Ézs 14 és Lk 9,28–36
(ÓSZ) „Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának" (1). Izráel a fogságot úgy élte meg, hogy Isten végleg elvetette őket. A kiválasztott nép megérdemelten szenvedte Isten ítéletét, mert a figyelmeztetések ellenére sem hallgattak az Úrra. Ám Isten kegyelme ekkor sem szűnt meg irántuk, csupán elrejtetett előlük egy időre. Ahogyan a káténkból is megtanultuk: Isten igazságos, de irgalmas is. Az ő irgalma és hűsége azonban nagyobb, mint haragja és ítélete. Az év utolsó napján, a visszatekintés, a számadás idején lássuk meg elrontott, elhibázott dolgaink mellett azt is, milyen irgalommal és kegyelemmel kísérte Istenünk az elmúlt évünket is. Hűtlenségünk ellenére ő nem távozott el mellőlünk. „Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig" (Zsolt 57,10-11)!
Fohász: Irgalomnak Atyja! Az év utolsó napján is csak magasztalni tudunk irántunk való hűségedért, szeretetedért. Köszönjük, hogy Te nem változol, ugyanaz maradsz, ezért bizalommal Rád bízhatjuk életünk minden elkövetkező napját! Kérünk, Te áldd meg jövendőnket! Ámen.