A hatalmas épületnek azonban csak az egyik, földszinti részét használja az egyházközség a bölcsőde számára. Hangulatos folyosó vezet a nagy terembe, ahol az 1-3 éves korú gyermekek már izgatottan várják a tiszteletes asszony, Révész Csilla vezette újabb Ringató foglalkozást. „Eleinte csak nézték, nem értették a kicsik, hogy mit akarok itt egy gitárral a kezemben, de aztán a zene hatására felszabadultak és örömmel kapcsolódtak be a játékba” – árulja el az első zenés találkozás fogadtatását.„Ma már nagyon várják a gyerekek ezt a félórát, amikor énekekre és mondókákra tanítom őket, közben lelkesen ugrándoznak, táncolnak, illetve, ha lehet, akkor el is mutogatják a hallottakat”. Mivel az anyukák nincsenek jelen ezen a foglalkozáson, így őket erre az időre a bölcsőde alkalmazottai helyettesítik, akik együtt énekelnek és játszanak a gyerekekkel.

A mintegy 15 férőhelyes bölcsődét jelenleg nyolc gyermek látogatja, de a Révész lelkészházaspár már ezt is jó eredménynek tartja hiszen a kezdetekkor még a kevésnek is igazán tudtak örülni. Mostanra naponta vannak új érdeklődők, akik szeretnék gyermeküket a bölcsődébe íratni. Eredetileg 12 gyermekkel való gondoskodásra tervezték az intézményüket, de az ottani Közegészségügyi Hivatal úgy vélte, a helyiség alkalmas akár tizenötnek is, végül ennyi gyermek számára engedélyezte a bölcsőde működését, amelyet még 2019 szeptemberében adtak át ünnepélyes keretek között. Akkor még úgy vélték, hogy októberben már fogadhatják is a csöppségeket, hiszen több szülő is jelezte, igényelné gyermeke számára a bölcsődét. A tervezett időpontig azonban nem érkezett meg a működéshez szükséges engedély, így csak december elejétől fogadhatták a kicsiket.„Akkor is csak nagyon szerény keretek között, két gyermekkel nyitottuk meg a Mózeskosár bölcsődénket. Az anyukákat azonban nem aggasztotta, hogy kevés a gyerek. Mivel visszamentek dolgozni, szükségük volt arra, hogy arra az időre itt hagyják a gyermeküket. Később egyre többen kerestek fel bennünket. Van olyan szülő, aki egész hetes felügyeletet kér a gyermeke számára, de van, akik csak egy-két napra hozza el. Most jelezte az egyik szülő, hogy csak a júliusi időpontot igényli, mert egész nyáron dolgozni fognak. Rugalmasak vagyunk ezen a téren, mert örülünk mindegyiknek” – mondja Révész Tibor, a gyülekezet lelkipásztora, aki megemlíti, hogy korábban, 20-30 évvel ezelőtt Zselízen is volt bölcsőde, de mint a legtöbb településen, itt is megszüntették. Az akkori törvényhozás ugyanis lehetővé tette, hogy az anyukák otthon maradhassanak gyermekükkel hároméves korukig. Most ismét változott a helyzet, egyre többen szeretnének korábban visszamenni dolgozni, mert anyagilag vagy szakmailag nem engedhetik meg a több éves kiesést. Így szükség van a bölcsődére. Az egyházközség számol azzal, hogy a későbbiekben lesz elég jelentkező és telt házzal tudnak majd működni, de tisztában vannak azzal is, hogy egy új intézménynél kell bizonyos felfutási idő is, illetve, hogy ismét a köztudatba kerüljön a bölcsődének a gondolata. „Úgy látom, hogy ez az elmúlt, koronavírus-járvánnyal is fűszerezett jó egy év ezt a felkészülést szolgálta” – magyarázza a lelkipásztor. Révész Tibor, zselízi lelkipásztor

A magyar kormány 2016-ban hirdette meg a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programját, amelybe bekapcsolódott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is. Az egyház vezetése a zselízi lelkészházaspárt is megszólította, hogy elgondolkodjanak azon, az egyházközség részese kíván-e lenni a programnak vagy sem. Akkor csak egy fél órás gondolkodási időt kaptak, amit intenzív imádsággal töltöttek ki, hogy Istentől látást kapjanak a döntésüket illetően. A felkérésre igent mondtak, amit így utólag, még az azt követő akadályok és nehézségek ellenére sem bántak meg. Bölcsődére pedig éppen annak a hiánya miatt esett a választásuk, bár Révész Tibor lelkipásztor szerint óvoda alapítása, vagy a már meglévőnek az átvétele egyszerűbb lett volna, de nem akartak a jól működő magyar nevelési nyelvű Cimbora óvoda mellett egy másikat indítani és vele versenyezni, sem pedig megosztani a kisvárosnak az amúgy is fogyatkozó és asszimilálódó magyar lakosságát.

