Eszt 7 és Jel 20,7–15
(ÓSZ) „Eszter királyné így válaszolt: Ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy az életemet, azt kívánom, hogy a népemet adják nekem" (3)! Akárcsak egy telenovella! Eszter könyvében van minden. Szerelem, harag, ármány, intrika, kapzsiság, és mint egy tündöklő csillag, ott van az önazonosság is! Az ellenséges Hámán szövögette kapzsisága hálóját, de az Úr terve is haladt csendesen a maga medrében – Eszter és népe életében. Eszter döntött, vállalta, hogy a kiirtásra ítélt zsidó nép tagja, és böjtöt tartva letette életét Ura kezébe. Ez volt az ő hitvallása. Döntés nélkül, hitvallás nélkül nincs önazonosság, tehát nincs Úrtól nyert bölcsesség, kegyelem és irgalom sem. Te vallod, hogy Jézus Krisztus az életed Ura, hogy Te az Atyának gyermeke vagy és az is maradsz? Ha igen, akkor nincs a gonosznak hatalma feletted!
Fohász: Atyánk! Így nevezünk, ahogy Fiad szólított a keresztfán, és kérte a Te bocsánatodat, nekünk, bűnösöknek. Csak a Te irgalmadból nem süllyedtünk még el tévelygéseink mocsarában. Köszönjük, hogy szeretsz, hogy gyermekeid lehetünk. Ámen.