Mikor alapította a csengettyűzenekart, mi adta az ötletet?

Sok gyülekezetben szolgálok bábbal vagy énekkel, de tanévzárókon is részt szoktam venni. Ilyen alkalommal láttam egy református iskolában, hogy csengettyűkkel játszanak a gyerekek. Csodálatos volt, úgy éreztem, ennél szebbet elképzelni se tudok. Csak néhány csengettyű és kotta kell hozzá, így az is zenélhet, aki nem tud énekelni. Ezek speciális, behangolt csengettyűk. Egyetlen helyen szerezhetők be egész Magyarországon, Szlovákiában nincs is, úgyhogy nem könnyű hozzájutni. A csengettyűzés egyébként nagyon friss dolog, hiszen ez csak a második évünk. Már három doboznyi „zeneszerszámunk” van, ezért már több szólamban is tudunk játszani.

Ezek speciális zeneszámok. Hol szerzi be a kottákat, és mi alapján választja ki az előadandó darabokat? Milyen műveket ad elő a zenekar? Csak itt, helyben, az iskolában, vagy másutt is fellépnek?

Ezeket a kottákat én írom, és már 7-8 darabbal rendelkezünk. Vannak nagyon szép énekek, amiket a templomban is elő tudunk adni. Különösen kedves számunkra, ha esküvőkön, keresztelőkön léphetünk fel. Igyekszem néhány hetényi népdalt is feldolgozni, melyeket iskolai ünnepségeken szoktuk eljátszani. Így az iskolát is szolgáljuk, mert hála Istennek nagyon jó a kapcsolat az iskola és gyülekezet között.

A zenekarnak állandó tagjai vannak, vagy több diáknak is van alkalma a zenélésre?

Általában azok a gyerekek léphetnek föl, azok csengettyűzhetnek, akik eljönnek vasárnapi iskolába. Ez egyfajta ösztönzés is. Nem könnyű feladat, de szívesen játszanak. Természetesen, ha fellépésre készülünk, akkor előre kiválasztom a szereplőket, hogy alaposan be tudják gyakorolni a zeneszámokat. A próbák vasárnap vannak, ugyanúgy, mint a bábcsoport és a bibliaismereti versenyek próbái. Fellépések előtt pedig hetente többször is.

Apropó, bábcsoport. A gyülekezet mellett működik a Tábita nevű bábcsoport is. Mikor alapította? Hány taggal kezdtek, hány tagja van most? A gyülekezeti házban rengeteg bábot láttam.

2003-ban alakultunk. Voltunk húszan is, tizenketten is, most tizenöt gyerek bábozik. Nyitottak vagyunk. Mindenki  bábozhat, aki szeretne játszani. Bizony, rengeteg bábunk van, ezeket ügyes anyukák segítségével készítjük. Különleges a Dávid és Góliát című darabhoz a filiszteus harcos figurája, amely 2,9 méter magas, ezért két kilencedikes fiú tudja csak kezeli.

Ki készíti forgatókönyvet? Milyen témájú darabokat adnak elő? A Tábita csoport hol szokott fellépni?  

A forgatókönyvet én szoktam írni. A Nóé bárkája volt az első történetünk, majd a Jónás és cethal következett. Aztán a Bábel tornya, Dávid és Góliát, majd a József és testvérei. Bár ez utóbbi rendhagyó módon színdarab lett. Mindegyik előadásunk nagyon sikeres volt. A Duna Menti Tavaszon is, ahol gyakran fellépünk, eddig mindig kaptunk valamilyen elismerést. Nekem, személy szerint nem az a célom, hogy díjazzák az előadásainkat, bár a gyerek szeretik a megmérettetést. Számomra az a fontos, hogy utazzon a darab. A közösségépítés a legfontosabb! Mert a heti egy hittanóra nagyon rövid. Borzasztó kevés időt tudunk együtt tölteni. A fellépésekre való utazáskor viszont kiválóan lehet nevelni a gyermekeket, mert ez tulajdonképen egy játékos hittanóra. Ezek az turnék jó alkalmat adnak arra, hogy együtt aludjunk, együtt együnk, tanuljuk az asztali imát, az esti és reggeli imát, a csendes imákat. És jobban megismerjük egymást. Azért is fontos, hogy utazzunk, és távolabb is fellépjünk, mert ez marad meg a gyerekben. Oda megyünk, ahová hívnak. Óvodákba, fesztiválokra. Nemrég Piliscsabán jártunk, tanévnyitón. Tavalyelőtt pedig Erdélyben voltunk, két árvaházban is felléptünk. Összesen tizenegy fellépést csináltunk négy nap alatt. De egyszer már Brüsszelben is szerepeltünk, az is nagy élmény volt! Most a Timóteus házba készülünk, de nemcsak bábbal, a csengettyű zenekart és a felnőttkórust is meghívták. Aztán májusban Debrecenben, az egységnapon képviseljük az egyházmegyét.

