Ezekkel az érzésekkel jöttek össze 2022. június 6-án a rozsnyói templomban az iskola jelenlegi és egykori tanárai, alkalmazottjai, diákjai, egyházi vezetők, egyházmegye lelkészei, iskolabarátok, gyülekezeti tagok és mindazok, akik szívükön viselik az iskolánkat, hogy hálát adjanak az élet Urának a negyed évszázados fennállásért, létezésért.

1997. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit Rozsnyón a református iskola – erre és a rá következő 25 évre való visszaemlékezés indította arra a gyülekezet és iskola vezetőségét, hogy 2022 pünkösd hétfőjén meghívott vendégeikkel Isten színe előtt együtt legyenek, és Neki mondják ki mindezért a köszönetet.

Az istentisztelet megkezdése előtt az egykori alkalmazottak is hivatalosak voltak az iskolába, hogy maguk is körülnézzenek és megtapasztalhassák, hogy mi minden változott meg az eltelt időszak alatt. Majd együttesen átvonultak a templomba, ahol a tanulókkal és egyházi méltóságokkal kiegészülve zengett egy szívvel és szájjal a dicséret, hálaadás és köszönetmondás.

Gábor Lajos egykori esperes

Huszonöt évvel ezelőtt úgy tervezték, hogy az első tanévnyitó ünnepi istentiszteleten Gábor Lajos – az abaúj-tornai egyházmegye akkori esperese – imádkozza az előimát és olvassa fel az alapigét, Erdélyi Géza hivatalban lévő püspök pedig hirdette volna az Igét, de mivel külföldről nem tudott a tervezett időpontra haza érkezni, így az igehirdetés szolgálatát is az akkori esperes végezte. Negyed évszázaddal később, a mostani hálaadó alkalmon viszont már az akkor tervezett módon történt.

Orémus Zoltán esperes

Így került felolvasásra a magvető példázata Máté evangéliumából. Az egyházmegye jelenlegi esperese, Orémus Zoltán Pál apostol Korintusbeliekhez írt első levelének alapigéit olvasta fel: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (3,6)

Igehirdetésében ebből kiindulva kifejtette, hogy a 25 évvel ezelőtti iskolaalapítás lényegében ültetés volt, hiszen az akkori itteni lelkipásztor /Molnár Árpád/, az egyházmegye akkori vezetősége és az egyetemes egyház akkori vezetősége sok fáradtságot és imádságot követően megalapította ezt az intézményt.

Erdélyi Géza em. püspök

Az ültetést azonban követi a gondozás, vagy ahogy az apostol a levelében fogalmaz: az öntözés. Azóta ennek az iskolának tanárait, tanulóit öntözik az Igének, az ismeretnek a szavaival, útmutatásaival. Mi hisszük azt, hogy ez az öntözés nem hiábavaló, hanem Isten megadja a növekedést. Ehhez kérte továbbra is Istenünk kegyelmes, gondoskodó és növekedést adó jelenlétét és áldásait.

Erdélyi Géza emeritus püspök, mint az iskola alapításán sokat fáradozó egyházi vezető, az utóimában hálát adott azért az isteni kegyelemért, hogy ez az iskola létrejöhetett, s megköszönte azoknak az embereknek a szolgálatát, akik erejüket és idejüket nem kímélve tettek ezért az ügyért, s továbbra is kérte Urunk, mennyei Édesatyánk vezetését és kegyelmes, szerető odafigyelését.

Juhász Edit, az iskola igazgatója

Az igei szolgálatok után Juhász Edit igazgatónő szólt az ünneplőkhöz. „A rendszerváltás után lehetőség nyílt arra, hogy a történelmi egyházak visszakapják iskoláikat. Az oktatási intézmények újraindítása súlyos gondokat is felvetett, mert ez eltelt időszak alatt hitükben megtépázott, félrevezetett nemzedékek nőttek fel. A vallást üldöző államhatalom évtizedei után nehéz volt megnyerni a megfélemlített emberek bizalmát, visszaállítani megrendült hitüket. A lelkek mélyén szunnyadó hit és igény azonban lángra lobbant, erős hittel és a gondviselő Jóisten segítségével az álom valóra vált.”

Beszédében utalt arra is, hogy egy kerek évforduló jó alkalom az elmélkedésre, az értékelésre és lehetőséget ad az előretekintésre is. Az iskola múltja, az elért sikerek a jelenkor emberét is kötelezik. A diákot a szorgalomra, a szülőt az együttműködésre, a tanárt a hivatástudatra, az intézményvezetést és az iskolafenntartót álláspontjaik közelítésére, az összhang és béke megteremtésére, egymás kisegítésére. Van min dolgoznunk…” – tette hozzá.

Az iskola tanulói egy kedves kis műsorral hozták közelebb mindennapjaikat az ünneplők elé. Volt ének, szavalat, dicsőítés, történeti visszatekintés és kiemelten a figyelmeztetés: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” (Reményik Sándor: Templom és iskola)

Üdvözletét hozta és jókívánságait fejezte ki a hajdúböszörményi testvérgyülekezet képviselete Istenünk áldását kérve továbbra is az oktatási intézményre (a most indulókkal együtt).

Az ünnepi istentisztelet végén a meghívott vendégeknek az iskola tanulói kis ajándékot adtak át emléklap és egy szál virág formájában.

Végezetül a történelmi egyházak képviseletében hangzott az áldás (Erdélyi Géza emeritus püspök és Balázs Patrik atya), a templomi alkalom a nemzeti imádság és a 434. dicséret eléneklésével zárult.

Legyen ezért az eltelt negyed évszázadért és e lelket felüdítő hálaadó alkalomért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria!

Takács Klaudia