„Bár az első írásos emlék az eredetileg mindenszentekre felszentelt, katolikus templomról az 1390-es évekből származik, a legújabb kutatások szerint a legrégebbi része (a templomhajó 2/3-a az egyenes záródású szentéllyel és a rá csatlakozó sekrestyével) a 13. század végén, de inkább a 14. század elején épülhetett. A templomhajót minden bizonnyal az 1526-os esztendő környékén nyugati irányba a fal toldásával és toronnyal bővíthették.”A templom belső falain található freskótöredékek a 14–15. századból származhatnak. Az északi falon feltárt freskótöredék felső részén a Szent László-legenda, az alsó részén pedig többek között kis Jézus Szűz Mária ölében, illetve szentek ábrázolásainak részletei láthatók. A lelkipásztor az északi fal vakolatában lévő ujjlenyomatokra hívta fel figyelmünket, mely akár a román kori templom építőmesteréé is lehetett. A templom beltere a református hagyományokat tükrözi. A templomhajó mindkét végét karzat zárja, melyek közül a keleti oldalon egy 1913-ban épített neoreneszánsz orgona szekrénye található. (Sajnos a szuvasodás miatt a belsejét el kellett távolítani). A jelenlegi mennyezeti kazetták másolatok, az eredetiek az 1875–1876-os években, a templom teljes felújításakor készültek. „Az új mennyezet a régi alá kerülve sajnos elrejti a korábbi kazettákat, kivéve a mennyezeti középdíszt, amely restaurálva lett” – mondta André János.  A jelenlegi templomot körülvevő védfallal határolt területen végzett talajszondázás során a csontokon kívül épületmaradványokat is találtak a szakemberek, akik feltételezik, hogy az egykori épületek a fennmaradt pincéhez hasonlóan élelmiszer tárolására is szolgálhattak. Ugyanakkor a templom szentélyére csatlakozó két részes sekrestye alapjai is előkerültek.„Érdekes látni, hogy az 1526-os esztendő környékén még katolikus szellemben bővítik a templomot, de az 1560-as évekből származó esztergomi, katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek már arról tanúskodnak, hogy a gyülekezet a lutheri tanítás követője” – mondta a lelkipásztor. Azt is elárulta, hogy bár a gyülekezeti jegyzőkönyvek szerint 1606-ban épült a templom, de a feltárások alapján „a lelki templom, a református gyülekezet születését, kezdeteit tehetjük erre az időre.” Az érdeklődők kérdéseire válaszolva André János elmondta, hogy a templom léte, helye az évszázadok során nagy hatással volt a fennsíkon levő települések életére. Több környékbeli, kisebb település (pl. Korotnok, Kisfalu) szűnt meg fokozatosan, míg Szilice népessége megnövekedett. A gyülekezet ehhez alakította templomát: az 1700-as, 1800-as években végbement javítások alkalmával a katolikus szentély- és sekrestyerészt elbontották, az istentiszteleti helyet klasszicista stílusban bővítették. A hajó freskós díszítését is nagymértékben eltávolították, mikor egységes vakolattal hozták össze a régi és az újonnan épült részt.A gyülekezet az évszázadok folyamán dicső és egyben embert próbáló időszakokat élt át.  A tornai egyházmegye számára két esperes – Gyarmathy József és Lovass Sámuel – került ki innét a 19. században. A szocializmus idején sokan eltávolodtak az egyháztól. 1993-ban egy villámcsapás érte a templomot. Az égő és leomló templomtető többeket megérintett, ahogyan az azt követően idekerült Spisák István lelkipásztor szolgálata is.

Az egykori finánclak épületét a két világháború között a magyarországi Soli Deo Gloria református ifjúsági mozgalom kapta meg. Az ottani táborok többek életét befolyásolták. Még nem is olyan régen, volt, aki visszalátogatott az itt táborozók közül, hogy ő annak idején Szilicén tért meg.” Az 1930-as népszámlálás szerint Szilicét 775 lélek lakta. A jelenlegi kevesebb, mint 600 lakosából 120 a református egyházfenntartó, és ennek kb. 10% -a látogatja rendszeresen az alkalmakat. A településen lévő általános iskolában az alsó tagozaton, 1–3. évfolyam részére van oktatás és heti egy alkalommal hitoktatás is. A felső tagozatosok Rozsnyóra járnak be. Az óvodában nincs hitoktatás.

„A gyülekezet léte Isten kegyelméből van, és – mint egész egyházunkban – imádság témája kell, hogy legyen, kérve az Urat, hogy adjon ébredést, újulást, megtérést, amely a gyülekezetüket is újból megtaláló, építő, hitüket megélő egyháztagokban gyümölcsözik” – fejezte be érdekes ismertetőjét a lelkipásztor.

Kép és szöveg: ,Fritz Beke Éva

Kálvinista Szemle 11/2019