2021 szeptemberében nyitotta meg kapuját Perbetén a református egyházközség két csoportszobásra tervezett Napraforgó óvodája tizennégy gyermekkel. A második iskolai évben szinte maradt a korábbi létszám. Az intézmény alapítói-fenntartói azonban továbbra is bizakodóak, hogy az igényes pedagógiai munkának köszönhetően egyre többen döntenek majd az egyházi óvoda mellett, s hamarosan benépesülhet a másik csoporszoba is. A 10 férőhelyes bölcsőde pedig hamarosan megnyitja kapuját az 1-3 éves gyermekek számára.

Hosszú előkészület és egyeztetés után 2019 augusztusában kezdődött el az egyházközség beruházása a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében a magyar kormány közel egymillió eurós támogatásával. A Napraforgó névvel jelzett óvodát és bölcsődét is magába foglaló intézmény épületét két évvel később adták át. 2021 szeptemberétől az óvodások birtokba vehették az új intézmény helyiségeit.

Korábban az egyházközség vezetése mások tapasztalatából kiindulva úgy vélte, a bölcsődéhez szükséges engedélyeket könnyebben és hamarább meg lehet szerezni, s azonnal fogadhatják is majd azokat a kicsiket, akiknek az anyukájuk már szeretne visszamenni dolgozni még a gyermekgondozási szabadság letelte előtt, a gyakorlat azonban mást mutatott. Az óvodai nyitás után mintegy másfél évvel sikerült csak mindent elintézni.

„Az elmúlt pár esztendő sok mindenre megtanított bennünket. De eldöntöttük, hogy elindulunk azon az úton, amely az Óvodafejlesztési program keretében lehetőséget kínál a számunkra is, bár nem sejtettük előre, hogy ez majd milyen kihívásokat rejtegethet a számunkra.

Nem azt mondom, hogy bátran élni akartunk ezzel a lehetőséggel, hanem inkább a hitünk volt meg ehhez a programhoz, s ez volt számunkra a legfontosabb is. Voltak előttünk olyan rejtett dolgok, amelyekről csak az intézmény elindulása után szereztünk tudomást, de most már örülünk annak, hogy működtetni tudjuk az óvodánkat” – összegzi röviden az óvodával kapcsolatos eltelt és a jelenlegi időszakot egy szuszra Erdélyi Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora, majd hozzáteszi, hogy azóta is az ebben való hit az, amelyik megtartja őket.

 – Amit teszünk, amellyel szolgálatot végzünk a két intézménnyel, azzal valóban az Isten egyházát gyarapítjuk és gazdagítjuk, s terelgetjük a ránk bízott kisgyermekeket, akikről hisszük és valljuk, hogy a későbbiek során meglesz az a többlet az életükben, amelyet tőlünk, pontosabban az intézményünk által kaptak.

Elmondja, hogy a szülők elhozzák a templomba megkeresztelni a gyermeküket, aztán már csak az iskolában találkoznak velük a hittan órákon. A köztes rész pedig kiesik. Egy óriási lehetőség adódott a számunkra azzal, hogy a bölcsődében és az óvodában megismertethetjük a gyerekeket azokkal az egész életünkön át elkísérő erkölcsi értékekkel, amelyek a hit, a vallás ad a számukra – véli a lelkipásztor.

A két csoportszobás Napraforgó óvodát 2021 augusztusának utolsó napjaiban adták át ünnepélyesen, majd szeptember másodikán 14 gyermekkel megkezdték az első iskolai évet. „Ezt egy elég kaotikus félév előzte meg, szinte az utolsó pillanatban kaptuk meg az illetékes minisztériumtól az óvoda működésének az engedélyét. Sőt, az egyikre még pár napot várnunk is kellett, de a kezdésre Istennek legyen érte hála, az is megérkezett” – idézi fel az intézmény örömteli nyitásával párosuló, sokszor az idő szűkében lévő idegtépő várakozásokat a hivatalok jóváhagyására.

Bár készítettek egy vészforgatókönyvet is arra az esetre, ha az illetékesek késedelme miatt mégsem tudnák az óvodát időben megnyitni, hogy miként vészeljék át a köztes időszakot, viszont Isten gondviselésének köszönhetően nem kellett élni ezzel.

Az óvodai beiratkozást azonban nem tudták meghirdetni a többi nevelési intézménnyel egy időben az adott év áprilisában, hanem csak akkor, amikor már rendelkeztek a szükséges engedélyekkel. – Addig az egész csak zsákbamacska volt – teszi hozzá a lelkipásztor azzal, hogy a nyitáskor adódó nehézségek ellenére is hálásak voltak a szülőknek a hozzájuk beíratott 14 gyermekért. Még akkor is, ha a két csoportszoba közül az egyik ugyan teljesen üresen maradt és a másikat sem tudták teljes mértékben megtölteni, csak 75 százalékra.

