A lelkésztovábbképzőn részt vett Géresi Róbert püspök, Rákos Lóránt egyetemes lelkészi főjegyző, a program szervezője, valamint Porubán Ferenc főgondnok és Kiss Pál főgondnokhelyettes is.

Mivel a lelkésztovábbképzőn csak azok vehettek részt, akik felvették a koronavírus elleni vakcina mindkét oltását, vagy 180 napon belül átestek a fertőzésen, vagy negatív antigén tesztet mutattak fel, így az idei alkalomra a korábbi évek tapasztalából kiindulva jelentősen kevesebben jelentkeztek, ennek ellenére minkét helyszínen így is 40-40 lelkipásztor követte az alkalomra elkészített előadásokat.

Géresi Róbert püspök - Mályi

Nagybörzsönyben Géresi Róbert püspök bevezetőjében elmondta, hálás azért, hogy megtarthatják a lelkésztovábbképzőt ebben a koronavírusos időszakban. Az egyház vezetése sokat töprengett azon, merjék-e felvállalni a megszervezését vagy inkább halasszák el, végül az egyén felelősségtudtában bízva döntöttek a megtartása mellett. „Nekünk lelkészeknek szükségünk van a közösségre, a találkozásra, a beszélgetésekre. Hatalmas sérülések vannak a lelkekben a járvány miatt is,  ezért jó, ha imádságos lelkülettel tudunk együtt lenni“ – hangsúlyozta az egyházvezető.

Nyitó áhítatának alapigéjéül a 90. Zsoltár 17. versének második részét választotta: Kezeink munkáját tedd maradandóvá. Kihangsúlyozta, hogy nem kíván ehhez a szakaszhoz mélyebb, tágabb magyarázatot fűzni, hiszen az emberi szívekbe, lelkekbe már bele van íródva, mintegy égetve ennek a zsoltárok minden igéje. 

 Géresi Róbert püspök - Nagybörzsöny

„A mai napon Isten ezt a zsoltárt hozta elénk, s ez pedig elgondolkodásra késztet mindannyiunkat. Ezzel az idézett igével fejeződik be Mózes imádsága. De mit tegyünk, hogy megmaradjon a jó? – tette fel a kérdést Géresi Róbert, majd magyarázatként hozzátette: Az, hogy a rossz eltűnjön az életünkből, azt sokszor és sokféleképpen megpróbáljuk helyesen, néha helytelenül megvalósítani. De tudunk érte imádkozni, könyörögni és cselekedni is Isten segítségével. Majd megismételve a kérdést, kihangsúlyozta: A megmaradás fogalma nagyon meghatároz bennünket, felvidéki reformátusokat: maradjunk meg az egyházunkban, megmaradjanak meg a gyülekezeteink, maradjon meg a hitünk és anyanyelvünk.

„Az, hogy fennmaradjon, ami jó, az örök próbálkozása az embernek. Ezzel nemcsak a keresztyének vannak így. A mai emberek szeretnék - sok esetben beleértve a családot is - ha megmaradna haláluk után az emlékezetük. S ennek egyik legjobb módja a sírkőállítás. Ez egy tendencia, amely arra ad igazolást, hogy az ember mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy valami önmagából megmaradjon. A zsoltáríró is azt mondja imádkozva, hogy kezeink munkáját tedd maradandóvá.

Sokan megtapasztalták azt, hogy nagyon sok munkát, szeretetet, aggodalmat, imádságot belevittek egy-egy gyülekezeti közösség életvalóságába, s majd azt érezték egy idő után, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag pillanatok alatt mindaz széthullana, mintha nem is lenne benne 2, 5, 10, 15 év hűséges együttlét. S az az érzésünk támadhat, hogy ez a lelkészi munka a szívekben, lelkekben nem hagyott jelt, mintha nem lenne maradandó. Ez érvényes az egyházi élet nagyon sok valóságára is. Ezért is imádkozik Mózes, az Isten embere, hogy kezeik munkáját tegye maradandóvá.

Lelkésztovábbképző Nagybörzsönyben

A püspök utalt arra is, hogy a zsoltár alapüzenete az emberi élet rövidsége, amely olyan, mint egy foszlány, vagy árnyék, illetve mint egy őrváltásnyi idő átaludva. „A földi jelenvalóságunk súlya csak Isten viszonylatában értelmezhető. Másképp nem. Ő tesz maradandóvá, s ő az, aki Krisztusban nemcsak meghatározza a létünket, hanem keresztényként is vallhatjuk: nem csupán egy őrváltásnyi idő van számunkra kijelölve lehetőségként, hanem az egész örökkévalóság.

