A tudást tovább kell gyarapítani

2021. augusztus 04., szerda

A Református Teológiai Kar diplomaátadó ünnepségén, 2021. június 20-án vehették át oklevelüket a doktori fokozatot szerzett hallgatók is a komáromi református templomban. A hat doktorrá avatott között többen még 2019-ben védték meg sikeresen a munkájukat, de mivel az elmúlt évben a koronavírus-járvány miatt nem lehetett ünnepséget tartani, így megvárták, amíg méltó körülmények között erre sor kerülhet. Doktori fokozatot szerzett Csík György tanyi lelkipásztorral és Pospíšil Miklós kaposkelecsényi segédlelkésszel beszélgetünk.

A 2019-ben és 2020-ban doktoráltak a tanári karral

Csík György tanyi lelkipásztor

Mindig is foglalkoztatott a diakóniai szolgálat és a szociális munka közötti feszültség, ezért is választottam ezt a doktori disszertációs munkám témájául – mondja a lelkipásztor, majd magyarázatként hozzáteszi: egykor a diakónusok vagy diakonisszák szeretetből életüket átadva szolgáltak, míg ma a szociális munka lehetőséget nyújt arra, hogy ez az igazi szeretet vakvágányra csússzon, mivel pénzért dolgoznak. A kettő közötti különbségre való rámutatás motivált engem, s bízom abban, hogy ez a háromévig tartó kutatómunka célt ér és valamikor meglesz az eredménye. A doktori munkámmal a jövő generációt is szeretném megszólítani, illetve mintegy bebizonyítani a számukra, hogy a szociális munkánál ne szükségszerűen csak a világi, menedzseri irányítás és gondolkodás nyerjen teret, s ne a profit elérése legyen a fő cél, hanem a szolgálatban a lelkünkben szunnyadó emberség és krisztusi szeretet nyilvánuljon meg.

„A gyakorlati tapasztalat is fontossággal bírt a doktori munkám számára, hiszen 2015-től működteti egyházközségünk a de Ruyter admirálisról elnevezett Napközi Otthonunkat a szellemi fogyatékkal élők és az idősek számára, amely intézmény egyedülálló a maga nemében. Munkámban főleg németországi forrásokra hagyatkoztam, mert ott sokkal szélesebb körben működött a diakónia, de ugyanakkor hamarabb jelentkeztek a diakónia és a szociális munka közötti feszültségek is. Lehetőségem volt egy évet Halléban tölteni, ahol a helyi, de a lipcsei Német Nemzeti Könyvtárban is kutathattam, s olyan forrásokra találtam, amelyek megerősítették feltételezésem, hogy szükség van segíteni azokon, akik erre rászorulnak azok által, akik szeretetből szeretnének szolgálni másoknak önkéntesen. Másrészt egyfajta feszültség, félelem is érezhető, ha a diakónia intézményesítve van és a szociális munka veszi át a diakónia helyét. Erre szerettem volna munkámban rámutatni“.

Csík György lelkipásztor egyfajta vitaindítónak is szánta a tudományos munkáját, amely alapját képezné a lelkészi közösség és a szociális munkások közötti egyfajta párbeszédnek, gondolkodásmódnak. „Úgy látom azonban, hogy ennek még nem jött el az ideje, illetve az erről való gondolkodásnak jelenleg határt szabott ez a mostani járvány. A jövőben azonban szeretnék még jobban elmélyülni a témában, ennek nagy szerepe van a Tanyon működő de Ruyter Napközi Otthonnak. 

Pospíšil Miklós kaposkelecsényi segédlelkész

„Szerintem nagyon fontos, hogy a teológiai tanulmányok befejezése után senki se elégedjen meg azzal, amit az öt év alatt megszerzett, hanem a tudását tovább gyarapítsa, s ha teheti, akkor folytassa megkezdett kutatásait. Én is így tettem, tovább dolgoztam és dolgozom a diplomamunkámon, amikor időm engedi. Egy lehetőséget és egyfajta kihívást is láttam a doktori tanulmányokban, illetve, hogy három éven át foglalkozhatok egy olyan témával, ami egyébként is érdekel, főleg annak aktualitása miatt is” – közli a doktori oklevelének az átvétele után Pospíšil Miklós, aki nem titkolja azt sem, hogy kényes témát választott feldolgozásra, mégpedig a homoszexualitást, amelyet a liberális, haladó, progresszív gondolkodás a maga agresszív, erőltetett módján igyekszik elfogadtatni a világ minden részén, megbélyegezve és vádolva mindazokat, akik negatív kritikát mernek megfogalmazni.

„Az izgalmas témák mindig kényesek” – teszi hozzá, megjegyezve, hogy éppen ezért, mert nem is olyan egyszerű beszélni róluk. Neki pedig éppen ez jelentette a kihívást, hogy lelkészként az Ige fényében, keresztyén szemmel vizsgáljon meg egy olyan problematikát, ami szinte teljesen ellenkezik a világi gondolkodással és megállapításokkal. „Nagy lehetőség van abban, hogy ezek a pro és kontra vélemények ütköztetve legyenek. A munkámban megpróbáltam rámutatni a keresztyén hozzáállásra, gondolkodásra. A világban ugyanis nagyon sokszor azt látjuk, hogy van egy adott álláspont és azt kell elfogadni, mintha ezen kívül más nem is létezne.  Pedig vannak más vélemények is, amelyek nem feltétlenül azt szolgálják, amit a világ mond, sőt, ellenpólusként rámutatnak egy másik lehetőségre, vagyis akik valóban küzdenek a saját nemük iránti vonzalommal, azok tudják meg, a világi álláspont mellett létezik egyházi is, ami teljesen mást mond erről” – magyarázza a lelkész.