Erdélyi Zoltán azonban emiatt nem csalódott, bár mint mondja, visszatekintve, lehetett volna könnyebb is az indulás, illetve akár több gyermek is az óvodában, amelyre a megváltozott körülmények alaposan rányomták a bélyegüket, viszont, mint hangsúlyozta, elégedettek ezzel a létszámmal. Egyrész azért, mert megtapasztalhatták a kiscsoportból adódó lehetőségeket és pozitívumokat, melynek egyik előnye, hogy az óvónők sokkal jobban tudnak egyénileg, igény szerint foglalkozni a gyerekekkel.

Az első tanév végén a csoportból hatan iskolába mentek, s izgatottam várták a májusi beiratkozási időszakot, hogy szeptemberben, a következő iskolaévben vajon hány gyermekkel számolhatnak majd.

„Istennek legyen hála, a 2022/23-as tanévet 15 beíratott gyermekkel kezdhettük el, s jó érzés volt, hogy tudtuk pótolni újakkal az elmenőket, sőt, eggyel többen is lettek. Közülük az idén csak egy gyermek megy iskolába, a többiek maradnak. De jó reménységgel vagyunk afelől, hogy az új iskolai évben az egyik csoportban megközelíthetjük a maximális osztálylétszámot, a 20 gyermeket, sőt, meg merem kockáztatni azt is, hogy akár a második csoportszobát is megnyithatjuk” – közli reménységteljesen a gyülekezet lelkipásztora.

A szülőkhöz több csatornán keresztül is el tudnak jutni, egyrészt működő intézményként a versenyeken eredményeket érnek el az óvodásaik, de ott vannak a falu életében is a különböző eseményeken, vagy fellépésükkel színesítik az egyházi alkalmakat is.

Az indulás előtt, illetve a későbbiek során az ügyes-bajos intézkedések miatt is a lelkészházaspár gyakori vendég volt az óvodában, mára ez mérséklődött, de talán ez így is van rendjén. Az óvoda igazgatónője teljes bizalmat élvez, szívvel lélekkel végzi szolgálatát, minőségi munka zajlik, a gyerekekkel foglalkozó óvodapedagógusok aktívak, s nagyon sok programba bekapcsolják a gyerekeket.

Különböző versenyekre is benevezik őket, melyekre a gyermekek saját önszántukból jelentkeznek, ahol nagyon jó eredményeket érnek el. S ezekről pedig nem feledkeznek el beszámolni különböző elérhetőségeken, hogy jó hírét vigyék ezáltal is az óvodában folyó munkának, illetve, hogy még több szülő döntsön ennek alapján az egyházi óvoda mellett. A sikeres szerepléseket pedig az óvoda folyosójának falán sorakozó oklevelek bizonyítják.

A szülők felé való nyitás másik formája az óvodai nyitott napok, vagy olyan programok szervezése, amelyeken mások is részt vehetnek. Ezekre az alkalmakra mindig szívesen várják a szülőket, hogy megismerkedjenek a falak között zajló munkával.

„Az ilyenfajta nyitásnak mindig pozitív a visszajelzése. Azokat pedig, akik bizonytalanok abban, hogy a gyermeküket a Napraforgó óvodába írassák-e, szívesen látjuk. Bízom abban, hogy a perbetei szülők jelentős része az intézményünket válassza majd a gyermeke számára, ahol 21. századi körülmények között, felkészült szakemberekkel és feltétellel készítik fel az óvodásokat az iskolába” – teszi hozzá a lelkipásztor.

Nem panaszként, de felidézi, hogy már eddig is nagyon sok időt és energiát fektettek be az óvodába. Nem volt gördülékeny a szükséges engedélyek beszerzése, majd, amikor már mindenre zöld utat kaptak, akkor meg szinte naponta ott voltak az építkezésnél, majd irányították a falak megszépítését, a helyiségek berendezését.

„De még az épület átadása után és az óvoda elindításával sem fejeződött be a munkánk: mindig valamit el kell intézni vagy megoldani. Igaz, ma már nem vagyunk itt minden egyes nap, de szükség szerint elég gyakran megjelenünk, akármilyen ügyes-bajos dolog elintézése miatt” – mondja Erdélyi Zoltán, aki elárulja, hogy a gondolataikat még mindig erősen lefoglalja az óvoda működése.