Mik a közeli szolgálatai, tervei?

Tizenhat gyereket, négy csoportot készítek fel a zsoltáréneklő versenyre. Mind a négy csoportot más-más anyaggal. Pedagógusokkal megyünk a bibliaversenyre február elején, aztán  Jókán lesz a bibliaismereti vetélkedő. Eddig majdnem minden évben a mi csapatunk nyerte. Idén a Tábita nevez be a Duna Menti Tavaszra. Nem indulunk minden évben, ugyanis a Tábita a gyülekezet mellett működik, az iskolában pedig külön színjátszó csoport van. A tanító nénivel úgy egyeztünk meg, hogy amelyik éven a színjátszó csoport indul, akkor a Tábita nem megy. Idén rajtunk a sor. A Kánai menyegzőt szeretnénk megcsinálni. De ki kell találni egy mesét, amibe beleillesztjük a történetet. Ezt áprilisig, a szemlékig el kell készíteni. Októbertől ezen töröm a fejem, a legnagyobb gondom a dramaturgiával van. Most az a nagy tervem, hogy amint lemennek a bibliai versenyek, nekifogunk.

És a távlati tervei?

Hetényen szeretnék kiadni egy helyi imádságokból álló könyvet, vagyis a saját lelki kincsestárunkat. A régi Bibliákban alá vannak húzva az igék, megjegyzésekkel: Adrikát erre keresztelték, István nagyapát erre az igére temették. Hordják az asszonyok a régi halottas könyveket, az énekeket, mert az áhítat és énekpróba nálunk mindig együtt van. Jó volna az igék történeteit feljegyezni, ebből gyönyörű anyagot lehetne csinálni. De annyi álmom van, hogy négy embernek is adnék munkát, persze fizetni nem tudok...

Van-e valamilyen álma, ami már régóta foglalkoztatja, és már nagyon meg kellene valósítani?

A nőegyleti munka most kezd igazán kibontakozni, azt látom, hogy igen nagy ereje van. Ha hívnak énekelni, akkor viszem az asszonyokat is. Ez jó alkalom egymás megismerésére. Ennek hatására felmerült bennem az ötlet, hogy az asszonyokkal készíthetnénk receptes könyvet, együtt a családi történetekkel, a közösségtörténettel, azzal, amit szájról szájra adnak tovább.  Például, hogy mikor, melyik edényben szoktak főzni, mit vittek enni a kapásoknak, a szüretre és hasonlókat.

Fiatalokat hogyan lehetne bevonni ezekbe a tervekbe? A gimnazista kortól fölfelé nehezen megszólíthatók.

Köszönöm, ez nagyon jó feladat lenne. Pont őket lehetne bevonni, hogy a mamáknál telefonnal megcsinálják a gyűjtést. Egyébként nagyon aktívak és tehetségesek! Nemrég az ifisek azzal az ötlettel álltak elő, hogy nagyon szeretnének egy önálló bábcsoportot alapítani. De nagyon nehéz időpontot egyeztetni. Azonban 2018 karácsonyán elmentek betlehemezni. Ez újdonságnak számított, mert korábban csak a kicsik jártak. Visszanézem a régi fotókat, az én gyerekem is betlehemezett hatévesen. Most meg már apa. Szóval, jöttek a hetényi gimisek, a hajdúbagosi református betlehemes alapján írtam nekik egy jelenetet, amelybe hetényi szófordulatokat is beletettem. Sokat nevettünk, de az egész mégis ünnepélyes lett.