Beszélgetés közben kiderül, hogy eredetileg egy kisebb épületet szerettek volna felhúzni a parókia udvarán, lett is volna erre lehetőség, de ahogyan haladtak a tervezgetésben, fokozatosan erősödött meg bennünk az a gondolat, hogy a Nyitra megye tulajdonában lévő, üresen álló egykori gimnázium épületét kellene megvásárolni erre a célra azzal, hogy itt kapna helyet az önkormányzati Cimbora óvoda is. Így került egyházközségi tulajdonba az egyszintes, picével ellátott és tetőtéri kihasználhatósági lehetőségeket is magába foglaló épület, amelyen másfél évig tartottak a szükséges a felújítási munkálatok.

Az épület ünnepélyes átadása 2019 szeptemberében

A beruházás költsége, amelyet teljes mértékben a magyar kormány fedezett a Bethlen Gábor Alapon keresztül, 960 ezer euróba került, magába foglalva az épületért fizetett, 137 ezer eurót is. A berendezések és a játszótéri elemek egy részét pedig ennek a programnak a keretéből, de egy másik csomagból fedezték. „Egy hosszú, kemény és tanulságos időszak van mögöttünk és bizonyára lesznek még nehézségek, de nem bántuk meg a döntésünket. Sőt, a gyülekezettel együtt nagyon hálásak vagyunk azért, hogy részt vehettünk ebben a programban, s létrejöhetett egy ízlésesen kialakított új intézmény, ahol a gyermekek eltölthetik az életüknek egy nagyon fontos időszakát. A velük foglalkozó személyek is kötelességüknek tartják, hogy a gyermekekbe már ilyen korai életszakaszban belecsepegtessék az Úristen szeretete mellett a magyar nyelvnek a gazdagságát és szépségét is – mondja Révész Tibor.Cserba Gabriella gondnok, a bölcsőde átadásán

Cserba Gabriella, az egyházközség gondnoka még az elmúlt, nehézségekkel terhes időszak után is ugyanolyan lelkes és reménykedő, mint a bölcsőde átadásának a napján. „Én mindig nagyon bizakodó vagyok. Most nyolcan vannak a bölcsődében, de bízom abban, hogy szeptemberben még többen lesznek, mert elment a jó híre az intézményünknek. A tiszteletes asszony a Ringató keretében másutt is foglalkozik a kicsikkel, s ez adott több szülőnek is impulzust arra, hogy elhozza hozzánk a gyermekét. Így nemcsak helyiek vannak itt, hanem a környező településről is. Tervezünk nyílt napokat is, hogy a szülők eljöjjenek hozzánk és nézzék meg, hogyan foglalkozunk a gyerekekkel. Hirdetjük is a Mózeskosarat minden felületen, hogy tudjanak rólunk. Nagyon örülünk a bölcsődének és büszkék is vagyunk rá, s hiszem, hogy lesz jövője, most már látom a fénysugárt. Igaz, nagyon döcögősen indult a program, sok gonddal is járt, de elkészültünk. Az intézmény fenntartása és működtetése, az viszont külön fejezet. Bizony, rengeteg nehézséggel kellett megküzdenünk. Ha kevés volt a gyermek, nem volt elég bevétel az alkalmazottak fizetésére, kénytelenek voltunk a hiányzó összeget az egyházközség kasszájából pótolni. Vagy előfordult, hogy késtünk a bérek kifizetésével. Most, hogy több a gyermek, kezdünk fokozatosan helyre rázódni és visszafizetni az átmeneti időre kölcsönzött pénzt. Már tizenkét bölcsissel önfenntartóak lehetnénk, s nem lenne gondunk a rezsi és a bérek kifizetésével”.

