A templom az a hely, ahol a gyermekek is épülhetnek

2019. augusztus 12., hétfő

Évek óta szervezett gyülekezeti gyermeknapot a Diósförgepatonyi Református Egyházközség. Az idén először változtattak ezen a hagyományon. A korábban egynaposba sűrített rendezvényt négy napra osztották szét megtöltve gazdag tartalommal, amelynek kiindulási alapját az idei KOEN program adta. Az alapiskolások számára készített gyülekezeti napközis tábornak harmincöt résztvevője volt.

A napi program kilenc órakor kezdődik, reggeli tornával. A gyerekek egy kört alkotva hallgatják az utasításokat és igyekeznek aszerint eljárni. Szép számban jöttek el ma is, a tábor negyedik, utolsó napjára. A gyülekezet első alkalommal szervezett több napos gyermektábort. Tíz éven keresztül – amikor még nem voltak teljesen adottak a feltételek a több napos együttlétnek, csak egy naposokat készítettek a gyermekeknek. „Januárban az egyik presbiterünk, Gyurkovics Árpád javasolta, hogy tíz év után megpróbálhatnánk egy közel egyhetes tábort szervezni a gyerekeknek” – ismerteti az előzményeket Tompa Veronika lelkipásztor. „Akkor még nem tudtuk, hogy a nyári szünidőnek melyik időszakára terveznénk, de úgy gondoltuk, most már adottak a körülmények, s megpróbálkozhatnánk a több napos táborral. Most azonban látjuk, hogy mennyi minden hiányzik még egy tökéletes táborhoz: egy kicsi konyha és a műszaki dolgok is megoldásra várnak. Ettől függetlenül jól lezajlott a tábor, kicsit olyan cserkészes nyári táboros változatban” – mondja a lelkipásztor. Kiderül, hogy a tábor szervezésekor elsősorban az alapiskolásokra összpontosítottak. A község alapiskolájában egész év folyamán zajlik a hitoktatás, így elsősorban őket szólították meg. Aztán a templomban is kihirdették a gyerekek számára ezt a lehetőséget, sőt a hangosbemondón keresztül is tudtára adták a helyieknek, hogy mire készül a református gyülekezet.

„Lett is nagy érdeklődés. Nem sok református gyermek él a faluban, de eljöttek a táborba a más felekezetű osztálytársak is. Így nagyon vegyes társaság jött össze. A létszámból látjuk, hogy nagy igény van a nyár folyamán a gyermekek táboroztatására. Már most azon gondolkodunk, hogy a közeljövőben hogyan fogjuk tudni majd megoldani a növekvő létszámot” – vetíti előre a  reménységét Tompa Veronika. A tábort a 6-tól 15 éves korú gyermekek számára hirdették meg. De az alapiskolás kortól fiatalabbak is eljöttek, az idősebbek pedig magukkal hozták a kisebb testvéreiket. Sőt, voltak elsős középiskolások is. Túlnyomó többségben a 8-9 évesek voltak. A tábor létszáma naponként változott, de általában harmincan vagy ennél többen mindig voltak.

Még önkénteseket sem kellett hívniuk. Jöttek ők maguktól, illetve jelezték, hogy szívesen eljönnének. Diósförgepatonyban a presbitérium fiatalokból áll, nem egy vállalt közülük szolgálatot, vagy ajánlotta fel a segítségét. A frissen konfirmált fiatalok is komolyan vették, amit hallottak, megtanultak és megígértek a felkészülésük során. A négyből ketten segítőként csatlakoztak is a táborhoz. A diósförgepatonyiaknak is a KOEN – Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány munkatársai által kidolgozott program adta a négynapos táborozás alapját. „Minden nap más történetet hallottak a gyerekek. Mivel a tábor vezérgondolatát a Timóteus levélből vett ige – Légy példa a beszédben, magaviseletben,  a hitben, a szeretetben, a tiszta életben … adta, így minden nap ennek a gondolatát jártuk körbe különböző bibliai történetekkel kiegészítve. Van, amit szinte teljesen átvettünk a KOEN programból, de volt olyan rész is, amelyről úgy gondoltuk, hogy kihagyjuk, s inkább más történetet keresünk a helyébe” – avat be a tábor részleteibe a lelkipásztor.

A reggeli torna után a gyerekek egy kisebb gyülekezeti teremben helyezkedtek el, majd a közös éneklés után következett a bibliai történet átadása. A vámszedő Máté elhívásáról hallottunk, aki meghallva Jézus hívását, azonnal követte őt. Megértette, hogy nem a földi vagyon az igazi kincs, hanem az, ha Jézussal békességet nyer az élete. Hitből követte Jézust és a tiszta élet lehetőségét választotta. A csoportos beszélgetés előtt egy kisfilmet is láthattak arról, hogy miként barátkozott meg a testi fogyatékkal élő kisfiú a háromlábú kiskutyával. Tompa Veronika örömmel mondja, hogy úgy gondolták a gyerekeket többnyire a mozgással vagy a kézműves-foglalkozásokkal tudják majd lekötni. Mivel délelőtt még képesek figyelni, így a tanítást és a csoportos beszélgetést is erre az időpontra tervezték be. Meglepődtek azon, hogy a gyermekeket érdekelte a történet, odafigyeltek rá. „Nyilvánvalóan nagyon sok érdekességet is be kell csempézni egy-egy történet elmondásakor a figyelem lekötése miatt, de láttuk, hogy az elhangzottak érdekelték őket. Ezt megfigyeltem a csoportos beszélgetéseknél is. Nekem a kicsit nagyobbak jutottak, de hálás vagyok azért, mert egy-egy történet kapcsán értelmes kérdéseket tettek fel és érdekes gondolatokat kaptam tőlük.

