E levél által szeretnénk bíztatást adni a tisztújítás ékes és szép renddel történő véghezvitelére, s egyben három fontos dologra rámutatni, amelyek véleményünk szerint nem hagyhatók figyelmen kívül.

1. Világunk erkölcsi mélyrepülésben van. Ennek látható jele az, hogy szemünk előtt játszódik le az értékek devalválódásának folyamata, amelyeknek következménye az emberek életének kiüresedése és a társadalmi normák szétesése. Ezért egyre nagyobb jelentősége van az egyház missziói tevékenysége mellett a személyesen megélt hitnek és példaadásnak. Nem mindegy az, hogy kik kerülnek a gyülekezetekben, az egyházmegyékben és az egyetemes egyházban azokba a tisztségekbe, amelyekben az egyházunkat vezetni és a világ előtt képviselni kell. Ezekre ugyanis érvényesnek kell lenni Pál apostolnak Timóteushoz írt meghagyása: „… légy példa a hívőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban.” (1Tim 4,12) Erre akar rámutatni az 1/2018. számú, az egyházi tisztségek betöltéséről szóló törvényünk is, amikor a 9.§ (1) bekezdésében kimondja: ”Egyházi tisztségre olyan önálló egyháztag jelölhető, és választható, aki a Szentírás mértéke szerint a református keresztyén hit és erkölcs gyakorlásában, az egyházi közösségben és azon kívül is jó példával elől jár.” 

2. A világban lefolyt nagy változások az egyházunk életét sem hagyják érintetlenül. A konzervatív értékeket szem előtt tartva és megőrizve meg kell találnunk az egyház folyamatos építésének lehetőségeit. Sok olyan kihívással kell szembenéznünk, amelyek mély lelki látást követelnek, de egyszersmind a modern kor ismereteiben való megfelelő felkészültséget. Ezen a területen elengedhetetlen a fiatal generáció bevonása az egyház kormányzásába, szem előtt tartva Pál apostolnak a fiatal tanítványhoz, Timóteushoz intézett szavait: „Senki meg ne vesse a te ifjúságodat…”(1Tim 4,12) Tartsuk szem előtt a folytonosságot, amely a gyülekezet megfelelő életszerűségét biztosítja, tiszteletben tartva mindemellett az idősebb generáció tapasztalatait és bölcsességét.

A tisztségekre való jelöléseknél és a jelölések elfogadásánál szembesítsük magunkat a kihívásokkal, egészségi állapotunkkal és életkorunkkal, és tegyük fel önmagunknak a kérdést: Megfelelek-e az elvárásoknak és képes leszek-e hat éven keresztül betölteni tisztségemet és végezni a szolgálatokat? Hiszen hat esztendő nem kevés idő!

3. Mindezek felett ügyeljünk a választás tisztaságára. A szolgálatra való elhívásnak két ismérve van: a belső elhívás és a külső elhívás. A belső elhívás az Úrtól van, személyes, belső megszólítás és hitben való bizonyosság által. A külső elhívás pedig a gyülekezetektől, az egyház választást gyakorló szerveitől azon ismeretek által, amelyek a jelölt személyiségéről, addigi tevékenységéről leolvashatóak.

Pál apostol írja a korintusiaknak: „… nem járunk ravaszságban és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4,2)

Ugyanezt akarja megerősíteni a választási törvényünk 10.§-a, amely így hangzik:

„Nem megengedett a választóknak a Szentírás mértéke szerinti református keresztyén erkölcsi normákkal összeegyeztethetetlen módon történő befolyásolása, különösen valótlan állítások nyilvánosság előtti közlése, illetve a választók közötti terjesztése.” 

A tisztújítás alkalmával tehát igazodjuk e mértékhez és válasszunk alkalmas szolgálattevőket!

Mindezeket szívünkön hordozva kívánunk egész egyházunkban minden választónak és jelöltnek bölcs mérlegelést és józan, megfontolt döntéseket a választások alkalmával. Isten adjon áldást életünkre és szolgálatunkra!

Atyafiságos köszöntéssel

Mgr. Fekete Vince                Mgr. Fazekas László

   főgondnok                                 püspök