„A doktori disszertációm végkicsengését hosszasan lehetne taglalni, mert ha valamit állítok, akkor a másik oldalt is meg kell mutatni, így a munkámat a pro és kontra elvre próbáltam felépíteni. Úgy gondolom, hogy a homoszexualitást a bűn kontextusában kell értelmezni. Az általam vizsgált irodalomban leginkább mentális rendellenességként jellemezték e jelenséget. Számos terápiáról és teljes változásról adtak és adnak számot ma is, ami alatt az értendő, hogy aki saját neme iránt érzett vonzalmat, végül boldogságra talált a másik nemhez tartozó személlyel kötött házasságban. Ez lehetséges, még ha nem is minden esetben. Keresztyénként, biblikus alapon el kell utasítani és harcolni kell az azonos nem iránt tapasztalt vonzalom ellen és helyette Krisztust kell választani, az Ő kezébe kell helyeznünk bűneinket, érzelmeinket, szenvedéseinket, vagyis életünk teljes egészét. Így tudjuk hordozni keresztünket. Sokan szabadulni szeretnének ezektől az érzelmektől, mégsem tudnak. Ám amikor azzal kapcsolatosan kell dönteniük, hogy fizikai úton is megélik-e vonzalmaikat, ott már van szabad választásuk. Én arra jutottam, hogy a kettő együtt nem működhet, legalábbis abban az esetben, amikor a homoszexuális vonzalmat tapasztaló ember aktívan, tettlegesen megéli homoszexualitását. Az nem lehet helyes és elfogadható keresztyén szemszögből” – fogalmazza meg véleményét Pospíšil Miklós, kaposkelecsényi segédlelkész.

Az akadémiai év záróünnepségen vette át doktori oklevelét Takács Klaudia rozsnyói beosztott lelkész, aki 2019-ben védte meg a Bábel utáni önazonosságunk (A posztmodern emberkép kialakulása és annak kritikája) című munkáját, amelyben a rendszeres teológia eszközeivel igyekezett bemutatni a mai emberképet, felmutatva az ide vezető utat és az ebből adódó veszélyeket.

„Még teológusként töltöttem el egy évet Németországban ösztöndíjasként, s akkor találkoztam először ezekkel a ma divatos nézetekkel (pl. a gender-elmélettel) és úgy éreztem, hogy a bibliai kijelentésekre alapozva valamilyen módon – akár egy doktori munkában – reagálni kellene. A témaválasztásomat először egyeztettem a témavezetőmmel, Bernhard Kaiser professzor úrral, akinek megtetszett ötlet, majd közösen találtuk ki a doktori munkám címét és így vittük a bizottság elé jóváhagyás céljából.

A téma bővelkedik az irodalomban, de ez inkább veszélyt jelentett, mert ezek közül sajnos nagyon keveset lehetett szakirodalomnak tekinteni. Nem kis kihívás volt, hogy ezeket megtaláljam, viszont nagy segítségemre volt ebben a témavezetőm, Bernhard Kaiser, akinek ezért hálával és köszönettel tartozom. Minden tudományág – a ma divatos szociológia, biológia, … – minden téren másképp határozza meg az embert. De ezekből is merítenem kellett, hogy egy komplex munka álljon a rendelkezésre. Igyekeztem kerülni azokat a forrásokat, amelyek csak (biológiai vagy szociológiai) szakszövegeket tartalmaztak, viszont, ha befolyásolták az előző idők gondolkodását, vagy kihatással volt rá, akkor ezt is érinteni kellett és bedolgozni a dolgozatba. Mivel németül jól értek és beszélek is, így ezen a nyelven írt szakirodalmat használtam fel. Sok szöveget le is fordítottam ebből a célból, amely a doktori munkám részét képezték. De a magyar nyelven megjelent erre kapcsolódó forrásmunkákból is merítettem“ – mondta többek között Takács Klaudia a vele készült beszélgetésben, amely teljes terjedelemben itt olvasható.

Szintén 2019-ben védte meg munkáját Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, aki A Szlovenszkói és a Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjáról, az 1921 – 1938 között megjelent Református Egyház és Iskoláról írta doktori disszertációját.

„Nem én választottam a témát, hanem a téma választott engem. Már a teológiai tanulmányaim alatt is foglalkoztatott a levéltári, könyvtári munka, s mivel az érdeklődésem iránta később sem maradt abba, elhatároztam, hogy ezen a területen is képezni fogom magam. Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban volt lehetőségem elvégezni egy posztgraduális könyvtáros-asszisztensi képzést, ami által nagyon jó alapokat kaptam a könyvtárosi munkához. Amikor pedig Dr. Molnár János akkori dékán felkérésére a Calvin J. Teológiai Akadémia könyvtárosa lettem Molnár László búcsi lelkipásztor mellett, akkor szembesültem azzal, hogy nemcsak könyveket, hanem sajtótermékeket is fel kellene dolgozni.

Csomár Zoltán könyvét olvasva kezdtem el kutatni, hogy hány sajtótermék jelent meg egyházunkban Trianon után, illetve napjainkig milyen újságok közül lehet válogatni. Ekkor döbbentem rá, hogy könyvtárunkban alig van egyházi sajtótermék, nagyon sokról nem is tudunk, amiről pedig tudomásunk volt, az fizikai állapotában nem volt elérhető. Ezért először is ezeknek az összegyűjtését tűztem ki célul, majd feldolgozását és közkinccsé tételét kutatás céljából. Így indult el ez a történet. Összegzésként elmondhatom, hogy a disszertációs munkám egy húsz éves kutatás eredménye” – nyilatkozta Czinke Zsolt, amelynek folytatása itt olvasható.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

Népszámlálás 2021

események továbbiak →