Révész Tibor, a gyülekezet lelkipásztora szerint jelzésértékű, hogy egy városban, Zselízen, a kis református közösség képes létrehozni és fenntartani egy bölcsődét. „Az elmúlt időszakban megtapasztaltuk az intézményfenntartás minden nehézségét, s gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Hacsak a nehézségekre összpontosítottunk volna, akkor már az elején azt mondjuk: ebbe nem fogunk bele. De itt többről van szó. Ez pedig a mi hitünk és reménységünk. Ha megkaptuk ezt lehetőségként, mi – mint ennek az óvodaprogramnak anyagiakban legszerényebb háttérrel megáldott közössége, – akkor véghez visszük. Visszatekintve az indulástól eltelt időszakra, naponként tapasztaltuk meg Istennek az áldását, gondoskodását és szeretetét, amiért nagyon hálásak vagyunk. Én személy szerint biztosan, de mondhatom ezt akár a gyülekezet nevében is: őszintén hálásak vagyunk, hogy részt vehetünk benne” – közli szívvel-lélekkel a lelkipásztor, aki nem titkolja azt sem, hogy nem szabhatják meg feltételként a csak magyar és református gyermekek felvételét a bölcsődébe. Mindenkinek – legyen az katolikus, vagy akár szlovák nyelvű – lehetőséget adnak arra, ha igényli gyermeke számára a bölcsődei ellátást, az megkaphassa. Zselíz és környéke nemzetiségileg vegyes, nagyon erős az asszimiláció. A nagyszülők lehet, hogy még erős magyarságtudattal rendelkeznek, de a gyermekeik, unokáik sokszor már a szlovák nyelvet részesítik előnyben.„Mi egy ilyen környezetben élünk, de mindenképpen szeretnénk hűek maradni magyarságunkhoz és reformátusságunkhoz. Mindenkivel tudatjuk is, hogy ez egy egyházi intézmény, magyar nevelési nyelvű, ahol megvannak a belső szabályok. A szülők pedig ennek tudatában hozzák a gyermeküket. Eddig nem tapasztaltunk ebből kifolyólag semmilyen problémát, nagy örömmel vannak itt a gyerekek, nagyon jó közösség alakult ki közöttük. Kedvesek és aranyosak a picik. Az állandó, szakértő nevelésnek és a heti egyszeri Ringató foglalkozásnak is az a célja, hogy a gyermekeket a zenére, a mesére, a magyar kultúrára tanítsuk, kicsit beléjük csepegtessük ezeket a kincseinket” – magyarázza Révész Tibor.

A Mózeskosár bölcsőde számára az egyházközség alapítványt hozott létre, Kovács Károly névvel, így is ápolva a hajdani templomépítő lelkész hagyatékát. A gyermekek számának megfelelően jelenleg négy személyt foglalkoztatnak: egy főnevelőt, akinek a bérét a fenntartó biztosítja. Tavaly novembertől július végéig pedig két olyan munkaerőt alkalmaznak, akiknek a bérét 95 százalékban a munkaügyi hivatal állja. Ez a lehetőség, hogy bejelentett álláskeresőt foglalkoztatnak, egy kis segítségnyújtás is a számukra, mert így a bérezésüknek csak a fennmaradó részét kell kigazdálkodniuk. Negyedik a nevelési munkán túl a konyhán segédkezik. A gyerekekkel ketten délelőtt, ketten pedig délután foglalkoznak.Ha az ember belép az épületbe, a falak diszítései, ahol a gyermekekkel való foglalkozások zajlanak, már eleve egyfajta egyházias látványt nyújtanak. A tapéta, ahol hangsúlyos szerep jut a református templomnak, sőt, a felé repülő, csecsemőt vivő gólyának is, már eleve azt sugalja a gyerekeknek, hogy itt minden egy kicsit más.

„Igyekeztünk olyan nevelőket megszólítani és alkalmazni, akik reformátusok vagy hitüket gyakorló keresztyének,  és a napi foglalkozás során úgy közelítenek a gyerekekhez, hogy elsődleges legyen számukra a hitbeli dolgok átadása a korosztálynak megfelelően. A délutáni alvás előtt vagy a mesélési időszakban igyekszenek a gyerekekkel olyan témákkal foglalkozni, amelyek egy bibliai történet mese formájában, vagy olyan énekeket, játékokat játszani, amelyek szorosan kötődnek ehhez“ – magyarázza a lelkipásztor, aki nem titkolja azt sem, hogy már a bölcsőde nevével, a Mózeskosárral is az egyházi háttérre szerettek volna utalni. A történet szerint Mózes édesanyja úgy mentette meg a gyermekét, hogy egy kosárba rejtette el a Nílus partján, a sás között, ezer veszélynek kitéve, de rátaláltak, végül meghatározó személye lett az Úristennek. Az intézmény logója is egy mózeskosárban fekvő kisgyermeket jelenít meg. „Ilyen gyermekeket szeretnénk mi is nevelni, illetve életüknek ezen időszakában szeretnénk megadni ehhez az alapokat“ – hangsúlyozta Révész Tibor.