„Amióta megnyitotta a Napraforgó óvoda a kapuját, ezzel kelünk és fekszünk. Ennek vannak különböző okai. Azon dolgoztunk, hogy Perbetén az új intézmény bekerüljön a köztudatba, illetve ott legyen a középpontban. Egyébként is a falu középpontjában épült fel az óvoda, a körforgalom mellett, nem messze a református templomtól és az autóbusz is itt áll meg. Naponta többen is látják az óvoda épületét vagy az udvaron játszó gyerekeket” – magyarázza a központi részben való létnek az előnyét.

Az óvoda már több állami ellenőrzésen is átesett. A hivatalos szervek képviselői talán feljelentés alapján azon vizsgálódtak, hogy valóban a kiadott engedély szerint működik-e az intézmény. – Eddig, Istennek legyen érte hála, semmi kivetnivalót nem találtak. Minden rendben zajlik, s ehhez továbbra is tartjuk magunkat – mondja Erdélyi Zoltán.

Az intézmény egy óriási pluszt ad magának a gyülekezetnek is, amellyel erősíthetik a református közösséget. A lelkészházaspár azonban nem tudja egyedül felvállalni és hordozni az összes terhet. A hivatali ügyintézésen kívül sok egyéb feladatot is ad az óvoda. Ezek közé tartozik például az épületet körülölelő zöld övezet rendben tartása, ami a nyár folyamán állandó munkát ad. A füvet gondozni kell: levágni és öntözni, karban kell tartani a játszóteret, a kinti játékokat, frissíteni a homokozót.

„Ezzel is közösséget építünk” – teszi hozzá a lelkipásztor, majd felidézi, hogy gyülekezet asszonyai, amikor kellett, jöttek és kitakarították az óvodát, de a szünidőben is igyekeztek rendet tartani. Isten dicsőségére nagyon sok munkát végeztek el. A férfiak körében pedig alakult egy öt-hat tagú úgynevezett „fűnyírós” csapat, akik kétheti rendszerességgel lenyírják az óvoda parkjában lévő füvet.

Elég-e 14 gyermek ahhoz, hogy az óvoda fenn tudja magát tartani? – vetődik fel a kérdés. Az önkormányzaton keresztül érkező állami hozzájárulást a gyerekek után teljes mértékben ugyan megkapja a Napraforgó óvoda, de ez azonban nem elég a működéssel kapcsolatos költségek, a rezsi és a fizetések fedezésére. Az egyházközségnek, mint alapító-fenntartónak viszont vannak bevételi forrásai, amelyekkel pótolni tudja a hiányt, illetve Magyarországról is érkezik támogatás a kezdeti nehézségek leküzdésére.

A perbetei egyházközség, mint alapító és fenntartó az igazgatói és óvónői posztra pályázatot írt ki, de az óvodai beíratáshoz hasonlóan, ezt is csak az utolsó pillanatban – amikor már kézhez kapták az óvoda működéséhez szükséges engedélyt – tudták meghirdetni.

„A jóváhagyásig nem akartuk meglépni. Ugyanakkor egy állandó párbeszédet is folytattunk az önkormányzati óvodában dolgozó óvónőkkel. A korábbi elképzeléssel és ígérettel ellentétben mégsem vehettük át a Nyitnikék óvoda csoportjait. A szülők, amikor megtudták, hogy szeptemberben megnyitja az óvodánk a kapuját, a gyerekek egy részét átíratták hozzánk, a Napraforgóba.

Ugyanakkor fennállt annak a veszélye is, hogy ha kevés gyerek marad a másik óvodában, akkor két óvónő elveszítheti a munkáját, így inkább ők is benyújtották a pályázatukat.  Bár eleve számoltunk is velük az óvoda megnyitásakor. Szem előtt tartottuk azt is, hogy a református óvoda miatt senkinek a családja ne kerüljön nehéz helyzetbe és váljon munkanélkülivé” – magyarázza Erdélyi Zoltán. Így a perbetei egyházközség nemcsak átvette a Nyitnikékből a gyerekek egy részét, akiket a szülők hozzájuk írattak be, hanem a két óvodapedagógust is. Az igazgatói posztra kettejük közül pedig a gyülekezet tagját választották meg.

Mivel Perbetén az önkormányzati magyar óvodában is volt két csoport 30 gyermekkel, s az egyházközségi pedig két csoportszobával indult, felmerül a kérdés, hogy mennyire jelent most már konkurenciát egymásnak a két intézmény. Erdélyi Zoltán azt mondja, nem szereti ezt a szót a negatív kicsengése miatt, de azt sem tartja jónak, ha valaki úgy látná, hogy a két óvoda versengene egymással. 

