Zengett az ének a jókai kórustalálkozón

2019. április 08., hétfő

Hét kórus dicsőítette az Urat énekével a Pozsonyi Református Egyházmegye április 7-én, vasárnap, a jókai református templomban megszervezett kórustalálkozóján.

A kórustalálkozó Kiss Tibor helyi lelkipásztor igei köszöntésével kezdődött, aki  az 1Kr 16 alapján szólt a megjelentekhez: „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, öröktől fogva mindörökké. És mondá a sokaság: Ámen. És dícsérék az Urat”.  Rövid áhítatában elmondta, hogy Dávid Jeruzsálemben építtette és rendezte be királyi palotáját és Isten akaratával egyezően itt állíttatta fel a szövetségnek a sátrát, ahová a szövetség ládáját is szerette volna elhelyezni. Azt a ládát, amelyet csak ott lehetett őrizni, ahol Isten is akarta. Dávid király ünnepélyes keretek között szállíttatta át a ládát Jeruzsálembe, s nagy hálaadó ünnepséget rendezett ebből az alkalomból. Mindenki díszruhát öltött magára, ujjongtak és ugrándoztak kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák kíséretében. Dávid király maga is örvendezett, ünnepelt, sőt, táncot járt Isten tiszteletére. A tánc után a Szent sátor közepén elhelyezték a szövetségnek a ládáját, majd áldozatokat mutattak fel Istennek a színe előtt. Az áldozatok bemutatása után Dávid király megáldotta a népét és étellel kínálta őket. A szövetség ládához pedig állandó szolgálattevőket, őrzőket neveztetett ki, akiknek naponta kellett hálaáldozatot bemutatni Istennek. Dávid király pedig boldog volt, hogy az Úr szövetségládáját Jeruzsálembe hozhatta. Köszönete jeléül pedig hálaadó zsoltárt énekelt az Úrnak. „Úgy gondolom, Dávid nem csak egyszerűen hálát adott Istennek, hanem örökké tartó hálája és hálaérzése járta át a szívét és a belsőjét, mert azt mondta: „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, öröktől fogva mindörökké” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki rámutatott arra, hogy Dávid ebben nemcsak a múltat, hanem már a jövőt is megköszöni: „A múltnak az Istennel átélt eseményei  biztatást és erőt jelentettek a számára és jelentenek a jövőre nézve is. Hiszen számtalanszor megtapasztalhatta már, hogy Isten sohasem hagyja el őt, sem pedig az ő népét”.

A lelkipásztor felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a kórustalálkozó legyen egyfajta hálaadás. „Egy olyan alkalom, amikor énekelve leborulunk Isten előtt és megköszönjük mindazt, amit értünk tett. Meg fogjuk tapasztalni, hogy miközben erőt, biztatást mondunk, meg is kapjuk azt, hogy mindennapi dolgainkat reménységgel folytathassuk tovább. Legyünk mi azok, akik naponta ott szolgálnak és szólnak az Úr szövetségládája mellett, hálából áldozatokat mutatnak be az Istennek. Hiszen azzal a bizonyossággal élhetünk mindannyian, hogy Ő ezután is meg fogja áldani nemcsak életünket, hanem a mi munkánkat is – mondta áhítata végén Kiss Tibor lelkipásztor.

A kórustalálkozó a dunaszerdahelyi női kórus éneklésével kezdődött, akik a kórusvezető, Németh Lídiának az elmondása szerint, nagy örömmel jöttek és készültek erre az alkalomra, hogy átadják mindazt, ami a szívükből háladalként és felüdülésként szolgálhatja a résztvevőket. Először az Itt van Isten köztünk dicséretet énekelték el két szólamban, majd húsvétra  készülve, a Krisztus feltámadott kezdetű 185. éneket és a Kenyered és borod táplál engem, végezetül pedig Mozarttól Vedd fel Jézus igáját kezdetű éneket.

A jókai gyülekezet kórusa szintén az ünnepkörre ráhangolódva választotta és adta elő a Keresztfához megyek, a 341. dicséret Ó, Krisztusfő te zúzott, valamint egy Németországból származó magyarra lefordított Krisztus ártatlan bárány kezdetű énekeket.