A bölcsődének nincs saját kifőzdéje, az épület másik részéből, az óvodai konyhából hozzák át az ebédet, amelyet egy kisebb kiszolgáló helyiségben szervírozzák a gyerekeknek. Itt készül a tízórai és az uzsonna is. A tavaly autóbalesetben elhunyt Tóth Árpád özvegye, Tímea, ennek a munkának a felelőse, ezen túl pedig besegít a gyerekkel való foglalkozásba is.A játékos foglalkozás után a gyerekek kimennek egy kicsit játszani az udvarra. Alt Kapczy Ildikó karján az egyik csöppség. „Nekem ez egy óriási váltás volt. Korábban a lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumban tanítottam, de mivel megszünt, munkanélküli lettem. A Révész házaspár pedig felkínálta ezt a lehetőséget. Nem áll távol tőlem ez a korosztály, mert korábban is tartottam Ringató foglalkozásokat a gyerekeknek. Folyamatosan érkeznek a bölcsődébe a gyerekek, így a rájuk való felkészülés is folyamatos. Ez egyébként jellemző a pedagógus szakmára, hogy nem lehet megállni, mindig újabb dolgokat kell kitalálni. Nehéz napi programot elkészíteni a számukra. Általában úgy készülünk, hogy egy hétre választunk témát. A gyerekeknek nincs mindig kedvük azt csinálni, amit elterveztünk a számukra. Nem mondhatom, hogy csináld meg, ha nincs ahhoz kedve. Nagyon fontos olyan légkört teremteni a számukra, amiben van kedvük alkotni vagy tárcolni, illetve mondókázni. A szülőtől való elszakadás is problémás olykor. Ezt is meg kell tanulni, hogy ne dobjuk be a gyereket egyből a mély vízbe, hanem a szülő segítségével történjen a beszoktatás“ – utal a nehzéségekre a gyermekgondozó, aki elmondja azt is, hogy az ilyen korúakba apró kis trükkökkel lehet becsempészni a keresztyén értékeket, például szimbólumokkal körülvenni őket, hogy jobban beléjük ivódjon, mert mint mondja, a meséből még sok mindent nem értenek meg. Csak kis dalocskákkal, rajzokkal  lehet megfogni a lelküket, vagy pici imádsággal étkezés előtt és után, illetve lefekvés előtt.Az, hogy a szülők ránk merik bízni a gyereküket, szerinte már az is egyféle visszajelzés. Akit a kezemben tartok, egy ukrán kislány, Hilary, de most jött hozzánk egy szlovák kisfiú is, Jakubko. Mi magyarul beszélünk velük, a gyerekek nagyon fogékonyak, így legalább elsajátítják mindkét nyelvet. Van itt olyan magyar gyerek, aki viszont nem magyar óvodába fog menni. Kötelezni a szülőket nem tudom, pedig az lenne a célom, hogy arra irányítsam és bátorítsam őket: ne szégyeljék a magyarságukat, hanem vállalják fel. Lehet, hogy egy picit nehezebb lesz a gyermekének, de legalább megtanul küzdeni, jobban teljesíteni. Nehéz a szülőket meggyőzni. Elég rossz tapasztalataim vannak, még a gimnázium kapcsán is. Főleg, ha valakit a gyerekkorában ért valamilyen sérelem, akkor a gyermekének mást, jobbat szeretne. Sajnos még mindig érvényes az a régi, kommunista szólam, hogy aki érvényesülni akar .... nos, ezt kellene átformálni bennük“ – mondja szomorúan Alt Kapczy Ildikó.

