A koronavírusról olvasva a híreket, eszembe jutott a 32 évvel ezelőtti pozsonyi békés gyertyás tűntetés, melyet megdöbbenésemre a tömegbe vezényelt rendőrautók sorfalával és vízágyúkkal vertek szét. Így is rést ütött az akkori kegyetlen rendszeren. Sajnos ma is komoly bajok vannak. Nemcsak egészségügyi és politikai, hanem mindezek előtt lelki bajok!

Mit tehetünk ilyen nehéz körülmények között? Mit tanácsol az Ige? Zákeus története arra figyelmeztet, hogy a jézusi szeretet radikális változást hozhat az ember életébe. Jézus bűnbocsátó szeretettel fordul felénk! Mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy bár mi kegyelmet és szeretetet kaptunk, mások felé viszont követelményeket támasztunk.

Pedig Jézus Zákeusnak nem azt mondja, hogy: ha rendes ember leszel, akkor bemegyek a házadba. Hanem annak ellenére, amilyen vagy, szóba állok veled. – Ez az a szeretet, amely gyökeres változást hozhat az ember életébe. Ezért fogalmaz Jézus úgy, hogy „az ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet". Ez a jézusi szeretet megbotránkoztatott sokakat akkor is, és ma is. De ez a jézusi szeretet az, mely képes megváltoztatni az embert. Ezt a szeretetet Zákeus elfogadja, sőt ennél több történik az életében, mert ennek mindig következményei vannak.

Zákeus ugyanis nemcsak kimondja, hogy szereti Jézust, az életében pedig minden változatlanul folytatódik: hazudik, csal, hűtlen, mint korábban – hanem megpróbálja rendezni, amit még lehet. Ez a bizonyítéka annak, hogy valóban megragadta őt az isteni szeretet, és benne valóságos változás kezdődött. A Jézusba vetett hitnek ez a következménye jótékony hatással van Zákeusra, és jótékony hatással van a környezetére is.

Tehát: mit tehetünk mi ma itt, ahol komoly bajok vannak? Mire van nekünk egyáltalán küldetésünk?

Először is komolyan kell vennünk, hogy Jézus Úr mindenek felett, és ez a remény mozgósít a reménytelen élethelyzetekben is.

Aztán: Áldás ott lesz, ahol az isteni mentő szeretet érvényesül és mozgat bennünket!

És fogadjuk el örömmel Isten megbocsátó kegyelmét. Adjuk tovább a szeretetet, ami minket is megragadott és megváltoztatott.
Ezzel tehetünk a legtöbbet megmaradásunkért, megújulásunkért és testi-lelki egészségünkért. Ebben a hitben erősödjünk meg. Ezt a kegyelmes szeretetet adjuk tovább, hogy egyre többen belülről változhassanak meg minden külső (társadalmi, vagy egészségügyi) kényszer nélkül. Így ezek a belső, krisztusi szeretet által megragadott szívű emberek lehetnek az Úr Jézus mentő szeretetének újabb eszközei. Így legyen! Ámen.

Dobai Sándor, dunamocsi lelkipásztor