Ezsd 3,1–7 és 1Jn 5,18–21
(ÚSZ) „Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól" (21)! A bálványok sohasem kívül veszélyesek, mi mégis a másik ember életében felfedezni vélt bálványokat kívánjuk porig rombolni. Mondhatnánk, hogy a mi életünk homályos sarkaiban nincsenek is hamis istenek, pedig nagyon is vannak. Megszokott kísérői életünknek, észre sem vesszük már őket, de attól még ott vannak, és formálják gondolatainkat. Először az Úr mellé állítjuk őket, aztán a helyébe. Miattuk napi szinten vesszük el Istentől a dicsőséget, mert elterelik a figyelmünket értünk tett csodáiról. Titokban az Urat is bálvánnyá alacsonyítjuk, saját képünkre és hasonlatosságunkra alakítva. Végül kicsúszik a kezeink közül, mert Jézus élő, valóságos Isten.
Fohász: Mindenható Isten, bocsásd meg, hogy bálvánnyá minősítünk, és lemondunk arról, hogy meg tudsz minket őrizni önmagunktól. Annyi mindenbe kapaszkodunk, amiről azt hisszük, hogy boldoggá tehet, pedig amivel Téged pótolunk, az csak rontja a szívünket. Könyörgünk, ments meg bennünket magadnak. Ámen.