Miközben érezzük, hogy az emberi dolgok csak úgy széthullanak körülöttünk. Amit meg létrehoztunk, az előbb vagy utóbb kiegészítésre, javításra, újitásra szorul. De akár egy közösségi életen belül vagy akár személyes kapcsolatokban is azt tapasztaljuk, hogy pillanatok alatt szét tud hullani az, ami mögött évek és évtizedek állnak és állhatnak, miközben Isten azt mondja nekünk: én a maradandóságot, az örökkévalóságot adom számotokra ajándékul, ha hisztek Isten megváltó szeretetében és kegyelmében“ – nyomatékosította Géresi Róbert.

Áhítata végén kihangsúlyozta: nem lehetünk magabiztosak és elbizakodottak. De látnunk kell, hogy minden, ami Isten áldásával történik az életünkben, az ajándékaként számon tartandó és úgyis kell önmagunkat látunk és értelmeznünk. De az, hogy Isten munkálkodik nem jelenthet felmentést a számunkra, hogy ne kelljen munkálkodnunk, szolgálnunk, bizonyságot tennünk. Hittel és reménységgel  kell újra kezdenünk akkor is, ha belefáradtunk, ha nehéz pillanataink vannak, ha csalódottak vagyunk, vagy ha semmi kedvünk sincs hozzá.

Akkor is újra neki kell kezdeni annak a szolgálatnak, amire az életünket áldoztuk. Meg kell érinteni az emberi szíveket és lelkeket. Közel kell vinnünk az evangélium üzenetét ehhez a sóvárgó világhoz, hogy bizonyságot tehessünk arról az isteni szeretetről, amely minden benne bízó ember számára az örökkévalóságnak a hitét, reménységét és a valóságát kínálja fel. Tegye áldottá, megszenteltté és maradandóvá Isten mindannyiunk kezének munkáját“ – hangsúlyozta a püspök.

„Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől“ – ezt a malakiási igét választotta a Házasság és válász az Ószövetségben című előadásának mottójaként Tarr Ferdinánd kistárkányi lelkipásztor, valamint Marc Chagall bibliai festményét illusztrációként, amelyen az angyal kiűzi Ádámot és Évát a paradicsomból. – Nagyon kemény ez a mondat, de miért volt szükséges így fogalmaznia a prófétának abban a korban? – tette fel a kérdést, majd elmondta, hogy 27 éve él hazasságban, 24 éve szolgál lelkipásztorként, s ezen időszak alatt 70 házaspár esküdött egymásnak örök hűséget, s mint férj és édesapa tudja, hogy mit jelent szövetségben lenni egymással, mit jelent társnak és gondviselőnek lenni annak a feleségnek és hitvesnek, akinek Isten színe előtt fogadalmat tett.

Tarr Ferdinánd - Mályi

A világ ma élő legnagyobb házasság kutatója és válasszakértője John Gottmann azt írja egyik könyvének bevezetőjében, hogy saját magánélete nem volt a bölcsesség útja, ami a megértést illeti, de beleesett a kapcsolatok összes csapdájába, de végül szerencséje lett, s megismerkedett a feleségével, majd megérhette, hogy milyen egy virágzó kapcsolat. A „Mitől működik egy házasság“ című könyvében arról is ír, hogyan működjön egy házasság, ha jönnek az „apokalipszis lovasai“.

Szaktudása leginkább tudományos megfigyelésen alapul. Az elmúlt 20 évben több száz párt tanulmányozott azzal kapcsolatban, hogy mi tart össze két embert, min múlik egy házasság és mit tehetünk érte, milyen hásságtípusok vannak: jó és rossz, illetve lobbanékony, vannak-e baljós jelek a házasságban, milyen belső gondolatok kövesednek meg egy házaspár esetében, milyen az, hogy van két házasság: a férjé és a feleségé. Gottmann felállítja a házasság diagnózisát, majd közli a megjavításának négy kulcsát, illetve foglalkozik az alapok megerősítésével. A szerző szerint az elromlott házasságot meg lehet javitani, amennyiben nem katasztrófális irányt vett a házaspárok élete – hangsúlyozta Tarr Ferdinánd.