„Nekünk nem az volt a célunk, hogy szembe állítsuk egymással a két intézményt. Kezdetben, amikor elindult az Óvodafejlesztési program, még arról volt szó, hogy átvesszük az önkormányzati óvoda magyar csoportját. A Napraforgó óvodánk nem úgy lett, hogy jött a lehetőség és a következő évben már állt is, hanem az egy hosszú évek során tartó folyamat eredménye.

Sajnos, később, menet közben változott az eredeti elgondolás, ezért nem tudtuk a meglévő intézményt átvenni, ami miatt a szülőknél valóban kialakult egyfajta választási lehetőség. Nem biztos, hogy a község számára ez előnyös, a szülők részéről viszont igen, mert nem mindegy, hogy milyen irányba indítják majd el a gyermeküket” – érvel a lelkipásztor, aki reméli, hogy idővel változni fog az önkormányzat hozzáállása az egyházi óvodához, s megszűnnek az ebből adódó feszültségek és súrlódások, s közösen tudják majd a jövő nemzedékét együtt nevelni és előrébb vinni a közel háromezer lakosú községben.

Ha lehetőség lenne visszamenni az időben, Erdélyi Zoltán akkor sem tenne másként, mint ahogyan tett. Gondolataiban is mindig erre a végkövetkeztetésre jutott. Mindezt Jakab 4,17 versére alapozza: Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.

„Egy óriási lehetőségnek tartottuk azt, hogy az Óvodafejlesztési program keretében elindulhattunk ezen az úton. Ez nemcsak a jó cselekedetről szólt. Jót tenni az egy dolog, de ami mögötte van, az az igazán lényeges, s a mai világban ez egyfajta mérce is: ki tud jót tenni. Az, akinek van valamiféle tapasztalata a jóval, a szeretettel, Isten gondviselésével kapcsolatban, vagy valaki más. Nálunk mindezek ott voltak a háttérben: az Isten gondviselése, szeretete, bölcsessége, amely által a megérintett embereket lehetőségként adta a számunkra. Nem tehettünk mást, nekünk ezzel a lehetőséggel élnünk kellett. S éltünk is. Lutherrel együtt valljuk, aki azt mondta, hogy ha újra kezdhetné, akkor is így tenne, mert másképp nem tehet. Mi sem tehetünk másként” – foglalta össze az intézmény küldetését Erdélyi Zoltán.

A két csoportszobás Napraforgó óvodának az idei iskolai évtől már működik a saját konyhája. Az előző évben az önkormányzati óvodától rendelték meg az ételt, amit az egyik presbiter és a kiszolgáló szakácsnő szállított naponta háromszor. Erre azért volt szükség, mert konyha kiadóként működött, későn érkezett meg a jóváhagyás a főzésre.

„Az önkormányzati óvodában idővel egyre magasabb árat szabtak meg a nekünk készített ételekért, végül arra a következtetésre jutottunk, hogy költségmegtakarítás céljából mégis meg kellene nyitni a saját, korszerűen felszerelt konyhánkat. A bölcsőde is hamarosan fogadja az 1-3 éves korúakat, így ezt a kérdést már nem lehetett tovább halogatni, s lépnünk kellett. Sikerült találnunk olyan konyhai alkalmazottakat, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek” – érvel Erdélyi Zoltán.

A bölcsődéseknek ugyanis a kiadott engedély alapján helyben kell elkészíteni az ételt, mivel nincs lehetőségünk máshonnan hozni. A konyha kapacitását kihasználva gondolkodtak abban is, hogy a falu idősei számára is készítenénk megfizethető áron ebédet egyfajta diakóniai szolgálatként, ezzel is segítve a konyha és az intézményeink fenntartását. 

A lelkipásztor felesége és szolgatársa, Erdélyi Adél is meggyőződéssel jelenti ki, hogy nem csalódtak azért, mert a tervezettől kevesebb gyermeket írattak be eddig az egyházi óvodába.

„Egy intézmény elindítása sohasem egyszerű. Be kell mutatni az embereknek, hogy mi is az, amit vállaltunk és képviselünk, s mit nyújtunk a kisgyermekeknek. Ehhez azonban idő kell. Hálát adhatunk az Úristennek, mert nagyon sok pozitív visszajelzést érkezik úgy a szülőktől, mint a gyerekektől is, s ezért érdemes továbbra is tennünk a dolgunkat” – közli, majd magyarázatként hozzáteszi, hogy meg kell nézni azt is, mire képes az a közösség, ahol nyílik egy új intézmény, s mennyi gyermek él egy adott településen.