A történetek után egy kis tízórai szünetet is beiktattak. Az egyik nagymama finom palacsintával lepte meg a gyerekeket. Az elfogyasztása után a gyerekek három csoportra osztódtak. A legkisebbek, az óvodások a gyülekezeti ház emeletén található nagy helyiségbe vonultak, ahol színezhettek, társasjátékozhattak. Az alsó tagozatosak a parókia udvarán maradtak, s a tábori füzet kitöltése közben az elhangzott bibliai történetet is boncolgatták, illetve alaposabban megbeszélték a korábban elhangzottakat. A harmadik csoport a templomba vonult, ahol újabb történeteken keresztül igyekeztek nyomatékosabbá tenni az elhangzottakat. A lelkipásztor elmondja, hogy a napközis gyermektáborral szeretnék elérni, hogy a gyermekeket a templom közelében láthassák, megismerjék Isten Igéjét, átadva azt az üzenetet, hogy Jézus Krisztus értük is jött el ebbe a világba, őket is szereti, őértük is meghalt. „ Jó lenne, ha úgy éreznék, hogy a templom az a hely, ahol nem kötelességből, muszájból kell jönni, hanem emlékeznének arra, hogy itt jól érezték magukat, olyat kaptak és hallottak, ami építette őket”.

A tábor ötletadója a presbitérium egyik tagja, Gyurkovics Árpád volt, aki már évek óta foglalkozik – többekkel együtt - gyermekmunkával, s úgy gondolta, hogy az ott szerzett tapasztalatokat jó lenne hasznosítani egy nagyobb tábor keretében a saját gyülekezetében is. „A családomnak az idén ez már a harmadik tábora. Úgy gondoltam, hogy miért ne szerveznénk az egy napos helyett több naposat. És megcsináltuk. Úgy élem meg, hogy Isten áldása van ezen a négy napon. Az egynapos alkalmak is jók voltak, de úgy érezzük többen is, hogy ez a hosszabb is nagyon jól alakult” – mondja örömmel a pedagógusi pályán dolgozó Gyurkovics Árpád. A táborra – a presbitériumi jóváhagyás után - már júniustól el kezdtek készülődni. Megbeszélték, ki mit vállal, összeállították az egyes napok menetét. Július közepén már pontosan tudták, ki miből veszi ki a részét, miben lehet rá számítani, ki mit hoz. Majd a közös kommunikációt elősegítve és meggyorsítva létrehoztak egy FB csoportot, amelyen a segítséget vállalók egymással értekeztek egymással, vagy megosztották ötleteiket. „Én már lassan húsz éve foglalkozom gyermekmunkával. Isten erre hívott el” - mondja Gyurkovics Árpád. „Olyan jó volt ezt megérteni, meglátni kamaszként, majd fiatal felnőttként, hogy engem gyerekek közötti szolgálatra választott ki Isten. Akár pedagógusként a hétköznapi életben, akár a táborok szervezésében a nyáron vagy a tavaszi szünetben. Az Emmaus Polgári Társulásnak is állandó munkatársa vagyok, s ott is már évek óta szervezzük a táborokat. Én ebben találtam meg azt a szolgálati helyet, ahová Isten tett. Koromból kifolyólag én most inkább már a hátteret biztosítom, hogy minden a helyén legyen, úgy menjenek a dolgok, ahogyan azt elterveztük. A hangom miatt a fegyelmezést is rám bízták” – meséli Árpád. „Személy szerint azt éltem meg, hogy nagyon kell a gyülekezetekbe egy ilyenfajta szolgálat, ahol generációk fognak össze. A fiatalok találkoznak az idősebbekkel, akik tízórait vagy uzsonnát hoznak, vagy elmosogatják a koszos edényt.  Ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy megismerjék a gyerekek a gyülekezetüket, a templomot, annak környéket. Jöjjenek rá arra, hogy itt nemcsak istentisztelet tartanak, hanem nyitottak vagyunk a gyerekek felé való szolgálatra – igaz, vasárnapi iskola évek óta működik, kis létszámban ugyan  - de itt vagyunk év közben is, lehet velünk találkozni máskor is, nemcsak nyáron” – mondja Gyurkovics Árpád. A közös ebéd után már csak a játék maradt hazamenetelig. Számháborúztak, fociztak vagy tollaslabdáztak, kézműveskedtek, illetve kinek mihez volt kedve. Azt tartották szem előtt, hogy a gyerekek mozognak sokat és jól fáradjanak el az esti könnyebb elalvás kedvéért. Jövőre visszavárják a gyerekeket! Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →