai tulajdonos hívő ember. Azt tartja, hogy minden hónap első napján az első munkaóra Istené legyen. Neki a pénz másodlagos, mert hiszi, hogy Isten azért helyezte a gyárat ide, Szlovákiába, hogy terjessze az evangéliumot. De bocsánat, miről is kérdeztél eredetileg?

Az egyetemről...

– Igen, elnézést. Missziológiát tanítok, és minden olyan tárgyat, amely a missziológia szakhoz kapcsolódik. Havi egy alkalommal szombaton is tartok előadást.

Van elég érdeklődő, aki missziológiát szeretne tanulni? Mit is jelent pontosan ez a szakterület?

– Fontos nekem, hogy a lelkészek ne csak a bibliai teológia terén, elméleti tudásban legyenek jártasak, hanem kapjanak missziológiai képzést is. Mert a keresztyén örömhír átadása is lényeges. Fontos, hogy a lelkész látogassa az embereket, és az otthonokba is vigye el az örömhírt. Már senkit nem lehet behívni a gyülekezetbe, hanem el kell menni, és „oda kell vinni hozzájuk Istent”. Azt is lényegesnek tartom, hogy a gyülekezeti lelkész feltegye magának a kérdést: ha Isten éppen ide küldött engem, akkor mi a feladatom? Az Úr mit akar tőlem és a gyülekezettől? A lelkész legyen tudatában annak, hogy őt abba a gyülekezetbe Isten helyezte. Ha ez az identitástudat megvan, akkor sokkal könnyebben megy a misszió.

Aki egy kicsit is ismer, azt mondja, hogy egyszerre vagy őszinte és szeretetteljes ember. Most az őszinteségedet kérem! Hogy tetszik a szlovákiai református gyülekezetek élete? Milyennek látsz minket?

– Azt tapasztaltam, hogy a szlovákiai református gyülekezetek szívesen és erősen tartják a reformáció teológiáját, hagyományát. Az úrvacsora előtti bűnbánati hét nagyon jó alkalom, és a konfirmáció előtti két év oktatás is jó dolog. Vannak ifjúsági alkalmaink, de Koreában is kellene az az egy-két év felkészülés. Nálunk az iskolában nincs hitoktatás, csak a gyülekezetekben. Ezt jó lenne Koreában is kötelezővé tenni. Koreai szemüvegen keresztül úgy látom, hogy az itteni társadalomnak része a keresztyén kultúra. Az itteni emberekben benne van a szeretet, a hívő ember megéli a saját jó hitét. A koreaiak életében sok esetben mintha különválna a vallási és a hétköznapi élet.

Köszönjük, jó lesz ezt megfontolnunk.  Érdekelne az is, hogyan látod koreai református egyházad helyzetét a messzi távolból?

– Már tizenhat éve itt élek, és látom, hogy más a koreai és más az európai egyház. Ezért is mondom, hogy azt kell keresnünk, hogy mi az egyház igazi küldetése. Ne anyagias legyen a gyülekezet, ne a növekedést fokozza, mélyebben kell keresni az egyház lényegét. A küldetésünk, hogy a gyülekezet mélyen hívő tagokból álló közösség legyen. Azt kell kérdeznünk és keresnünk: Mi az egyház? Mi a lényege? Mi a gyülekezet? Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi a célja velem Istennek? Mi a feladatunk? Mit szánt nekünk Isten? Kérdeznünk kell megtanulni. 130 évvel ezelőtt, amikor a koreai protestáns keresztyén egyház alakult, akkor még a Hogyan? volt a fontos: hogyan alapítsuk meg az egyházunkat? Most pedig a Kik vagyunk? a lényeges kérdés.

A koreai és a magyar nép között van történelmi sorsközösség. Ti is, mi is nem csak egy országban élünk. Hogyan látod a Dél- és Észak-Korea között utóbbi esztendőben mutatkozó politikai enyhülést?

– Ez egy jó jel, de csak lassan és türelemmel alakulhat ki az enyhülés. A koreai ember konzervatív. Persze nagyon bonyolult a dolog, én úgy látom, az emberek között nem lenne gond a két országrész egyesítése, de a környező országok, és más nagyhatalmak saját érdekeik szerint szólnak bele a folyamatba.

Majd' elfelejtettem: boldog születésnapot! A koreai gyülekezet most volt 13 éves. „Konfirmandus korba” léptetek. Hogyan ünnepeltek?

– Köszönjük szépen a köszöntést. Az elmúlt 13 év alatt több vendég igehirdetőt is hívtunk, és mi is mentünk az ő gyülekezeteikbe. Eldöntöttük, hogy 13 ajándékdobozt küldünk 13 lelkipásztornak, akik nagyon szegény vidéken, kisebb faluban szolgálnak. Jövő évben 14 éves lesz a gyülekezetünk, akkor 14 csomagot tervezünk küldeni. Februárban jön az Ammi Europa nevű missziós csoport, mely szöuli egyetemistákból áll. Az evangéliumot a koreai kultúra segítségével hirdetik. Majd 2019 júniusában Szlovákiába érkezik a koreai presbiteriánus egyház negyventagú női énekkara is.

Park Sungkon 1966-ban született Dél-Koreában. Gyungioo városában turizmust és angol nyelvet tanult. Teológiai tanulmányait Szöulban a Presbiteriánus Teológiai Egyetemen végezte. Kisdoktori címet 2009-ben szerzett az Amerikai Egyesült Államokban, Saint Louis-ban, a Midwest University-n. A PhD címet pedig 2017-ben, Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen. Disszertációs munkájának témája a missziói ekleziológia volt. 2008-tól a komáromi Selye János Egyetemem tanít. Nős, két gyermek édesapja, 2018-ban született első unokája.

Fritz Beke Éva, Kálvinista Szemle 1/2019