Az elhangzottak alapján úgy érzi az ember, hogy a gyülekezeti nevelőmunka a feleségé, az istentiszteleti szolgálat pedig férjé, Palcsó Attiláé. Hogy van ez a valóságban?

Igen, ez így alakult ki. A hétköznapi házi bibliaórát én csinálom, tizenöt év alatt immár a negyedik helyszínen. Ehhez még jön egy óvodai hittan, kedden áhítat, az énekkari próba is az enyém. Emellett van az iskolai hittan, a bábcsoport, a csengettyűzenekar, az énekkar. És persze, a nyári táborokat se hagyjuk ki! Azok gyönyörűségesek. A templomi részében a férjem elmondja az igét, mi pedig eljátsszuk. Már reggel bábozással kezdünk.

A beszélgetés alatt egyre jobban kibontakozott előttem színes, nem mindennapi személyisége. Nagyon sokat jelent az Ön számára a népművészet, a hagyományok, a régi értékek összegyűjtése. S a gyerekekkel való foglalkozások során is teret kapnak az e témában szerzett ismeretei? A hittanórákon is felhasználja ezt a tudást, vagy ott más módszert alkalmaz?

A hitoktatáson belül nem nagyon tudom felhasználni, mert a hittan tananyag annyira gazdag és bőséges, hogy néprajzzal nem lehet már megtölteni. A metodika terén élménypedagógiát alkalmazok. Ezeket a tanfolyamokat a bátorkeszi Czinke lelkészházaspár szervezi pedagógusoknak, lelkészeknek. Az a lényege, hogy gyerek énekelve és játszva tanuljon. A legfontosabb, hogy szeressék a gyerekek a hittant. Pici gyerekkel ez nem nehéz, de hatodik, hetedik osztálytól kezdve már nagyon komoly játékot kell játszani, hogy a gyerek ki is mondja, szereti a hittant. Végül is ez a célunk. Hogy örvendezzenek. Én legalábbis úgy érzem, az van a hitoktatással is, mint a gyülekezeti élettel, hogy kevés benne az öröm és túl sok benne a gondolkodás, a komolyság – ez jellegzetesen magyar dolog. Mindenhol át kellene adni a hit örömét, de nincs hozzá eszköztárunk. Nem vagyunk felkészülve ezekre a feladatokra.

Az utóbbi időben mutatkozott-e valami haladás, valami áttörés ezen a téren?

Úgy érzem, a gyerekekkel való munka terén megtört a jég... Több hitoktatói konferencián vettem részt, ahol egyértelműen levonták a következtetést, hogy a hittan sikere a hitoktató egyéniségén múlik. Magunkat kell fejleszteni, hitelvünk is kimondja: állandóan. Tudni kell figyelni, és „jelen lenni”. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fejlődés nem is Istentől való. Bátortalanok vagyunk ezen a téren. Miközben óriási szakmai anyag van, hogy jobban csinálja az ember. Én nagyon igénylem a tanulást: mentálhigiénét végeztem, most művészetterápiát tanulok Pécsett.

Mikor van minderre jut ideje?

Nem tévézem… Az idő adott, meg tudok békélni azzal, hogy nem fér bele minden. Ez azt is jelenti, hogy nem vagyok teljesen elégedett a dolgaimmal. Gyakran elfáradok. A fizikai munka és a tanulás feltölt. De ige, imádság és ének nélkül semmire sem jutnék.

Sajnos a hangulatos és tartalmas beszélgetést be kellett fejezni, mert megszólalt az órára hívó csengő, és Gyöngyit hittanórára várták a kilencedikesek…

Kálvinista Szemle 2/2019 Fritz Beke Éva

NÉVJEGY: Écsi Gyöngyi 1965-ben született Vágsellyén. Teológiai tanulmányait Komáromban, a Calvin János Teológiai Akadémián végezte. Jelenleg férje, Palcsó Attila mellett a hetényi gyülekezet beosztott lelkésze. Argentin missziós lelkész és mentálhigiénés szakember. Két gyermeke és egy unokája van.