– Ezen tények figyelembevételével nem lehetünk elégedetlenek. Az indulásnál is voltak jelentkezők, de tudatosítani kell, hogy most kevesebb gyermek van, mint 20-30 évvel ezelőtt, ugyanakkor a Szentírásban is van utalás arra, hogy Isten a csontokból is képes utódokat támasztani. S ha mi hiszünk ebben, akkor élő reménységünk lehet afelől, hogy ha van egy egyházi intézmény, ahová el lehet vinni a gyermekeket, akkor bízzunk abban is, hogy lesz kit elhozni – mondja a jövőbe vetett bizakodással Erdélyi Adél.

Az egyházközség lelkipásztorai koordinálják az intézmény lelki életét. Az egyházi óvodának van egy előre meghirdetett keresztyén értékrendje, aminek a mentén elképzelték a működését, de a pedagógusok munkájába, a mindennapokba nem szeretnének beleszólni. – Ez ugyanis az ő kompetenciájuk. Mi inkább a lelki oldalt képviseljük: heti bibliaóra, hittan, áhítat tartása az alkalmazottaknak, illetve az óvodásoknak, ez az, amiben részt veszünk.

Adél is elismeri, hogy kezdetben nagyon sok időt töltöttek az óvodában az építkezés megkezdésétől kezdve egészen a berendezéséig. – Most már lényegesen nem itt töltjük el az időnk jelentős részét. Korábban egy alkalommal a lányunk nekünk szegezte a kérdést, mintegy kérdőre vonva minket, hogy „Ti már mindig az oviban lesztek?”

Az óvodánknak van jövője, nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, látjuk, hogy a szülők igénylik a minőségi, odafigyelő, igényes nevelést. Kijelenthetem, hogy nagyon igényes munka folyik az intézményben, ezt igyekszünk is bemutatni fényképek, hangfelvételek és képek segítségével. Nyilván a szülőknek is fontos, hogy a gyermekük jó helyen legyen, jól érezze magát, ott ahol van, másrészt pedig a fejlődéséhez kapjon meg minden szükséges segítséget – teszi hozzá Erdélyi Adél.

Az egyházközség lelkipásztorainak nagyon jó az együttműködése az óvodával, de az oktatói-nevelői munkát ráhagyják a szakemberekre, a pedagógusokra, akik jobban ismerik a gyerekek képességét, viszont összedolgoznak. Ha valamelyikük meglát egy érdekes programot, akkor azt megbeszélik és ha jónak látjuk, akkor részt vesznek benne, képviselve ezáltal az óvodát.

„Nagyon büszkék vagyunk az óvodásainkra, ugyanakkor az Úristennek adunk hálát minden eredményért és sikerért, mert nagyon sok versenyen már megmérettették magukat. Ha módunkban áll, akkor igyekszünk mi is ott lenni, vagy besegíteni akár az utaztatásukba, az öltöztetésükbe. Jó megtapasztalni azt is, hogy elfogadtak bennünket a gyerekek. Ha bejövünk az óvodába, odajönnek hozzánk, megmutatják az új kis plüss játékukat, vagy bármit elmondanak nekünk. Nagyon szívmelengető érzés megtapasztalni a szeretetüket, amiből nekünk is jut” – idézi fel a gyerekekkel való kapcsolatot.

A Napraforgó óvoda gyermekei több versenyen is részt vettek már. Legutóbb a Bethesda Gyermekkórház írt ki egy rajzpályázatot, amelyen az egyik óvodásuk rajza első helyezést ért el. Nemrég pedig a ComDance nevű Komáromi járási táncversenyen vettek részt, elsőként továbbjutottak a kerületi versenyre, de voltak népdalversenyen is, ahol a zsűri külön kiemelte a szép szereplésüket. – Mindezek olyan eredmények, amelyek az embert a mindennapjaiban tovább lendítik és éltetik, hogy valóban érdemes fáradozni. A mosolygós arcokért és az örömükért nagyon hálásak tudunk lenni – mondja. 

Az óvodába pár percre benéz a gyülekezet gondnoka, Kecskés Imre, aki visszaemlékezett arra, hogy négy évvel ezelőtt a Debrecenben megrendezett Egység napján még arról álmodoztak, hogy egyházi óvodát szeretnének indítani, s ehhez mennyi mindent kell majd elintézniük. Az álom mára már valósággá vált.