A bölcsődei ellátásért havonta 340 eurót kell fizetni. Első hallásra talán soknak tűnik, –  mondja Révész Csilla –  de amikor részletezzük, hogy ez mi mindent takar: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, a pelenkák, az ágynemű és a mosásuk, a foglalkozások, a fejlesztésük, tehát minden, ami a fejlődésükhöz szükséges, mellesleg reggel fél héttől fél ötig itt vagyunk a gyerekekkel, akkor már máshogyan néznek erre az összegre. Nagy részét ennek biztosítja az állam, melyet a szülők kapnak meg és juttatnak el az intézmény számára. A bölcsődében, amit nem a programon keresztül kaptak, az a magánszemélyek adományából származik. „Nekem tetszik az is, hogy kaptott a bölcsőde egy nagy tévét, de ritkán használják. A gyermek így látja, hogy ott a tévé, de nem megy reggeltől estig. Napközben is csak egy alkalommal kapcsoljuk be: felkelés után kakaóiváskor, ilyenkor mindig kiválasztott meséket néznek“ – mondja Révész Csilla.Játékokat eddig nem is vettek, bár kiegészítőket igen, de minden héten érkezik valamilyen felajánlás. A Ringatós foglalkozásokra járó szülők is felajánlották a gyermekük által már nem használt, akár „okos“ játékokat is. „Igazából azt tapasztaljuk nap, mint nap, hogy nekünk javunkra van a „szegénység“. Egy szerény anyagi körülmények között lévő gyülekezet a zselízi, nagy fába is vágtuk a fejszénket ezzel az intézménnyel. A járvány alatt tapasztaltuk meg, hogy ez egy borzasztó nehéz teher is tud néha lenni. Istennek hála, a zselízi közösség egy élő gyülekezet, itt mindig jó presbitérium volt, kezdeményező, akik nem ijednek meg attól, hogy nincs, hanem kitalálják, hogyan lehetne megoldani. Tulajdonképpen ez így megy húsz éve, amióta idekerültünk. A szegénység meg azt jelenti, hogy itt a környéken szinte mindegyik gyülekezetnek jelentős földtulajdona van, a zselízi egyházközségnek pedig olyan területei voltak, amelyet beépítettek az idő folyamán, amit a restituciókor nem kaphattuk vissza, így nem jár utána földbér sem. Kicsi művelhető földtulajdonunk van csupán, így a gyülekezet tulajdonképpen főleg adakozásokból tartja fenn magát, illetve most, hogy már működik az intézmény, a várostól is kapunk egy kis támogatást azért, hogy befogadtuk az intézményüket, az óvodát. Ami természtesen a mi tudtunkkal működik, s  reméljük, hogy szeptembertől már többet járhatunk be az óvodába, nem leszünk ebben korlátozva – mondja bizakodóan a lelkésznő.A gyerekek hálószobája

A bölcsődében feltétel, hogy azok a nevelők, akik nálunk dolgoznak, reformátusok legyenek, a gyerekek esetében azonban ez nem feltétel, sőt, az sem, hogy magyar legyen. Zselízen mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. De abban a kis időben, amig itt vannak nálunk, addig tudatosítaniuk kell, hogy ez egy keresztyén szellemiségű intézmény. S ennek az élet apró dolgain is le kell csapódnia, például a beszélgetésekben vagy az egymáshoz  való hozzáálláson. Eddig minden nevelőnk nagyszerűen megoldotta ezt a feladatot. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert szerintem nagyszerű munkát végeznek. Az igazság az, hogy a bölcsőde egy állandóan mozgó intézmény: egyszer két gyerek, máskor hat vagy nyolc. Az elmúlt esztendőben kaptunk két munkaerőt a munkaügyi hivataltól, ez nagy segítséget jelentett a számunkra, de az ő ciklusuk július végével lejár, így új nevelők után kell néznünk. Nekünk is lesz egy leállási időnk augusztusban, s majd kiderül, hogy szeptemberben hány gyermekkel kezdhetünk, de sosem tudjuk előre, hogy hányan lesznek...Az állandó ima nagyon fontos, sokszor már a felsóhajtás szintjén is jól jön, hiszen szórványvidéken nagy kihívás egy magyar, református intézmény müködtetése. Mi magunk sem tudtuk, hogy mibe vágunk bele, aztán jött a járvány, senki sem tudta mi fog történni, s volt, hogy csak egy-két gyereknek tartottuk fenn a bölcsődét. S ekkor is ki kellett fizetni a nevelő, a dadus, a szakács, a takarító díját. Mellesleg ez rengeteg papírmunkával jár. Nálunk hivatalosan nincs igazgatói állás, hanem az alapítvány vezetője az intézmény igazgatója, aki nem más, mint a gyülekezet lelkipásztora. Mi nem tudunk fenntartani egy igazgatói állást, így ezt a feladatot a lelkipásztor végzi, bérmentesen. Ugyanakkor rengeteg kedvességet kapunk a városból. Az egyik katolikus kertész a napokban több doboznyi virágot hozott a bölcsőde számára. Itt a magyarok között van egy olyan belsőséges kapcsolat, ami ezt eredményezi, hogy tudunk egymásról és hordozzuk egymás terheit. Igazából annak nagyon örülünk, hogy munkát tudunk adni. Nekem mindig volt egy ilyen vágyam, mikor látom, hogy mennyien rászorulnak a segítségre. Szerintem az egyháznak az egyik feladata az élelmiszergyűjtéses diakónia mellett az is, hogy ha van lehetőség, akkor munkát tudjon adni a rászorulónak. Most már van néhány ember, akiket tudtunk foglalkoztatni hosszabb, rövidebb ideig. Ezzel nemcsak magunknak, hanem nekik is segítséget nyújtottunk“ – mondja teljes őszinteséggel Révész Csilla lelkész.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Révész Csilla