Kifejtette, hogy a teremtésrendből indul ki a bibliai házasságkép, ahogyan Isten megteremtette a férfit és a nőt. Az Ószövetségben ugyanakkor találkozunk ágyasokkal és szolgákkal is, akiknek a státuszuk nem a házastárs volt, de gyakran konkurenciát jelentettek a feleségnek, ha például hamarább szültek fiút. Ilyen például Ábrahám, Sára és Hágár esete. A poligámia, a többnejűség is előfordult, a feleségek között rangsor is lehetett, ugyanakkor a férj ágyasokat is tarthatott, például Salamon király. Előadásában felidézte a II. Helvét Hitvallás házasságról szóló fejezetét is, amely szerint: őrködni kell a házasság felett és meg kell védeni a veszély(ek)től, ezért fontos a törődés, az odafigyelés a másik irányába.

A hallgatóság elé felvonultatta az ószövetségi házasság modelleket, hogy mindenki kiválaszthat belőle egy párost, s elgondolkodhat a házasságukon, vajon példaértékűek voltak-e: Ádám és Éva, Noé és „felesége”, fiainak feleségei, Abrám és Száraj (Ábrahám és Sára),  Ábrahám és Ketúrá, Izsák és Rebeka, Jákob és (Lea) Ráchel, Mózes és Cippóra, Gedeon és sok felesége, Manóah és felesége, Sámson és Delila, Elkáná és Anna és Peninná, Dávid hét felesége: a jezréeli Ahínóam és Abígajil, Bétsabé stb., Salamon és 700 főrangú és 300 másodrangú felesége...stb. Megannyi modell és minta, de ha csak egyetlen egyet választahatnánk melyikről mondanánk azt gyermekeinek, fiataljainknak, hogy ezt a házaspárt kövessétek, ez a jó irány? Egyik ószövetségi házasság sem volt ideális – tette hozzá az előadó. 

Esther Piekarskit idézve pedig kijelentette, hogy a házasság tízparancsolatának alkalmazása arra tanít minket, hogy az Isten saját magát, az Ő leglényegét adta bele a Tórába. A mi leckénk az, hogy ehhez hasonlóan nekünk magunknak is bele kell bizony adnunk a szívünket-lelkünket a házasságba.

Tarr Ferdinánd előadásának zárásául, mintegy összefoglalóként Herman Wouk gondolatával is megismertette a lelkipásztorokat, aki szerint „Minden nemzedéknek megvannak a maga Jákobjai, akik a Ráchelokat szeretik, de a Leákat kell elvenniük. Potifár szemérmetlen felesége ma is ott él a gazdagok elegáns házaiban, s ma is csábítja a csinos, fiatal Józsefeket: “Hálj velem!” Nem egy nagy ember züllik most is, mint akkor, hitvány bűnözővé, és zuhan szörnyűséges lelki gyötrelmekbe, mert megpillantotta a fürdőző Bátsevát”.  Jan Milic Lochman a Sóvárgó szemekben pedig azt írja: A parancsolat gyújtópontjában nem a szexuális ösztön vágya áll önmagában, hanem az a mindent átjáró és sokféle „kívánság”, amely implicite magába foglalja a szexuális hírvágyat is. Bibliai értelemben elsősorban nem az ember nemisége, hanem az ember szíve a legfontosabb: az emberi létnek ez a centruma a maga összes rezdülésével együtt.”

Előadása végén, zárszóként, illetve csattanóként a Válólevél izraeli-francia-német filmdráma drámaira sikeredett utolsó perceit nézhették meg a résztvevők.

Molnár Sándor zsinati főtanácsos adott helyzetjelentést a magyar kormány által 2016 novemberében meghirdetett Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program Egyetemes Egyházunkat érintő teljesítéséről. Elmondta, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 2017-ben kapcsolódott be Felvidéki Református Óvodafejlesztési névvel a  programba azzal, hogy 15 helyszínen létesül óvoda, illetve bölcsőde. Egy évvel később újabb öt helyszín, egyházközség jelezte a programba való bekapcsolódást, illete kapta meg a jóváhagyást. A tervezett beruházásra az illetékesek 7,076 milliárd forintot, azaz 22 522 ezer eurós keretet határoztak meg bölcsődék, óvodák és iskolák építésére, illetve erre a célra vásárolt régi épületek felújítására, valamint azok berendezésére.

