Az alkalomra az ötven fős keretet betartva a feledi, simonyi és a darnyai egyházközség presbiterei, a Gömöri Református Egyházmegye esperese Nagy Ákos Róbert és neje, Nagy Andrea lelkipásztor, valamint Bán Zoltán egyházmegyei gondnok vett részt, illetve Gál István polgármester és a helyi gyülekezet Bárka kórusa.

A megjelenteket az orgonajáték után Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese köszöntötte. Beiktatási beszédét azzal kezdte, hogy sokat gondolkodott azon, milyen Ige alapján szóljon majd ezen az alkalmon, hiszen ő maga is személyesen is érintett. Egyrészt esperesként, másrészt mint a lelkipásztor családját ismerő barát, akivel sok minden összeköti. Megemlítette azt is, hogy egykor ő is szolgált ebben gyülekezetben, amely időszak alatt lehetősége volt megismerni az itt élő testvéreket. „Most pedig tisztemből adódik az a megtisztelő feladat, hogy Abaházi Zsolt lelkipásztort beiktassam a simonyi, feledi és a darnyai egyházközségek lelkipásztori tisztségébe“ – mondta az esperes, majd szólt arról, hogy ne feledkezzünk meg hálát adni Isten minket el- és befogadó szeretetéért. Hozzátette: Ezt erősíti meg a mai napra kijelölt ószövetségi igénk, melyben azt olvashattuk a gyermek Salamonnal kapcsolatban: „Az Úr pedig szeretetébe fogadta őt”.Az esperes megosztott egy örömhírt is arról, hogy Krisztusban Isten az Ő szeretetébe fogadott mindannyiunkat, így Isten gyermekei lehetünk, s bátran szólíthatjuk Teremtő és Mindenható Istenünket Mi Atyánknak. „Nem vagyunk magunkra hagyva, nem vagyunk egyedül, s ez örömünk forrása. Kihívások és nehézségek közepette pedig ez a mi reménységünk és vigasztalásunk: Istennek az Ő szeretetébe fogadott gyermekei vagyunk, s ezt mindannyian meg is tapasztalhattuk. Jó visszatekinteni, hogyan vezette Isten a mi egyéni és közösségi életünket. Igaz ez a lelkészcsaládra, kik otthonra lelhettek itt a simonyi parókián s két gyermeketekkel együtt hozzátartozói lettetek az itt élőknek” – mondta Nagy Ákos Róbert, majd a gyülekezet tagjai figyelmébe Isten gondoskodó szeretetét állította azzal, hogy még a többszöri csalódás után is az Úr nem feledkezett el pásztort, vezetőt adni az itt élők számára. „Egyénileg örömben és próbák között sokszor megtapasztalhattuk Isten irántunk való megtartó szeretetét, ezért csak hálaadással gondolhatunk mennyei Atyánkra” – fogalmazott az esperes, majd az imádság és a szimbólumok, az egyházközségi pecsétek és a templomok kulcsának az átadásával beiktatta hivatalába Abaházi Zsolt megválasztott lelkipásztort.

Szaniszló Dániel, a simonyi gyülekezet idén konfirmált fiatalja egy énekkel köszöntötte a beiktatott lelkipásztort.

A beiktatott lelkipásztor szószékfoglaló igehirdetésének alapjául „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz” (1Móz 4,7) szolgált. Abaházi Zsolt az igével kapcsolatban elmondta, úgy véli, az nem tartozik az ismertebb, népszerűnek mondott bibliai igék közé, mert nem olvasta azokat naptárakon, könyvjelzőkön. „Ez a mondat szépen, csendesen, szinte észrevétlenül megbújik Káin és Ábel történetében, de amire rámutat az talán a leggyakoribb emberi elvárás a világ kezdetétől. Ez az ige a helyes cselekvést állítja elénk, mint kitűzött, elérendő célt” – magyarázta a lelkipásztor hozzáfűzve, hogy ez az egyik legfontosabb emberi elvárás is a másikkal szemben. Már a kis gyermeket is azzal engedi el a szülője otthonról, hogy legyen jó, s mikor megérkezik jön a kérdés: Jó voltál? Majd arról beszélt, hogy mindenki jót szeretne: a pedagógus jó gyereket, a szülő jó tanárt, a beosztottak jó főnököt, a polgárok a helyes és jó dolgokat cselekvő politikusokat. De ez vonatkozik egyházi berkekben is: a lelkipásztor jó gyülekezetet és presbitériumot szeretne, a gyülekezet pedig jó lelkészt.