„Istennek adunk hálát azért, hogy sikerült megnyitni az óvodát. Elég szép számban vannak a gyerekek. Reménység szerint az új iskolai évben a meglévő férőhelyek száma 70-80 százalékban telnek majd meg az egyházi óvodában. Egy szakasz azonban lezárul, és hamarosan indul az újabb, amikor már a bölcsőde is fogad gyermekeket”.

Úgy véli, hogy a gyülekezet mind a mai napig elég jól viseli az intézmény fenntartásával járó terhet, bár a covid, majd az energiaválságból adódó áremelés magával hozta a különkiadásokat, de örülnek annak, hogy az óvodájuk már 21. századi, ahol a fűtés és a villany korszerű és gazdaságos alapon működik.

Az önkormányzati óvodákkal való konkurenciával kapcsolatban kifejtette, biztosan megteremt egyfajta versenyszellemet, ami egészséges körülmények között még építő is lehet. Ugyanakkor mi elsődlegesen a magyar gyerekek számára kívánjuk az anyanyelven való nevelést biztosítani, de egyformán örülünk minden egyes gyermeknek, akit hozzánk iratnak be. Az elmúlt időszakban így érkeztek hozzánk átíratott gyermekek a szlovák óvodából is.

Másrészt viszont bízunk abban, hogy a fiatalok több gyermeket fognak majd nekünk adni. A falu jól fejlődik, épülnek új lakások, bár munkahelyek kevésbé vannak, de reménységünk van arra, hogy hamarosan megtelik az óvoda” – összegzi a gondnok, aki úgy véli, az intézmény fenntartása egyfajta kihívás is a közösség számára, de kell is, hogy legyen kihívás, mert mint mondja, ellenkező esetben a gyülekezet elkényelmesedik, gyengül.

„A gyönyörű óvodánk van, a magyar kormány építészeti díjjal ismerte el a tervezők munkáját. Mi pedig büszkék voltunk az elismerésért. Az óvodánk korszerű, fiatal óvónőink vannak, akik nagy perspektívával láttak hozzá az új környezetben a gyermekek neveléséhez. Az egyházközség, élén a presbitériummal, támogatja az óvodát, a jövő pedig reménység szerint még jobb lesz – bizakodik Kecskés Imre.

Az igazgatónő, Juhász Jakab Tímea korábban több helyen is dolgozott, majd húsz éven keresztül a perbetei önkormányzat által fenntartott óvodában volt óvónő. Erre a posztra is jelentkezett, amikor az egyházközség meghirdette pályázatát, mivel éppen akkor kezdte meg tanulmányait a Református Teológiai Kar missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alapszakon, s nem szerette volna magát még jobban leterhelni. Nem is tervezte, hogy vezetői beosztása legyen, de végül úgy alakult, hogy elvállalta.

„Egy újabb kihívásként fogadtam el, s bíztam abban, hogy ha minden máshoz az életben Krisztus ad erőt, így majd ehhez is megkapom azt az ige reménysége alapján: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” – árulja el az igazgatónő hitvallását.

Az egyházi óvoda nevelési programja nem térhet el az Állami Oktatási Program által kiadottól, amely integrált projektként határozza meg az oktatási célokat, az óvodai művelődés tartalmát, funkcióját. A Napraforgó Óvoda programjának a neve nem is lehetne más, mint A napraforgó növekedése. A kicsi magból kikel egy gyönyörűszép növény. Ilyenek azok a gyermekek is, akik hozzánk jönnek: először bátortalanok, félénkek, sírósak. A mi feladatunk az, hogy felkaroljuk őket, utat, irányt adjunk nekik és szinte második anyaként vegyünk részt az életükben – magyarázza a program lényegét az igazgatónő.

Az óvoda célkitűzése, hogy olyan feltételeket biztosítsanak a gyerekeknek, ahol családias, kiegyensúlyozott és nyugodt légkörben zajlik az oktató-nevelő munka. „Boldog vagyok, hogy intézményünkben csupa tettre kész, elhívott ember dolgozik. Keresztyénségünk érték! Ne feledjük, hogy kötelességünk és felelősségünk a jövő nemzedékének továbbadni ezt a kincset. Ez a célunk.”

Ha valamilyen ötletük van, amit szeretnének megvalósítani, akkor egyeztetnek a fenntartóval, a feladatok szakmai részében azonban mindig szabad kezet kapnak. Mint mondja, a foglalkozásaik projektalapúak, amelyek hatékonyan segítik és fejlesztik a gyermekek önállóságát. Az egyéni képességek, készségek aktivizálásával történnek a személyes fejlesztések, s egy-egy feladat során mindenki megtalálja a maga számára leginkább érdekes, ú.n. személyre szabott faladatát, amit elvégez. Ehhez azonban fontos jól ismerni a gyermekeket és a képességeiket – teszi hozzá az igazgatónő azzal, hogy minden gyermek fejleszthető, de mindegyikhez más út vezet. A mi feladatuk az, hogy kijelöljék számukra a megfelelő utat és azon terelgessék őket.

