Letették a somorjai Kiskakas bölcsőde és óvoda alapkövét

2019. május 06., hétfő

A Pozsonyi Református Egyházmegye tavaszi közgyűlésének részeként került sor május 4-én Somorján, a Kiskakas bölcsőde és óvoda ünnepélyes alapkőletételére a Corvin Mátyás Alapiskola mögötti telken. Az eseményen tiszteletét tette Orosz Csaba polgármester, Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok.

A megjelenteket a Somorjai Református Egyházközség nevében Bucsuházy István főgondnok köszöntötte. A gyülekezet gazdag történelméből két pillanatképet villantott fel: az egyik a templomuk megvásárlása a másik a bölcsőde és óvoda építése. Elmondta, hogy a gyülekezet 1789-ben vásárolta meg a templomát kétezer ronyvai aranyért. Majd egy száz évvel későbbi iratból idézett, amely szerint a katolikusok eladják a reformátusoknak a használt, de jó karban lévő orgonáját.

Résztvevők

„Az adásvételről szóló begyezés végén álló mondatot szeretném üzenetként megosztani, amely így szól: „És ekkor még fizettük a templom részleteit is”. Majd rámutatott arra, hogy amikor a gyülekezet elhatározza a templom megvételét és száz évre előre vállal felelősséget és terhet. „Nem egy ember, nem egy generáció, hanem egy közösség. A gyülekezet pedig imádkozik. Bízik megváltójában. A közösség fejlődése és jövője nem mérlegelés, érdekek, politika, hanem egyedül hit kérdése” – hangsúlyozta Bucsuházy István.

Bucsuházy István egyházközségi főgondnok

Kiemelte: „Bölcsődét és óvodát nem magunknak építünk, hanem a felvidéki somorjai magyarság jövőjére. Isten kegyelméből megláthatjuk, ahogy gyermekeink és unokáink itt nőnek fel, és innen lépnek át magyar iskolába, de ennek gyümölcsét ők élvezhetik igazán. Ha az egymást követő generációk nem vállalnak felelősséget egymásért, vagy a közösség tagjai nem mernek száz évre előre is terheket hordozni és dolgozni, az olyan közösségnek nincs jövője” – nyomatékosította Bucsuházy István, majd arról beszélt, hogy magyar óvodák és iskolák, hivatástudattal rendelkező óvónők és pedagógusok, s az ő munkájukat megbecsülő és támogató közösség nélkül nincs magyar jövő se. „Ez közös felelősség, amiért mindannyiunknak kivétel nélkül tenni kell. Nehéz munka vár ránk. Ellenszélben. Kihívásokkal tele, de Isten ma csak annyit kér tőlünk, hogy kezdjük el, tegyük le annak a jövőnek az alapját, amit egyedül ő garantál. Soli Deo Glória! – mondta beszéde végen.

Somogyi Alfréd esperes

Bevezető gondolatai után Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese Edzs 9, 8 verse alapján hirdette Isten igéjét: „Megkönyörült rajtunk Istenünk az Úr, mert meghagyott belőlünk egy maradékot és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, visszaadta szemünk ragyogását Istenünk”. Majd azzal folytatta, hogy ezt az idézetet vésték a somorjaiak óvodájuk alapkövébe. „Jó alap. Az első helyen a könyörülő Isten van, s ez után jön az ember, a nép, még ha csak egy maradéknyi is, majd az Istentől kirendelt talpalatnyi föld, ami hazát, otthont, hajlékot, életteret jelent. S ha mindez megvan, csak akkor tudnak ragyogni a szemek. Ott van csak igazi örömteli élet, ahol az Isten kegyelmével és az Isten kegyelmében él egy közösség.Kívánom, hogy ez a közösség töltse be a somorjai magyar református óvodát is annak mindennapi munkájában” – mondta az igével kapcsolatban az esperes.

Beszédében kitért arra is, hogy kísérteties a hasonlóság a 2500 év előtti viszonyok és a jelenünk között. Utalt arra, hogy immár harminc éve nem vagyunk a foglyai a bolsevik egyház- és Istenellenes ideológiának, ám a mi, felvidéki magyarok is a szabadságnak inkább az emberi összetevőivel próbáltunk meg élni. „Látjuk hová jutottunk három évtized alatt. Lett sok mindenünk, csak a tartással bíró, gerinces és összetartó közösség, mintha elveszett volna. Edzsrásék is mondhatták volna ugyanazt, amit manapság sokan mondanak: Megváltozott a világ. Igazodnunk kell a kor szavához és viszonyaihoz. Mondhatták volna, de nem tették. Alapigénk tanulsága szerint az Úr megkönyörül az ő népén. Teszi ezt azért, mert Ő ilyen Isten. És elmondhatták, hogy megkönyörült rajtunk az Úr” – hangsúlyozta az esperes.