A csicsói gyülekezetet, a füssiekkel és a kulcsodiakkal kiegészülő, Gyöngykoszorú népdalkör képviselte, akikről kiderült, hogy többet énekelnek templomokban, mint kultúrházban. A tavalyi nagymegyeri kórustalálkozón is nagy örömmel léptek fel. Lelkipásztoruk Lévai Attila tanácsára és támogatására az idén ismét eljöttek erre az alkalomra. Két népdalfeldolgozást énekeltek el a Boldog az, aki gonosz útra nem indul és Ahogy vágyik a hímszarvas forrás hűs vizére kezdetűt, valamint egy Imát: „Én Uram, Istenem, vigyázz rám.”

Alistálról két kórus is érkezett Oros Márta vezetésével. Először a Református Egyházi Alapiskola és a Zeneiskola tanulóiból verbuválódott gyermekkórus énekelt el két éneket: Dona nobis pacem /Adj nekünk békét/ és John Ruttertől a Hála címűt.

A nagykórus, a Te Deum Laudamus Gárdonyi Zoltán feldolgozásában a 461. Dicséret, a Szelíd szemed Úr Jézus kórusváltozatát adták elő, majd egy 17. századi zeneszerző húsvéti énekét, végül a Szívemet átadom című ifjúsági éneket.

Nagymegyeriek az  Uram közel voltam hozzád, Az Úr csodásan működik, Mikor még semmi nem létezett kezdetű énekekkel dicsérték az Urat a kórustalálkozón.

A somorjai gyülekezet vasárnap éneklő csoportja, nagyhangú és zajos csapata - ahogyan a lelkipásztoruk, György András jellemezte őket – először a Református Énekeskönyvből a 460. dicséretet adták elő, majd a korábban gyakran énekelt ifjúsági, de mára már elfeledett közösségi éneket a Kedves barátom kezdetűt, végül a spirituális jegyekkel is rendelkező Rád bízom-ot tolmácsolták.

A kórusok az Úr asztalához való kimenetele és az éneklésre való felkészülésük alatt a résztvevők a 337-es dicséret egy-egy versszakát énekelték el.

Oros Márta, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztály képviseletében  elmondta, hogy sokszor megtapasztalta már, hogy milyen Isten dicsőségében együtt lenni, az Ő öröméről énekelni. Ezek az alkalmak számára mindig azt jelentik, hogy Krisztusnak van ereje, hatalma bennünk, s általunk és ahogyan mondta: „Ha ezt elhisszük, és szívünkben őszintén elfogadjuk, akkor van jövő. Azoknak, akik Krisztust szeretik, azoknak minden javukra van és megadja, hogy tudjunk tovább énekelni a gyülekezeteinkben az énekeinket”. 

„Hiszem, hogy Isten dicsőségére rosszul énekelni nem lehet. Isten nem azt nézi, hogy mi jön ki a szánkból, hanem azt látja, hogy mi van a szívemben. Hogyha őszinte szívvel bárhogyan teszem oda a hangomat, az én gondolataimat, akkor ezeken a hangokon keresztül tisztítja meg a lelkemet, megerősíti az örömömet. S ha én boldog és örömteljes vagyok, akkor megerősíti a mellettem ülőt, az én közösségemet” – mondta többek között Oros Márta.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Egyházzenei Osztály ősszel a komáromi, pozsonyi és barsi egyházmegyével közösen terveznek a kórusvezetők részére egy szakmai konferenciát énekválasztásokkal, kórusokkal kapcsolatban, amelyre minden érdeklődőt, érintettet szeretettel várnak. 

Gondolatai után közös énektanulásra került sor, amelynek révén a Jézusom az életem megváltója kezdetű ének egy kicsit közelebb kerülhetett a résztvevők számára. Az éneklés végén a résztvevő kórusok vezetőinek átadta az Egyházzenei Osztály ajándékát az Énekeljetek, zengedezzetek Néki! Kórusgyűjteményt.

A kórustalálkozó Édes Árpád alistáli lelkipásztor imádságával és a Nemzeti Imádság eléneklésével, valamint a helyi gyülekezet szeretetvendégségével zárult.

Reformata

Szöveg és kép: Iski Ibolya

események továbbiak →