Individuálisan is fejlesztik a gyermekeket a művészet eszközeivel. A képzőművészet, zene, tánc és az irodalom szerves részét képezi a mindennapi tevékenységüknek. Akiben észreveszik a tehetség parányi szikráját, azt nyomban lángra is lobbantják. – Úgy vélem, hogy mindent fiatal korban érdemes elkezdeni, hiszen ez az a kor, amikor még bármi lehetséges, ugyanakkor minden eldőlhet. Rövid időszakra tudunk csak visszamutatni, de ami volt, az mind azt igazolja, hogy semmi sem hiábavaló. Mindennek van és volt értelme. Szép eredményeket értünk el a képzőművészet, a tánc és ének területén. Több pályázaton veszünk részt, illetve több bejegyzett pályázatunk fut párhuzamosan. 

Folyamatosan követik az innovatív fejlesztési módszereket, lehetőségeket, tanfolyamokon, szakmai napokon képezik magukat. Mivel a Montessori módszer kimagasló a kisgyerekek nevelése terén, igy ezt is szeretettel alkalmazzák a pedagógiai munkájukban.

Az óvodában minden hétnek megvan a pedagógiai és nevelési célja, amivel foglalkoznak. Az érdekes foglalkozásokat és programokat, valamint a vidám családi napokat, eseményeket a kolléganőjével együtt tervezik meg, amelyekre alaposan felkészülnek, hogy zökkenőmentes legyen a kivitelezése.

„Itt sokkal nyugodtabb a környezet. Érezzük és tapasztaljuk, hogy jobban megbíznak bennünk és a munkánkban, mint másutt”. Úgy véli, hogy minden intézménynek van valamilyen erőssége, egyedisége, amiben különbözik a másiktól. Az óvodájuknak a titka abban rejlik, hogy elfogadva, megbecsülve, tisztelettel fordulnak egymáshoz, a gyerekekhez és azok szüleihez. A munkatársakkal eddig még mindenben sikerült megegyezniük.

Intézménynek van etikai kódexe is, igyekeznek magunkat ahhoz tartani. A nevelésben a konfliktusmentes kommunikációnak a hívei. Havonta tartanak munka és alkalmanként pedagógiai értekezletet. A szülőktől hetekkel ezelőtt kikérték az intézményükkel kapcsolatos véleményt névnélküli kérdőív segítségével, amelynek eredménye számukra egyfajta fokmérő is.

Ami pluszt tudnak nyújtani a gyerekeknek, az a tehetséggondozás, az egyéni és speciális foglalkozás a sajátos nevelési igényű gyerekekkel, valamint a keresztyén hitre való nevelés.

„A gyerekekkel heti rendszerességgel foglalkozik a gyülekezet lelkipásztora, aki interaktív formában adja át a bibliai történeteket. A foglalkozásokat vidám játék követi, ami minden gyereknek nagyon tetszik. A legfontosabb mégis az, hogy mi ténylegesen Istenre bízzuk a jövőnket! Ettől nagyobb ajándék nincs is. /Most felcsendült bennem a 741. dicséret: Ki Istenének átad mindent…/

Pinke Gabriella, aki egyébként katolikus, egyike azon két óvónőnek, akik a perbetei Nyitnikék óvodában dolgoztak. A gyülekezet lelkipásztora, Erdélyi Zoltán őt is megkereste azzal a kéréssel, ha megnyílna a faluban a református óvoda, átjönne-e hozzájuk. A Napraforgó Óvoda indulásakor ő is beadta a jelentkezését a meghirdetett óvodapedagógusi állásra. 

„Az óvoda megnyitása előtt választás elé kerültem, melyik óvodában folytassam pedagógiai munkámat. A döntésem a Napraforgó Óvodára esett. Bíztam abban, hogy itt is olyan jól fogom magam érezni, mint a másik óvodában. Nagyon nyugodt itt a légkör. Együtt szervezünk a gyerekeknek programokat, jól érezzük magunkat, mint pedagógusok, mint az egész kollektíva, és szemlátomást a gyerekek is. S mi adja ennek a hátterét? A munka és a ránk bízott gyerekek szeretete, s ezt ők is érzik”.