A református bölcsőde és óvoda alapkőletételével kapcsolatban utalt arra, senki nem gondolta volna tíz esztendővel ezelőtt, hogy a református egyházunk, 500 évvel a reformáció után egyházi óvodahálózatot fog építeni. „Megszoktuk már mi is ezekben a kérdésekben az ördög ügyvédjének a szerepét, hiszen gyakrabban mondjuk, nem lehet. Meg soroljuk az érveket: nincs rá pénz, ember, talán már igény sem nagyon. Ám most kiderül, hogy van” – nyomatékosította Somogyi Alfréd.

Majd elmondta, hite szerint isteni könyörület az, hogy a végvárnak számító Somorján református óvoda és bölcsőde épülhet. Kihangsúlyozta azt is, hogy nem maga az építés jelenti a nagy dolgot, hanem az intézmény majdani működése. Hogy az itt pallérozódó gyermekek Jézus Krisztus közelében fognak nevelkedni. Nagy dolognak tartotta, hogy a gyermekek révén családok fognak kötődni a református gyülekezethez s a megváltó Krisztushoz. De azt is, hogy magyarul fognak énekelni, imádkozni és tanulni. Rámutatott arra is, hogy az isteni könyörület bizonyítéka minden olyan hely, épület, közösség, hol az Úr nevében vannak és lesznek együtt a lelkek. Isteni könyörületességnek tartja, hogy az egyházi gyengeséget külső támaszokkal erősítette meg az Úr.

„Az is könyörület, hogy Magyarországnak jelenleg egy olyan kormánya van, amely nemzetben gondolkodik, tervez és cselekszik. Elmúlt az a több évtizedes beteg gyakorlat, amikor nem anyaországként, hanem mostohaként viselkedett kiszolgáltatva minden elszakított térség magyarját az éppen ott felettük regnáló idegen népek kénye kedvének. S a könyörület megragadható bizonyítéka, hogy ez a jelenlegi budapesti politikai vezetés Istent ismerő és félő emberekből áll, akik nem bizalmatlanok az egyházzal szemben, nem nézik le, hanem közös ügyeinket, a közösségépítés dolgában tettekben is bizonyítják, mert úgy gondolják, partnerek vagyunk” – hangsúlyozta az esperes.

Somogyi Alfréd, György András, Lévai Attila

Beszédében utalt arra is, hogy a magyar közösségnek kisebbségi száz esztendős történetében soha nem volt ilyen kézzelfogható könyörületben része. „Valóban csak politikai döntést érzünk mögötte, vagy ott látjuk magát az Istent is. Mert ő bizonyosan ott van. S az is az isteni könyörület bizonyítéka, hogy vannak még nagy dolgokba belevágni akaró emberek, közösségek, generációk” – mondta Somogyi Alfréd.

Majd úgy fogalmazott: Vannak még iskolafenntartó és óvodaépítő gyülekezetek. Nem sokan, de vannak és dolgoznak érte. Az óvodaépítő gyülekezeteink ilyenek. „Ma rajtunk múlnak a dolgok, és ez Istentől kirendelt feladat előttünk. Így kell felfognunk. Isten bennünket tartott meg maradéknak azért, hogy legyenek magyar református emberek Somorján, a Csallóközben, a Felvidéken, s ha mi nem eszmélünk, s nem kezdünk el edzsrási módon megtérni az Úrhoz, bűnbánatot tartani és újulni és megtisztulni, akkor kimúlunk mint a hettiták és a jebusziak. Jó hozzánk az Isten” – hangsúlyozta az esperes. Majd gondolatait azzal zárta, hogy az Úr megkönyörült rajtunk és adott egy talpalatnyi földet. „Itt állunk azon a talpalatnyi földön, amit kirendelt az Isten arra, hogy bölcsőde és óvoda épüljön rajta. Aki óvodát, iskolát épít, az olyan, mintha diófát ültetne, s a jövőért dolgozik”.

György András somorjai lelkipásztor

Az igei gondolatok után György András helyi lelkipásztor mondott imát, majd Komzsík Diána, az intézmény jövendő igazgatója és két óvodás korú gyermek leleplezte a márvány alapkövet.

Az alapkő leleplezése

Lévai Attilának, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar dékánjának az áldásával, valamint a nemzeti imádság eléneklésével zárult a közgyűlés első része.