Molnár Sándor - Mályi

Tájékoztatatott arról is, hogy a 24 tervezett óvodai és bölcsődei helyszínből eddig 21 készült el /Nagykapos bölcsőde és óvoda, Királyhelmec bölcsőde és óvoda, Kiskövesden az egyházközségi tulajdonban lévő önkormányzati óvoda újult meg, Kassa óvoda, Szepsi bölcsőde, Rozsnyó bölcsőde és óvoda, Hanva önkormányzati tulajdonban lévő óvodát vett át az egyházközség, Pálfalán két csoportszobás óvoda épült roma gyermekek számára, Rimaszombat óvoda és alsó tagozatos négyosztályos kisiskola,  Zselíz bölcsőde, Bátorkeszi bölcsőde, Perbete bölcsőde és óvoda, Marcelháza bölcsőde, Komárom óvoda és bölcsőde, Martoson új óvodai épületbe költözött az önkormányzati óvoda, de még nem került át egyházközségi fentartás alá, Vágfarkasd óvoda, Zsigárd bölcsőde, Somorja bölcsőde és óvoda/, három helyszínen a befejezés még folyamatban van / Léván bölcsőde, Érsekkétyen óvoda és alsó tagozatos iskola épül, amelyek az év végéig elkészülnek, Dunaszerdahelyen a három csoportszobás óvoda viszont csak a következő évben épül fel/.

16 intézmény működését már bejegyezték, 8 még bejegyzés előtt áll. Az átadott helyszíneken magyar nyelvű 36 óvodai és 19 bölcsődei csoport, valamint négy alsó tagozatos osztály 1019 gyermeknek biztosít férőhelyet. Jelenleg 642 férőhely már foglalt. 24 helyszínből már 16 rendelkezik működési engedéllyel, vagyis a tervezett 59 bölcsődei-óvodai-kisiskolás csoportból 39-ben elkezdődött az oktatói-nevelői munka.

A programban sikere csak tíz év múlva derül ki  – hangsúlyozta előadása végén Molnár Sándor főtanácsos, aki összefoglalóját Bethlen Gábor idézetével zárta: Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.

Orémus Zoltán esperes, kassai lelkipásztor a házasság és válás az Újszövetségben címmel tartotta előadását. Öt pontban fejtette ki az újtestamentum korában meghatározó tanításokat. Először a korabeli zsidóság házasságról szóló általánosan elfogadott útmutatásaira fókuszált. Elmondta, hogy a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancs a zsidó családok életének homlokterében állt. A házasságra a szülőnek idejében kellett gondolniuk. A rabbinikus irodalomban azonban fellelhető olyan utalás, hogy a jó szülő már gyermeke születése után tervezte a jövőjét. Ha a fiú eléri a tizennyolc éves kort már nősülhet, és húsz éves koráig meg is kell tennie, de csak akkor, ha már kenyér van a kezében. A leány, ha elérte a 13 év egy napos kort már házasságra alkalmas volt. Különösen a Talmud idején, de minden időszakban, amikor az élni akarás nagyon fontos volt a zsidóság számára. 

Orémus Zoltán esperes- Mályi

Az előadó beszélt Jézusnak a házasságról szóló tanításáról is. „Mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert” – idézte Orémus Zoltán a Mk 10,6-ot. Kifejtette, hogy Jézus nem csak azt mondta, hogy az embert Isten teremtette, hanem kihangsúlyozza azt is, hogy férfivá és nővé teremtette. „A férfi és a nő megnevezés nem egy szekundér megjelölés az emberhez kapcsolva, amiben az ember egy mélyebb valóságot jelent, hanem az emberléthez elválaszthatatlanul és kezdettől fogva hozzá tartozik. Nem a bűneset következménye, hanem Isten jó rendelése. Azt is hangsúlyozza Jézus, hogy a házasságot „Isten kötötte egybe” – nyomatékositotta az esperes. 

Jézus a házasságról vonatkozóan azt mondta: „Mert vannak ... akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!” (Mk 19,12) Bár itt az ige a „férfiasságtól való megfosztás” kifejezést használja, de a legtöbb kutató szerint itt átvitt értelemben kell érteni a házasságra való alkalmatlanságot. A házasságról való önkéntes lemondást jelenti. Az Isten országáért le lehet mondani róla – jelentette ki Orémus Zoltán, hozzátéve: Ezt tette Jézus is, és ezt tették sokan az ősegyházban. Érdekeségként megemlítendő, hogy Jézust az atyák hagyományaival szemben tanúsított magatartása miatt kemény szavakkal illették (nagy evő és nagy ivó, nem böjtöl, nem tartja meg a tisztaság törvényeit, nem tartja meg a szombat napi törvényt), de a házasságtól való tartózkodását nem hozzák fel vele szemben.

„Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben a prófétai küldetéshez hozzá tartozott a házasságról való lemondás is. Jézus egy másik helyen azt is elmondja, hogy a házasság csak ehhez a földi élethez van kapcsolva. „A feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.” (Mt 22,30). Jézus ennek az eszchatológiai várakozásnak a fényében értelmezi a családhoz és a rokonsághoz való kapcsolódását is” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Orémus Zoltán a korabeli zsidóság válásról szóló tanítását is taglalta. Felidézte, hogy bár a farizeusok azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania, bár abban az időben ez egyáltalán nem volt kérdés a zsidóság körében. A vita az V. Móz 24,1 értelmezése körül forgott, nem pedig a válás lehetőségéről. Két iskola állt egymással szemben. A Sammai rabbi nevéhez kötődő szigorúbb és a Hillélhez nevével fémjelzett szabadabb irányzat.

Mindketten Jézus kortársai voltak. A szigorúbb irányt követő iskola képviselői csak a paráznaság bűnét fogadták el válóokként, a szabadabb iskola képviselői a válóok széles skáláját sorolják fel. Többek között azt is, ha valaki vét a jó modor ellen, például kibontott hajjal lép ki a szobából, leégeti az ételt. Ennek az iskolának egyik képviselője Rabbi Akiba azt is hozzáteszi: „Ha valaki szebb nővel találkozik, amely jobban tetszik neki, mint az, aki a felesége, akkor elválhat” – mondta az előadó, aki utalt arra a jézusi kijelentésre, hogy amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.

Jézus itt nem a zsidóságon belüli szigorúbb irányzat mellé áll, hanem a válás ellen van – fogalmazott Orémus Zoltán, hozzátéve: Sőt, azt mondja, hogy aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben, és ha feleség bocsátja el a férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el. Az előadó hangsúlyozta, hogy csak Máté evangéliuma szerint említi Jézus a paráznaság esetét, mind egyetlen kivételt.  Mózes a szívük keménysége miatt adott engedményt a zsidóknak a válásra. „Az, hogy a válás szokás lett, az nem a mózesi rendelet (parancs) teljesítése, hanem a szívek keménységének a jele” – hangsúlyozta.

Az előadó végül idézte Pál apostolt, aki a házasoknak, a nem házasoknak, az özvegyeknek és minden más testvérnek azt javasolja, hogy Jézus visszajövetelének fényében értelmezze életét és kapcsolatait, őrizze meg magát a paráznaságtól, és igyekezzen békességben élni. A válásra vonatkozóan Jézus tanítását veszi alapul, még egy kiegészítést hozzákapcsolva: „Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve.” Ez a tanítás viszont arra az esetre vonatkozik, amikor egy házasságon belül az egyik házastárs hitre jutott, a másik azonban megmaradt pogánynak” – mondja Orémus Zoltán, aki összefoglalójában rámutatott arra, hogy Jézus értelemzésében a házasság egy egész életen át tartó kapcsolat, amelyet Isten szerkesztett egybe. Az élet minden területét eszkatológiai várakozás hatja át. Két esetben engedélyezett a válás: paráznaság esetében vagy ha a hitetlen házastárs válni akar.

Mivel Szénási Lilla, a Református Teológiai Kar dékánhelyettese, martosi beosztott lelkész, aki a házasság és válás lelki vonzatai témakörből készítette előadását, személyesen nem vehetett részt a továbbképzésen, így őt online hallgathatták meg a résztvevők. Bevezetőjében röviden ismertette, hogy egyházunk 2004 óta foglalkozik a lelkipásztorok válásának kérdésével. Az eltelt időszakban 17 lelkipásztort bocsátottak el a válása miatt, /jelenleg is három fegyelmi eljárás zajlik/, ami, ha átlagot vonunk, 17 év alatt évi egy elbocsátást jelent. Ez egy nagyon magas szám – hangsúlyozta az előadó.

Szénási Lilla dékánhelyettes - Mályi

A Komáromi Református Egyházmegyét elemezve elmondta, hogy az elmúlt 25 évben 15 házasságkötés volt a lelkipásztorok között, négy válás történt hat lelkipásztort érintettségével. Közülük jelenleg egy szolgál az egyházmegyében. Ha ezt az adatot nézzük, az egyházmegye lelkészeinek az elmúlt 25 évben kötött házasságának közel a negyede felbomlott. Köztük  voltak akiket elbocsátottak, vagy maguk kérték a munkaviszonyuk felbontását.