Majd beszélt arról, hogy aki egész életében képes jól cselekedni, az valóban kihúzhatja magát, tényleg emelt fővel járhat. De a kérdés csak az, hogy van-e egyáltalán ilyen ember? Jó lenne így élni. Tökéletesen megfelelni mások, önmagunk és Isten elvárásainak. Jó lenne sohasem hibázni, mindig felemelt fővel járni – magyarázta az igehirdető azzal, hogy be kell ismernünk, ha az akarat meg is van, sajnos nem vagyunk tökéletesek. „Hibákat követhetünk el a legjobb szándékunk ellenére is: lelkészként, presbiterként, gyülekezeti tagként, magánemberként. És ha ez megtörténik, akkor csalódunk. Csalódunk önmagunkban és a másikban, mert másra számítottunk, mást vártunk. Nem így képzeltük. És amikor az embernek csalódnia kell, akkor a csalódásból könnyen keserűség lehet, a keserűségből harag, a haragból megosztottság és szakadás. Azt hiszem mindannyian láthattunk már ilyet végbe menni egy-egy gyülekezetben. Akár személyes tapasztalatként a magunkéban, vagy más közösség életében. Pedig ez egy olyan forgatókönyv, amit nagyon könnyű elkerülni akkor, ha az Isten szavát komolyan vesszük – aszerint gondolkodunk és cselekszünk” – magyarázta a lelkipásztor, majd kitért arra, hogy kilenc éve áll lelkészi szolgálatban, de egyvalami nagyon tisztán kirajzolódott előtte hivatása gyakorlása közben: az, hogy, ahol szeretet, megbocsátás van, ahol az emberek szeretettel tudják figyelmeztetni egymást a másik javát keresve, s ahol Krisztus nevében mondanak és tesznek, ott mindig sokkal nagyobb az összhang, mint ahol más módszerekkel állnak a dolgokhoz.Szószékfoglaló beszédében felhívta a figyelmet arra is, hogy habár szerény körülmények között, de mégis egy igen fontos esemény történik, amikor három gyülekezet és nem egy, hanem két lelkész – utalva ezzel a szintén lelkipásztor feleségére Ágnesre - bizalmat szavaz egymásnak az előttük lévő közös jövőre nézve. „Szeretnék nagyot ígérni, azt mondani, hogy mindig mindent jól és hibátlanul fogok tenni, de én is csak ember vagyok. Távol a tökéletességtől, hajlamos a hibázásra. De minden erőmmel azon leszek, hogy az Isten által rám bízott gyülekezetek javát és épülését szolgáljam. Végezve a feladatot könyörületességgel, jósággal, alázattal, szelídséggel, türelemmel és mindenek felett megbocsátással, szeretettel tanítva teljes bölcsességgel, de ha arra lesz szükség, akkor Jézus nevében intéssel, figyelmeztetéssel" – mondta Abaházi Zsolt.Beszéde végén felidézte a Káinnak szóló figyelmeztetést: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz”. Egyedül nagyon nehéz, sőt, lehetetlen így élni, de Isten lelkének vezetésével sokkal könnyebb. Ebben leszünk mi partnerek, a két lelkész és a három gyülekezet. Segítsen az Isten abban, hogy gyarló emberi voltunk ellenére is tudjuk egymást szeretetben elhordozni és az Isten által kijelölt úton terelgetni, megélve az igazi békességet és ezzel is hirdetve az Úr dicsőségét ebben a világban” - zárta szószékfoglaló igehirdetését a lelkipásztor.A simonyi Bárka kórus két énekkel is szolgált, majd a mindhárom gyülekezet képviselője is köszöntötte Abaházi Zsoltot beiktatása alkalmából, amelyhez csatlakozott Gál István, a község polgármestere, Bán Zoltán egyházmegyei gondnok és Nagy Ákos Róbert esperes is.Iski Ibolya

Fotó: Abaházi Fejes Ágnes