A Barsi Református Egyházmegye gondnoka, Kiss Pál is ott volt az ünneplők között. Sőt, ő egy nappal korábban érkezett, mivel meghívást kapott a Magyar Református Egyház Zsinatának ünnepi ülésére. „Itt maradtam erre az össznépi ünnepélyre. Ennek a jelentőségét abban látom, hogy megismerkedhetünk a többi egyházrész reformátusaival, például a kárpátaljaiakkal, erdélyiekkel. Velük ritkán találkozunk. Nagyon jó alkalom ez arra is, hogy megbeszéljük egymás ügyes-bajos dolgait és biztassuk egymást. Akár így is, hogy megszólítjuk őket a nap folyamán, hiszen látjuk milyen sok helyről érkeztek. Vannak, akik trikót készítettek erre a napra, mások meg táblákkal közlekednek, hogy tudassák a többiekkel honnan érkeztek, kik is ők valójában. Kiss Magdolna Kárpátaljáról, Tiszabökényből jött. Azt mondja, a határ melletti első faluból, vagyis valamikor ott húzták meg a határt, s ők a túloldalra, a nagy Szovjetunióhoz kerültek. „A református gyülekezetből jöttünk el erre a szép egységnapra, ami felemelő és egy nagyon jó alkalom. Mindenki számára. Voltam korábban is, nagyon gazdag lelkülettel mentünk haza és volt mit átadni a gyülekezetünkbe. Mi is ugyanazok a magyarok vagyunk, mint az igazi magyarok, csak sajnos egy kicsit el vagyunk szakítva egymástól és itt valahogy összeforr ez az igazi testvéri szeretet” – mondja lelkesen Kiss Magdolna, aki nem egyedül jött, hanem többekkel. Közéjük tartozik Balogh Jolán is, aki magáért a találkozás miatt jött. „Egy helyről jöttünk, azért hogy találkozzunk itt, úgy lelkileg, mint testileg a testvérekkel. Először vagyok itt, az előző Egységnapokra nem tudtam eljönni, mert nem volt útlevelem. Akkor a lányomat küldtem el. De most igyekeztem, hogy itt legyek, mert már nagyon vágytam”. Fél Endre a magyarországi Tiszamogyorósi Református Egyházközség gondnoka. Ő elsősorban az Egység napja keretén belül megszervezett presbiteri találkozóra jött Érsek Ferenc presbiterrel, aki első alkalommal vett részt az Egység napján. „Jól érzem magam itt, jók a programok és a műsorok, elsősorban a látványos műsorokat kedvelem, de az egyháziakan is megnézem” – utalt a Nagytemplom előtti főtérre, ahol éppen a rozsnyói alapiskolások adtál elő mártírom játékukat. 

Peresztelke - Erdély – ezt már egy másik táblán olvasom, amelyet Torkos Sándor, a gyülekezet gondnoka tart a kezében. Érdeklődésemre elárulja, hogy a jelzett település Maros megyében található, Szászrégentől öt kilométerre, a Mezőség szájából. „Tíz évvel ezelőtt is itt voltunk, amikor egyesült a Magyar Református Egyház. Visszavágytunk, hogy az évfordulón is itt legyünk. Azért jöttünk, mert ha együtt vagyunk, abban erő van. Bízunk egymásban, s egymás közössége megerősíti a gyülekezeteinket. Igyekszünk találkozni emberekkel, munkatársakkal, más református egyház tagjaival. Nagyon jó ez a találkozó. Debrecen a reformátusok fővárosa, örvendünk, hogy itt lehetünk és részesedhetünk az úrvacsora szent jegyeiből és pecsétjeiből”. Martinovics János a rozsnyói Református Egyházi Alapiskola pedagógusa számára az Egységnap a közösségnek, a hitnek, Istennek az erejét jelenti. 

Egy kisebb csoporttal is összefutottam. Zászlót tartottak a kezükben. A trikójuk felirata elárulta, hogy honnan jöttek. Ott volt közöttük Bögi Pató Melinda, a 150 lakosú Zalaba polgármestere, akivel hatan jöttek a faluból az Egység napjára. „,Az érzés miatt jöttünk. Ezt nem kell megmagyarázni, itt a helyünk” – mondta frappánsan. Ipolypásztóról is hatan jöttek hatan jöttek, illetve közösen, mintegy tizenkilencen azokból a egyházközségekből, amely Ambrus Erika lelkipásztorhoz tartozik. „Egyre kevesebben vagyunk, de összetartunk. Úgy éreztük, hogy itt a helyünk. Az úrvacsorás istentisztelet után megyünk is tovább, Sárosberkeszbe, mert vasárnap aláírjuk a testvér-gyülekezeti szerződést” – mondja a zászlót tartó fiatalember.

Iski Ibolya, Fotó: Szarvas László