De mi lehet a válások oka? – tette fel a kérdést, majd hozzátette: Életünk párját mi keressük magunknak, vagy Isten? A lelkész mit keres magának: házastársat vagy szolgatársat is?  A hollywoodi modell azt mondja: keressünk  magunknak párt, legyünk szerelmesek, álmunkat vetítsük ki erre a személyre, de ha nem jön össze, akkor mindent kezdjünk előlről. A Szentírás azonban más modellt mutat nekünk: Nem elég együtt járni, hanem szeretetben kell együtt lenni, tehát, a megfelelő emberré kell válni, kérve hozzá az Úr Isten vezetését, ha pedig nem sikerül, akkor kezdjük előlről az első ponttól, vagyis nekünk kell a megfelelő társnak lennünk – hangsúlyozta előadásában.

A jó házasságban is vannak konfliktusok, de azokat a házaspár megfelelően tudja kezelni- jegyezte meg Szénási Lilla, aki rámutatott arra is, hogy ma már sokszor elmosódik a határ a férfi és a női szerepek között. Az asszony feje a férfi, tehát felelős a feleségéért. A feleségeknél pedig kihangsúlyozta, hogy önálló személyek, akik Pálhegyi Ferenc szerint ötletgazdagabbak. Fontosnak tartotta, hogy a házastársak megbeszéljék a legintimebb dolgaikat, például, hogy mit tegyenek, hogy jobb házastársak legyenek, miről nehéz beszélgetniük, vannak-e rossz szokásaik, amin változtatni kellene.

Lelkésztovábbképző Nagybörzsönyben 

Előadásában a jó házasság alapjai mellett beszélt arról is, hogy miért nem kérnek a lelkészházaspárok külső segítséget, ha gond van a házasságukkal, hiszen az éveken keresztül hordozott konfliktusokat kezelni lehetett volna, ha időben beszélnek a gondjaikról. Felvetette a lelkészek önismereti tanfolyamon való részvételének szükségességét, a lelkigondozói kultúra terjesztését, s visszafordíthatatlan esetekben a lelkészházaspárok válságkezelésen való részvételét. Elmondta, nem mindegy, hogyan zajlott a válási folyamat a lelkész esetében: csendesen, gyors megegyezéssel vagy viharokkal.

„A válás olyan, mint egy gyászfolyamat“ – hangsúlyozta Szénási Lilla, melynek első pontjaként a tagadást említette meg. Az egyik válni akar, de a másik nem veszi tudomásul, ha pedig vége, akkor nincs elég ereje a szembesülésre, majd sokk éri a váláskor, mert nem tudja mi vár rá és pánikol. Lelkészházaspár válása esetén pedig kérdéses hová költöznek ki a parókiáról, mi lesz a gyerekekkel, illetve lelkileg nem tudják megemészteni, ami történik. Az elfogadás szakaszáról pedig elmondta, hogy az évekig is eltarthat, ha az egyik érzelmileg nem tudja elengedni a másikat.

Kihangsúlyozta, hogy a lelkipásztoroknak is szüksége van a lelkigondozói segítségre, az őszinte problémafeltárása. Ajánlatosnak tartotta a szupervízori rendszer átgondolását, az egyházunkban e területen szakképesítéssel rendelkező szolgatársak feltérképezését, az önismereti képzésben való részvételt, de a jegyesoktatás komolyan vételét az ő esetükben is. Hasznosnak látná rendszeres egyházmegyei csendesnapok szervezését lelkészházaspárok számára, pozitív példaként bemutatni a legalább 25 éve együtt élő házaspárokat, valamint kihangsúlyozata az elvált lelkészek utógondozásának a fontosságát is.

A lelkésztovábbképző utolsó napján Édes Árpád alistáli lelkipásztor bemutatta legújabb Református Énekeskönyvet, majd a jelenlévő lelkipásztorok osztották meg tapasztalataikat a hivekkel való kapcsolattartásról a templomok zárvatartása idején.

Édes Árpád - Nagybörzsöny

A lelkésztovábbképző a Kulturális és Közművelődési Központ, a magyar kormány Bethlen Gábor Alapjának támogatásából valósult meg.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Szarvas Lászó