Amikor másfél évvel ezelőtt megnyílt a református óvoda, a szülők egy része saját döntése alapján átíratta a gyermekét a Napraforgóba, természetesen mi ennek örültünk. A gyerekekkel a korosztályuknak megfelelően foglalkozunk: külön a kiscsoportosokkal, a középsősökkel és a nagyokkal.

Mint mondja, a vegyes csoportnak vannak előnyei és hátrányai is. Sokkal előnyösebb külön csak a nagycsoportosokkal foglalkozni, a kicsik sokszor megzavarják a nagyokat a játékukkal. Az előnye a vegyes csoportnak pedig az, hogy a kisebbek sok mindent ellesnek a nagyoktól, akikre példaként tekintenek, hiszen egyszer majd ők is ilyenek szeretnének lenni.

A szülők nagyon aktívak, bármit kérünk tőlük, mindenben támogatnak, segítenek, reméljük ez továbbra is így marad. Nagyon szeretünk a gyerekeknek kézműves foglakozásokat tartani, rajzolni, énekelni, valamint táncolni is. Számtalan versenybe bekapcsolódtunk már országos, sőt nemzetközi szinten is, kimagasló eredményekkel. A gyerekek közül sokan maguk vállalják a megmérettetést, a szereplést. Van olyan, aki előre jelzik, hogy szeretnének bekapcsolódni valamelyik versenybe, miután felsoroltuk a lehetőségeket. Néha a gyerekeket mi magunk is ösztönözzük. Nemcsak a tehetségeseket, hanem minden kis óvodást, így valamilyen szinten ők is képviselhetik intézményünket, ezáltal pozitív motivációhoz, sikerélményhez juthatnak – összegzi az eddigi tapasztalatokat a gyerekekkel Pinke Gabriella.

Záležák Grétának nagyon tetszik az óvoda: itt minden van, de főleg a „cuki kisbabákat” várja, akik majd a bölcsődében lesznek. „Akkor imádkozunk, amikor hittanóránk van, meg amikor eszünk. Voltam tánc-, ének-, rajz- és szavalóversenyen. A táncversenyen a színpadon eltáncoltunk egy vadonatúj tündéres táncot, amelynek Gréta álma volt a címe, elsők lettünk. Az énekversenyen is elsők lettünk, én három dalt énekeltem” – mondja természetes komolysággal a négyéves Gréta.

Az óvodai csoport kisegítője Szetei Alexandra óvópedagógus. Gyermekgondozási szabadságát töltötte, amikor meglátta az óvoda felhívását, hogy pedagógiai aszisztenst keresnek. Az óvoda pedagógusait személyesen is ismerte, ezért bizakodóan jelentkezett a meghirdetett pozícióra. Munkája során rengeteg tapasztalatot szerezhet/szerez és közelebb kerülhet a szakmájához.

„Speciális nevelést igénylő gyermekkel foglalkozom, jelenleg egy ilyen kisfiú van az óvodában, aki Down–szindrómával él. Mivel óvópedagógus a végzettségem, ezáltal a többi gyermekkel is szívesen foglalkozom és természetesen mindenben segítem őket is.

Feladatom a kisfiú egésznapi tevékenységeiben való segítségnyújtás. Az óvópedagógus által vezetett tevékenységek alatti munkáját kísérem figyelemmel, a kézügyességben a rajzolást, feladatlapok kitöltését, a nyírást, ragasztást, rávezetést a matematikára, színek felísmerésében, továbbá a mozgásban is. Segítségre szorul a higiéniai szükségletek elvégzésénél, de az öltözködés, étkezések során is.

Pozitívan értékelik a munkám a kolléganők, a légkör nyugodt, hiszen így gördülékenyebben telnek a kisfiú napjai is, vele sokkal türelmesebben kell foglalkozni, mert több időre van szüksége és többszöri figyelemre. Örömmel végzem a munkám ebben a kellemes környezetben, ha lehetőség nyílna rá szívesen maradnék továbbra is – teszi hozzá Szetei Alexandra.

Azoknak a szülőknek a gyermekei, akik a Napraforgóba jártak vagy még látogatják, mindenhol tovább adják az óvoda jó hírét, ez számunkra egyfajta pozitív visszajelzés – mondja Erdélyi Adél, a gyülekezet beosztott lelkésze, aki már izgatottan várja a májusi hónapban a beiratkozási napot, amelyre már nagyon készülnek különféle színes programokkal, amelyeken keresztül bemutathatják intézményünket az újabb, leendő óvodásoknak és szüleiknek.

Kép és szöveg: Iski Ibolya